Anyu Tűsarkúban – 28. hét – Várandósnapló Zalánki Fruzsival

Ezt olvasta már?

Sziasztok, Zalánki Fruzsina vagyok. Korábban divatmodellként jártam a világot, majd a Miss Balaton szépségversenyen próbáltam ki magam 2018-ban, ezzel nagyjából egy időben megismerkedtem Zalánki Gergő vízilabdázóval, aki azóta már a férjem. Azóta az életem fenekestül felfordult, hiszen nem elég, hogy a munkája miatt pár hónapja Olaszországba költöztünk csak ketten távol mindenkitől, de az első közös kisbabánkat várom. Őszintén mondom, hogy imádom az életem, azonban ennek ellenére is akadnak nehézségek bőven. Ezekről és a boldog pillanatokról egyaránt szívesen írok Nektek itt, a Babanet honlapján.  

HIÁBA MONDTÁK, HOGY A HARMADIK TRIMESZTERBEN UGRÁSSZERŰEN FELGYORSUL MINDEN, EDDIG NEM HITTEM EL

Ideje is volt hazajönnöm, hogy a család és az itthoni barátaim is láthassák élőben ezt a változást. Az ünnepek vészesen közelegnek, ami azt jelenti, hogy nekem még rengeteg intéznivalóm lesz Magyarországon. A szokásos őrült ajándék beszerző körutat igyekeztem a covidra való tekintettel internetes vásárlással megoldani, de az aktuális vizsgálataimon kötelező volt megjelennem. A terheléses cukorvizsgálat már azóta félelmet keltett bennem amióta tisztázódott számomra, hogy ezt el kell végezni a terhességem során. A tűtől való félelmem gyerekkoromból gyökeredzik, amit nem hogy legyőzni, hanem inkább elmélyíteni sikerült az idő múlásával. Sajnos gyakran el is szoktam ájulni utána, ami szintén nem könnyíti meg a helyzetem. Nagyon örültem volna, ha a férjem el tud kísérni, de ez kivitelezhetetlen volt. Bár Magyarországon tartózkodott éppen, hiszen az olasz klub csapata egy magyar együttessel játszott, de ilyenkor a többiekkel kell mozognia és szigorú napirendnek kell eleget tennie. Csak nagyon indokolt esetben kaphatna lehetőséget a távozásra, például szülés esetén, így tudtam, hogy ezt most egyedül kell megoldanom. Nem mondom, hogy nem gyönyörű a Citadella és környéke, de mikor a Bérc utca lankáin besétáltam korán reggel éhgyomorral a magánegészségügyi központ ajtaján, nem tudtam feltétlenül csak erre gondolni.  De aztán felülkerekedtem ezeken az érzéseken. Amikor a glükózt tartalmazó löttyöt kellett felhajtanom arra gondoltam, hogy egy elrontott limonádé, ez lelkiekben némiképp segített. Szerencsére miután ez megtörtént nem volt időm sokáig sajnálni magamat, ugyanis időpontom volt ultrahangra. Átsétáltam az emeletre, ahol rögtön szólítottak és már kezdődött is a vizsgálat. Talán az előbb említett események miatt egy kicsit szórakozottan néztem a képernyőt. A vizsgálatot végző szakember először elsorolta az asszisztensének a méreteket, adatokat majd egy gombnyomással váltott és megláttam először 4D-ben a bennem ‘lakó’ kisbaba arcát. Nem tartom magamat túl érzelgős embernek, de rögtön könny szökött a szemembe. Elképesztő élmény volt, amíg élek nem felejtem el. Az örömömet pár perc után kicsit beárnyékolta, hogy Gergő nem élhette ezt át velem. Természetesen, amint kijöttem az ajtón az első az volt, hogy elküldtem neki egy fotót, illetve még egy pendrive-ot is kaptam a felvétellel, így kicsit megnyugodtam, hogy nem maradt le teljesen az élményről.

Hogy a rohanós napokat tetézzem, egy kismama fotózásra is igent mondtam. Egy hónapja nem álltam kamera előtt, meglepett, hogy mennyivel nehezebben bírom. Egy-két óra alatt elfáradtam és bizony már a pózokat sem tudtam könnyen kitartani. Igyekeztem a szünetekben kihasználni az időt egy kis pihenésre, és a stáb is nagyon professzionálisan állt hozzá, és végig tekintettel voltak rám.

Mindezek ellenére épp most nézem az elkészült anyagot és nekem nagyon tetszik. Csatolok képet az aznap készült sminkről és ruhámról, döntsétek el nektek tetszik-e!

- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img