Egyre fogy a nők türelme, ha szóba kerül a válás

Ezt olvasta már?

A magyarországi válások terén a II. világháborút követően indult meg egy határozottan emelkedő trend, amely 1987-ben érte el csúcspontját, amikor közel harmincezer felbontott házasságot regisztrált a KSH. Napjainkban a negyvenes korosztály a legveszélyeztetettebb, amelyben a nők negyven, illetve a férfiak 43 százaléka dönt a válás mellett. Míg a rendszerváltás környékén csaknem 25 ezer házastársi viszonyt szüntettek meg a bíróságok, addig 2019-ben már csupán 17 600-at. A válások számát sok tényező befolyásolja. A kedvező számok mögött gyakran keserű történetek is felsejlenek, számos pár élhet kutya-macska kapcsolatban kizárólag azért, mert összetartja őket a gazdasági kényszer, a vagyon megosztásának lehetetlensége.

A nőké az utolsó szó?

A hetvenes-nyolcvanas években észrevehetően többet kellett tűrniük a nőknek, és nem csak azért, mert elsősorban a pénz tartott össze sok rossz házasságot. A felek tartottak a szégyentől, a megbélyegzéstől is, különösen a nők, ám ma már a társadalom nem ítéli el a válást. A házasságokban a hetedik év környéke az első kritikus időszak, ami gyakran egybeesik a beiskolázás kezdetével, így napjainkban nem ritka, hogy az első osztályosok 70-75 százaléka elvált szülőkkel rendelkezik.

Ma 71 százalékban a nők kezdeményezik a válást Magyarországon, és utána a megkönnyebbülés a leggyakrabban megjelenő érzés náluk. A házasságátvilágító konzultációkon gyakran kifejezik azt az igényüket, hogy gyorsan érjen véget a procedúra, és megszabaduljanak ettől a tehertől

– mutat rá Herkules Mónika, a SzépenVáljEl Válásközpont projektvezetője.

Véleménye szerint nehéz meghatározni, hol van az a pont, amikor már nincs visszaút, és ki kell lépni egy kapcsolatból a nő, illetve a gyermek lelki, fizikai egészsége érdekében. Ezért sem lehet határozottan kijelenteni, hogy a mai nők kevesebbet tűrnének, mint nagyanyáik, dédanyáik, bár tény, hogy jobban bíznak az anyagi újrateremtő képességükben, vagyis abban, hogy egyedül is el tudják tartani magukat.

A válást követő megkönnyebbülés, felszabadultságérzés nem csak az elnyomó kapcsolatból kilépő nőknél jelenhet meg. A nők ugyanis jellemzően máshogy dolgozzák fel a válást, ők előtte vannak rosszabb lelkiállapotban, míg a férfiak inkább utána.

A nőknél a lelki jóllét, az önmegvalósítás nagyobb arányban kötődik az érzelmek és a kapcsolatok világához, a rossz párkapcsolat fájdalmait ezért ők élik meg nehezebben. Azok a feleségek, akik válásra szánják el magukat, már egy kiérlelt döntésen vannak túl, és ennek szólhat a megkönnyebbülés

– próbálja megfejteni a hátteret Roboz Gabriella pszichológus. Véleménye szerint hiába jelenik meg a remény és optimizmus, a nők helyzete nem válik könnyebbé a válás után, hiszen stabilitást, biztonságot veszítenek, amelyek főleg a gyerekkel rendelkező nők számára fontosak.

Míg a nőknél újrakezdési esélyt jelent a válás, addig a férfiaknál gyakran totális káoszt és reményvesztettséget. Egy pillanat alatt húzzák ki a lábuk alól a talajt, amire nem lehet felkészülni. Persze alkalmanként az is előfordul, hogy a verbálisan vagy fizikálisan bántalmazott nők hagynak ott csapot-papot, mert véglegesen ki akarnak szakadni az ártó közegből. Ők gyakran még a tartásdíjról is lemondanak szabadulásuk érdekében.

„Az anyagi hátterű kényszer sok esetben ma is megvan a párok között, például azzal, hogy csokot vagy Babaváró kölcsönt vettek fel, amelyek értelemszerűen a válást is nehezebbé teszik. De egész Európában egyértelmű összefüggés mutatkozik a vagyoni helyzet és a válások között, a listát ezen a téren Luxemburg vezeti, ahol a házasságok 87 százaléka bomlik fel, elsősorban azért, mert a felek külön-külön is megfelelő anyagi alappal rendelkeznek” – magyarázza Herkules Mónika.

Társadalmi stigmák

Valószínűleg sokan ismernek olyan nőket a környezetükben, akik a válás során nemcsak a közös lakást hagyják ott a férjnek, de a közös gyerekeket is. Bár a jelenség egyre gyakoribb, úgy tűnik, társadalmi szinten még nem szoktunk ehhez hozzá.

„A társadalom még ma sem tud előítélet nélkül tekinteni arra a nőre, aki hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek feletti szülői felügyeleti jogot kizárólagosan az apa gyakorolja, míg fordított esetben ez akár természetes is lehet. Egy nőnek tehát ügyesen kell tálalnia a külvilág felé, ha ezt a döntést meghozta, és ő költözik el a gyermekek nélkül. Elfogadható indokot kell mondania arra, miért ez szolgálja leginkább a gyermekek érdekeit. Akadnak olyanok, akik látszólag belemennek a közös felügyeletbe, aztán fokozatosan egyre kevesebb részt vállalnak a gyermekek neveléséből” – mutat rá egy jelenségre dr. Árokszállási Zsanett ügyvéd.

Hozzá természetesen már csak akkor fordulnak a párok, ha a válás eldöntött tény, a cél tehát nem a kapcsolat megmentése, hanem az osztozkodás.

Ezen a téren egyébként az érintettek többnyire meglepően tájékozatlanok. Az embereknek általában nincs megfelelő mennyiségű információ a kezükben, amelyek birtokában higgadtan körbe tudnák járni, milyen eszközeik, jogi lehetőségeik vannak a válás során. Ennek ellenére egyre jellemzőbb, hogy ma már a férfiak is gyakran ragaszkodnak a közös szülői felügyelethez. Nemcsak praktikus okokból – hiszen így elkerülhetik a gyerektartásdíjat –, hanem azért is, mert valóban jó apukák szeretnének lenni.

Amikor a válás harc is egyben

Sajnos az is sűrűn előfordul, hogy a gyerek fegyverré válik a válási harcban, a szülők igyekeznek őt a másik fél ellen fordítani, esetleg zsarolásra, manipulációra felhasználni, miközben talán meg sem fordul a fejükben, hogy ez érzelmi bántalmazás.

„A bíróságok ma jellemzően, 88 százalékos arányban a nőknek adják a felügyeleti jogot, különösen vidéken, ahol – ezt ügyvédek szájából halljuk – a bíróságok sokkal inkább nőpártiak, mint Budapesten. A férfinak ezért már a kezdetektől el kellene követnie mindent a közös megegyezéssel történő válásért. Így nagyobb mozgástere marad, nem rekesztik ki a gyermekek életéből, beleszólhat a sorsuk alakításába. A válás jó lehetőség arra, hogy a bosszúra éhes felek lesújtsanak egymásra, de hosszú távon mégiscsak a békés megegyezés a legjobb” – emeli ki Herkules Mónika.

Ezt vallja dr. Árokszállási Zsanett is, aki ügyvédi praxisa mellett mediátorként is tevékenykedik. Ebben a minőségében hozzá már sok esetben a menthetetlen kapcsolatban élők jönnek, akik nem a házasság helyreállítására törekszenek, hanem arra, hogy mindenre kiterjedő, mindkét fél számára kedvező megállapodás szülessen, és békés úton tudják lezárni a kapcsolatot. Ha egy mediátornak jogi tudása is van, akkor a jogszabályi lehetőségekről is tud tájékoztatást nyújtani, ami nyilván előny a felek számára. Ha a párkapcsolat nem is helyreállítható,

már az is előrelépés, ha a felek békés úton tudják rendezni jogi viszonyaikat annak érdekében, hogy utána mindketten továbbléphessenek.

„Mediátorként úgy látom, hogy akkor van remény a kapcsolat megmentésére, az elakadás megtalálására és feloldásra, ha még nem szűnt meg a felek között a tisztelet, becsület, szeretet a másik iránt. Amennyiben bele tudnak kapaszkodni a házasságuk korábbi, kölcsönösen előnyös időszakába, és nem elvárásokat fogalmaznak meg a másikkal szemben, hanem azt tudják megfogalmazni, hogy mitől lennének boldogok, akkor még van remény. Jól megfogalmazható, új szabályrendszerekkel talán új alapokra helyezhetik a kapcsolatukat, figyelembe véve azt, mitől lennének boldogok, és ezt a boldogságérzetet miben tudja a másik fél megtámogatni, kiteljesíteni. Hiszen ha mi magunk nem vagyunk boldogok, ha magunkat nem szeretjük, nem tudjuk a másik felet sem boldoggá tenni” – mondja dr. Árokszállási Zsanett.

A Polgári törvénykönyv lehetővé teszi, hogy a házastársak a bontóper előtt vagy alatt közvetítői eljárást vegyenek igénybe. Ez az eljárás, más néven a mediáció segíthet abban, hogy a felek egy külső, pártatlan személy, a mediátor segítségével rendezzék a vitás helyzetet és kössenek egyezséget. Sajnos a gyakorlatban sokszor ez sem vezet eredményre.

Nyolc éve veszek részt – közvetetten – mediációs eljárásokban, és eddig elenyészően kevés vezetett eredményre. Az a tapasztalatom, hogy a viták élesebbek, ha már gyerek is van. Változó, hogy miben tudnak egyezségre jutni a párok, de olyan is előfordult, hogy a gyereket eszközként használták fel, akár oly módon is, hogy az édesanya sikeresen el tudta idegeníteni őt az apától

– idézi fel dr. Horváth Júlia családjogra specializálódott ügyvéd. Véleménye szerint a válási procedúra során az enged többet, akinek több a vesztenivalója. A mai gyakorlat szerint általában az anyával marad a gyerek, ezt tartják ők is természetesnek, és ha a nő ezt veszélyben látja, akkor más témákban hajlandó többet engedni, például a vagyonmegosztásban.

„Mindazonáltal a bíróságok nem feltétlenül az anyának ítélik a gyereket, hanem az kapja meg a szülői felügyeleti jogot, ahol megfelelőbbek a körülmények a gyermek számára. A gyerek szemszögéből ítélik meg a helyzetet, és ez a helyes hozzáállás álláspontom szerint. A gyerek számára az állandóság a legfontosabb, az, hogy az élete változatlan maradjon a megváltozott körülmények közepette is, mert így kevésbé sérülhet. A svédeknél egy olyan megoldás is ismert, hogy a családi házból költözik ki heti váltással az apa, illetve az anya, vagyis a gyerek maradhat a régi, megszokott lakóhelyén, csak éppen mindig másik szülő gondoskodik róla” – hozott egy itthon még ismeretlen nemzetközi példát dr. Horváth Júlia.

Nem mindig a válás a megoldás

Érdemes megjegyezni, hogy egy-egy megromlott kapcsolat vagy házasság hátterében gyakran olyan problémák állnak, amelyek szakértői segítséggel és közös munkával kezelhetők, így nem feltétlenül kell eljutni a válásig.

„A házasságok egy része banális kommunikációs hibák miatt megy tönkre, ezért a problémák helyrehozhatók, a nálunk megforduló párok három–hat hónapon belül új alapokon, a korábbinál harmonikusabb módon tudják folytatni kapcsolatukat. Ha azonban a házasság tényleg menthetetlen, akkor úgy igyekszünk véget vetni a méltatlan élethelyzeteknek, hogy a gyerekek a lehető legkevesebbet sérüljenek, valamint anyagi és érzelmi szempontból is korrekt módon engedjék el egymást a felek. Sajnos a válások legalább fele harciasan történik egy-egy titkos tanácsadó, anyós, barátnő, új partner noszogatása miatt” – összegezte tapasztalatait Galambos Balázs mediátor, válási tanácsadó, a SzépenVáljEl Válásközpont alapítója.

Válás után a nők jelentős része új kapcsolatba kezd, esetleg ismét férjhez megy. Vannak, akik tanulnak a korábbi kudarcból, óvatosabbak lesznek, azonban főként a kötődési problémával küzdők nehezen bírják a magányt, ezért az első adandó alkalommal belemenekülnek egy új viszonyba.

Sokan ilyenkor elkövetik azt a hibát, hogy tudattalanul is hasonló partnert választanak, mint első alkalommal.

„A választásainkban gyakran vezérelnek a nem tudatos, maladaptív sémáink, amelyek a szüleink párkapcsolatára, gyerekkori kötődési sérüléseinkre vezethetők vissza. Ha az ismétlődő, feldolgozatlan sémák alapján választunk, a következő kapcsolat sem fog sikerülni. Másrészt a válás mint megoldás könnyen rögzülhet, ez is az oka annak, hogy egy sokadik kapcsolat nagyobb eséllyel végződik válással, mint az első. Ahhoz, hogy működjön az új kapcsolat, előbb fel kell dolgozni, el kell engedni az előző házasságot érzelmi szempontból, de le kell zárni praktikus oldalról, a gyerekfelügyelet, az anyagiak terén is. Egy új kapcsolat sikerére akkor van esély, ha nem rutinból működtetik, hiszen minden helyzet új, a párnak össze kell csiszolódnia” – emeli ki Roboz Gabriella a válás utáni sikeres újrakezdés egyik fontos feltételét.

Válni sohasem könnyű, de vannak olyan esetek, amikor ehhez a drasztikus lépéshez kell folyamodni. A házasság felbontása valószínűleg sokak számára jobb megoldást jelent, mint a lezáratlanságot erősítő különköltözés vagy a négy fal közötti állandó civakodás, amely a feleken kívül a gyerekekre sincs jó hatással.

(Borítókép: Fabian Sommer / picture alliance / Getty Images)

- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img