Címlapunk igaz története

Ezt olvasta már?

AMIKOR MÁR SENKI SEM FÉL
Kint a vírus most szedi a legtöbb áldozatát, a karantént a napokban szigorították. A reggeli kávé közben hallgatjuk a napi halálozási statisztikát, és hát, a főszerkesztőn látjuk, fél. Mégis valami szépet akarunk itt és most, március 23-án… A stáb két nap alatt a második sminkesét veszti, ők azonnal jelentették, hogy valószínűleg fertőzöttek, reggel(!) pedig az utolsó előtti emberünk szól, valami nincs rendben vele, mit csináljon, jöjjön azért? Mondjuk, gyógyuljon, és reméljük, nem lesz beteg. Ekkor a tartalék tartalékjának tartalék sminkmesterét hívjuk, aki azonnal felveszi a telefont. Szinte örül nekünk, hogy hát, rajta a sor…, aztán finoman szabódik, persze, aggódik azokért, akik betegek lettek és akiknek a helyére állhat most. És máris repül, hogy dolgozhasson, fél órán belül megérkezik, ami, lássuk be, szinte lehetetlen…. Ez az a pont, amikor főszerkesztőnk elengedi a napot, innentől kicsit sem aggódik. Pedig a fotózás helyszínén, a Mystery Hotel Budapestben még egy utolsó próba előtt áll a stáb. Ami most nem a világítási technika ellenőrzését jelenti, mint egyébként, hanem egy vírus-gyorstesztet. Mindenki szépen átesik rajta, negatívan (ez lett az új “pozitív” jelentésű szó) és akkor elindul a munka… Maszkban, mégis. …mert a teszt se “százas”. 

- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img