Wang Mester Mozium nevű, pasaréti étterméről írtunk nektek, elmentünk kipróbálni, amikor úgy tűnt, végre Budán is megnyithatja étteremét Wang mester. Akkor még ő sem sejtette: annyi adminisztratív probléma áll majd a nyitás útjába, hogy hat hónap sem lesz elég hozzá. „Még mindig alig hiszem el, hogy sikerült, és ennyi idő után végre kinyithatunk Pasaréten is. Pedig már tényleg majdnem feladtam a küzdelmet és várakozást. Az egyik kínai szakácsom már haza is repült Pekingbe, úgy volt, hogy novemberben követik őt a többiek is. Az utolsó pillanatban mégis megkaptuk a működési engedélyt.”
Az új étterem a Wang Mester Mozium nevet viseli – a hely a volt filmgyár épületének aljában helyezkedik el ugyanis. De erre a dizájnról azonnal rá fogtok jönni, hiszen régi magyar filmekből vett képek sorakoznak a falakon. Én még a februári tesztüzemmód alatt látogattam meg az új helyet, amikor sem az étlap, sem az árak nem voltak még véglegesítve.
Friss és újszerű
Az étteremtől el voltam ájulva – mint Wang mester helyeitől általában. Leírtam, hogy bár nagyon különlegesen „wangos”, mégis más konyhát képvisel, mint a szecsuáni, csípős ízeket előtérbe helyező pesti étterem. Budán főleg a kissé édesebb ízvilágú sanghaji konyha képviselteti magát, rengeteg új étellel.
Ez kevésbé csípős, viszont a magyar közönség számára sokkal több ismeretlen alapanyagot sorakoztat fel, mint a talán ismerősebb szecsuáni világ. Wang mester direkt valami egészen mást akart itt létrehozni, mint Pesten. Célja, hogy megmutassa, mennyire sokszínű és friss a kínai konyha, és mennyivel túlmutat az itthon elterjedt illatos-omlós húson és ananászos csirkén. A márciusi tesztet itt olvashatjátok.
Ilyen a kínai reggeli
Az általam márciusban próbált ételekhez képest is nagy újdonságot jelent a kínai reggeli megjelenése. Ezzel a Wang Mester egyedülálló színt hoz a budapesti gasztronómiába. „A reggeli Kínában is ugyanolyan fontos része egy napnak, mint itt, Európában, ám az itt megszokott ételekhez képest merőben más kerül napindítóként a kínaiak asztalára. Ilyen például a leves” – magyarázza Wang.
Tipikus reggeli leves a Dou Hua, ami szó szerint „tofuvirágot” jelent. A Dou Hua levesben krémes állagú tofu található, megbolondítva korianderrel, hínárral és szezámmagolajjal. Bár első hallásra nehéz ételnek gondolhatnánk, egyáltalán nem az. Mivel kísérletezni szeretnének a kínai reggelivel, így merészebb, a magyarok számára igencsak idegennek ható fogások is felkerülnek az étlapra. Ilyen a Zhou is, ami száznapos tojás, sertéshús és vizes rizs keveréke, és Sanghaj környékén szintén nagyon elterjedt.
Merész reggelik
Én, mondjuk, nem tudom, rendelnék-e egy ilyen merész reggelit, hiszen számomra mind a leves, mind az erős reggeliízek idegennek tűnnek. Wang is azt mondja, tudja, hogy ez kockázatos, de meg akarta próbálni, és bízik a sikerben. Reggelire szintén nem biztos, hogy eszünkbe jutna, ám Kínában nem számít extrának az, ha gombóc kerül a tányérra, így hát a rizstésztából készült Dim Sum Bao nem maradhat ki a Mozium kínálatából sem.
Különböző ízekben, egyszerre négy gombóc érkezik majd az asztalokra. Megkóstolható ezeken kívül a Wang mester által kínai lángosnak hívott finomság, a You Tiao is: ropogós tésztafalatok krémes szójaszósszal.
Lesz azért olyan pont is az étlapon, amely, bár tipikusan kínai, a magyar ízléstől talán mégis kevésbé idegen. Ilyen a leginkább omlettre emlékeztető, ropogós, tojásos-fűszeres Jidan Bing. A reggeli mellé Wang mester zöld teát ajánl, de azért kávé is kapható lesz.
A kínai reggeli egy hét múlva, november 12-től, csütörtöktől érhető el a Wang Mester Mozium kínálatában, ám az étterem már ezen a héten, csütörtökön megnyit.
Wang Mester Mozium, 1026 Budapest, Pasaréti út 122.
Még néhány hasonló
