Tíz éve erre várunk: a gazdaság rég nem látott réme térhet vissza

Ezt olvasta már?

Jön az infláció, de erre várunk régóta

Az embereknek az inflációról általában rossz dolgok jutnak eszébe, hiszen az árak emelkedésével drágul az életünk, ami sokakat negatívan érint. Közgazdaságilag azonban az infláció nem minden esetben rossz dolog, a jegybankok többsége azért határoz meg 2-3 százalékos célértéket, mert azt gondolják, hogy a drágulásnak ez az ideális mértéke. Általában a középtávú inflációra „lőnek”, vagyis a kilátások befolyásolják a monetáris politika lépéseit.

A nagy globális jegybankok azonban évek óta képtelenek tartósan elérni ezt az inflációs célt, csak átmenetileg emelkedett 2 százalék fölé a drágulás üteme.

A grafikonon jól látszik, hogy a 2008-ban indult pénzügyi válság rögtön hatással volt a globális inflációra, ami nem is meglepő a visszaeső kereslet és nyersanyagárak miatt. Azóta viszont eltelt több mint tíz év, és nem sikerült tartósan teljesíteni a jegybankok inflációs célját. Pedig a Fed és az Európai Központi Bank (EKB) mindent megtett, hogy élénkítse az áremelkedést, több ezer milliárd dollárt, illetve eurót költött el eszközvásárlásokra az utóbbi bő tíz évben. Egyelőre a közgazdászok is csak találgatják, miért nem generált ez inflációt, több lehetséges magyarázat született:

  • A technológiai fejlődésnek köszönhetően egy sor fogyasztási cikk ára jelentősen csökkent az utóbbi időben, klasszikusan ide sorolhatók például az elektronikai cikkek. A st. louis-i Fed egy 2018-as tanulmánya idézi az erre vonatkozó statisztikákat: 2010-18 között az oktatás és az egészségügyi ellátás ára 25-30%-kal emelkedett az USA-ban, miközben például a tévékészülékek ára 73, a fényképezőgépeké pedig 24%-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan a technológiai fejlődés javította a hatékonyságot, ami miatt csökkent a munkaerő költsége. Becslések szerint a termelékenység 3 százalékpontos emelkedése 2 százalékponttal csökkenti az inflációt. A technológiai fejlődéshez sorolható a sharing economy megjelenése, mely szintén lefelé nyomja az árakat.
  • A demográfiai átalakulás is az áremelkedés csökkenése irányába hat, az eddigi kutatások szerint az öregedő társadalomnak, a 65 év felettiek egyre nagyobb arányának deflációs hatása van. Japán közgazdászok szerint a magyarázat az, hogy a jelenlegi világban minden cégnél nagyon speciális képességekre van szükség, ebben a helyzetben pedig az idős munkavállalók kikerülésével pályakezdők veszik át a helyüket, akiknek nincsenek meg ezek a készségeik. Emiatt pedig alacsonyabb a bérük, ami hosszútávon deflációs hatást fejt ki.
  • Sok szakértő szerint a tartósan alacsony infláció oka a globalizáció, ezzel kapcsolatban azonban egyelőre nincs egységes álláspont. Az IMF szakértői, illetve a Fed korábbi elnöke is azt hangsúlyozta, hogy a globalizáció az importárakon keresztül csak minimális hatással van az inflációra.  
  • Más közgazdászok szerint a jegybankok inflációs célkövetése és függetlensége is nagyban hozzájárul az alacsony inflációhoz. Az inflációs célkövetés rendszerében a jegybankok azt sugallják, hogy a cél alatti drágulás jobb, mint a cél feletti, emellett a független jegybankok önállóan dönthetnek arról, hogy cél alatti inflációt szeretnének elérni. Vagyis az utóbbi mintegy harminc év trendjei, az inflációs célkövetés és a jegybanki függetlenség erősödése is az alacsonyabb infláció irányába mutatnak.

Említettük, hogy az infláció nem minden esetben rossz dolog, sokak szerint a világ most a refláció felé halad, amikor a normálisnak tekintett hosszútávú szint környékére térhet vissza az áremelkedés.

De miért jönne most infláció?

Több oka is van annak, hogy éppen most erősödtek fel az inflációs várakozások globálisan. A 2020-as év vége és 2021 eleje egyértelműen a vakcinákkal kapcsolatos kilátásokról és a gazdasági kilábalás lehetséges pályáiról szól, részben ezek befolyásolják az inflációs kilátásokat is. Összességében most az alábbi tényezők hatnak az árak esetleges emelkedése irányába:

  • A kilábalással párhuzamosan megjelenő keresletnövekedés, illetve az esetleges elhalasztott kereslet a válság miatt. A tavalyi év a bizonytalanság jegyében telt a világgazdaságban, a vállalatok és a háztartások is inkább a túlélést tartották szem előtt pénzügyileg. Ha ez 2021 közepén valóban megváltozik az átoltottságnak és a javuló gazdasági kilátásoknak köszönhetően, akkor a fogyasztás növekedése az árakban is megjelenhet.
  • Kérdés, lesznek-e beragadó kínálati korlátok, vagyis a vállalatok vissza tudnak-e állni a kereslet növekedésével egyidőben a válság előtti termelési szintre. Ha nem, akkor az tovább erősítheti az árfelhajtó erőt, hiszen növekvő fogyasztás mellett bizonyos területeken hiány alakulhat ki. Ugyanebbe az irányba hathat, ha a kereslet előbb áll helyre, amikor még nem akarnak kapacitásokat bővíteni a cégek a bizonytalanság miatt. Ennek első jeleit már most látjuk például az autóipart sújtó chiphiány képében.
  • A kormányok és a jegybankok várhatóan 2021-ben is igyekeznek majd mindent megtenni a gazdaság minél gyorsabb talpra állása érdekében. Ez pedig azt jelenti, hogy jönnek majd a további élénkítő csomagok, a kamatok pedig tartósan alacsonyan maradnak. A fiskális lépések növelik a háztartások elkölthető jövedelmét (adócsökkenések, alanyi jogon járó támogatások stb.), ami még tovább pörgetheti a fogyasztást.
  • Már az év elején látszik az, hogy a nyersanyagok piacán komoly áremelkedés indult el, ami szintén abba az irányba mutat, hogy a fogyasztói árakban is megjelenik majd ez a hatás. Alig három hét alatt például a búza és az olaj ára már 7%-kal emelkedett, a kukorica esetében 9,5%-os drágulás látszik, az ipari fémek közül pedig a nikkel ára ugrott meg hasonló mértékben.

Vagyis elvileg minden adott ahhoz, hogy a következő időszakban emelkedő inflációval nézzünk szembe: a kereslet növekedése, a kínálat akadozása és a nyersanyagok jelentős drágulása. Az év legfontosabb kérdése az lehet, hogy ezek a hatások milyen gyorsan és milyen erősen jelennek majd meg a fogyasztói árakban, illetve tartós lesz-e a kilábalást követő hatás.

Már a piac is észrevette a kockázatokat, nehéz helyzetben lehetnek a jegybankok

Az utóbbi hetekben már a piacon is megjelentek az inflációs félelmek, ez leginkább az euró-dollár árfolyamban volt megfigyelhető. 2020-ban, főleg az év utolsó három hónapjában jelentős euróerősödést láttunk, amit az év elején talán a szokásosnál is nagyobb korrekció követett. Tavaly ugyanis még mindenki előtt az a kép rajzolódott ki, hogy Joe Biden várhatóan újabb gazdasági mentőcsomaggal élénkíti majd a gazdaságot, ami növeli a költségvetési hiányt és az államadósságot, vagyis negatív a dollár szempontjából. Mára viszont ugyanezt sok befektető máshogy értelmezi: a fiskális élénkítés inflációt generálhat, ami miatt a Fednek hamarabb kell majd kamatot emelnie, ez pedig a dollár mellett szól.

Ennyi volt a tőzsdeválság? Használja ki a piaci mozgást, keresse kollégáinkat! Start

Ebből is látszik, hogy az egyik kulcskérdés az lesz, hogy a jegybankok várakozásához képest mennyire ugrik majd meg az infláció. A kiinduló helyzetet nézve reális az az elvárás, hogy először Amerikában érheti el a célt az áremelkedés, hiszen a decemberi infláció 1,4 százalék volt szemben az eurózóna mínusz 0,3 százalékos értékével. Mondhatnánk, hogy a Fed lassan közelíti 2 százalékos célját, ha az amerikai jegybank nem tavaly nyáron jelentette volna ki, hogy az eddiginél rugalmasabban kezeli majd a célt, az átmenetileg 2 százalék fölé emelkedő infláció nem fogja különösebb lépésre késztetni. Már ez is arra utalt, hogy nem csak a piaci elemzők, hanem a monetáris politika döntéshozói is emelkedő áremelkedési dinamikára számítanak.

Vagyis ha az infláció a fenti tényezőknek köszönhetően a vártnál gyorsabban kezd emelkedni, akkor az a jegybankokat, elsősorban a Fedet is komoly dilemma elé állíthatja, szélsőséges forgatókönyv esetén az sem zárható ki, hogy

MÁR IDÉN AZ ÉV MÁSODIK FELÉBEN KAMATOT KELL EMELNI A RUGALMASSÁG MELLETT IS.

Az emelkedő infláció sok területen hozhat változást az elmúlt 10 évhez képest, elsősorban akkor, ha a jegybankokat szigorításra kényszeríti. A koronavírus-válság során szerte a világon durván megugrottak az államadósságok, ami a jegybankok az alacsony kamatokon és az állampapírvásárlási programokon keresztül látványosan támogattak. Ha ez a támogató környezet romlik, úgy egyes államok adósságproblémái újra előtérbe kerülhetnek. A laza monetáris politikák a részvénypiac számára is nagyon kedvező időszakot teremtettek. A magasabb kamatok és kisebb likviditás a tőzsdék számára is kockázatot jelentenek.

Természetesen ezek még korai spekulációk, hiszen a jegybankok a nem koncencionális eszközeikkel az utóbbi években a kreativitásukról tettek bizonyságot, amikor a gazdaság élénkítéséről volt szó. De már így is tanulságos, hogy 2021 elején váratlanul újra olyan kérdések bukkannak elő, amelyeket az utóbbi 10 évben szinte teljesen elfelejtettünk.

Összességében 2021 legnagyobb kérdése valószínűleg nem az lesz, emelkedik-e majd az infláció, hanem az, mennyivel és mennyire tartósan. Ha csak átmeneti lesz a hatás a gazdaság kilábalásakor, akkor idén is fennmaradhat a laza monetáris és fiskális politika, hogy gyorsítsa a gazdaság talpra állását. Ha viszont a jegybankoknak is meglepetést okoz az áremelkedés, akkor akár lépésre is késztetheti őket.

Címlapkép: Getty Images

Legfrissebb a témában

Booking.com

Még több hasonló cikk a témában