Ismert allergia esetén azonnal vigyük orvoshoz a beteget, ha rovarcsípés érte! A nem allergiás betegeknél a legtöbb esetben csak tüneti kezelés kell a fájdalom és viszketés enyhítésére, ám az egész szervezetre kiterjedő súlyos reakció esetén feltétlenül vigyük orvoshoz a beteget!
Allergiát és életveszélyes csípést okozó rovarok a Hymenopterák rendjéhez tartozó darazsak, méhek és egyes hangyafélék, allergiás reakciók más rovarokkal szemben nem gyakoriak.
Ön tudta? |
| Az említett rovarok allergénjei között jelentős a keresztreakció, vagyis egy másik rovarfajta első csípése is okozhat (nem mindig és kötelezően) panaszokat. |
A méhek fullánkjának felszíne nem sima, „szőrös” és a csípést követően a bőrben marad a méregzsákkal együtt, ami a rovar halálát okozza. A darázs általában nagyobb testű, színesebb, mint a méh, és fullánkjának felszíne simább és erősebben tapad a törzséhez, ezért csípés után nem pusztul el és egy alkalommal többször is csíphet.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Normális körülmények között egy darázs vagy méhcsípés után a bőrön fájdalom, viszketés, 2 cm körüli gyulladás alakulhat ki, amely nem-immunológiai helyi bőrreakció. Nagyobb helyi reakcióknál már ödéma is kialakul 10 cm átmérőn túl, ami 24 óráig is eltarthat. A halálos végződésű eseteken kívül súlyos reakciókat 0,3-7,5 százalékban váltanak ki. A méhészek között ennek aránya jóval magasabb, 22-43 százalék, és a nagyobb helyi reakciók is 31-38 százalékban vannak jelen.
Gyermekeknél általában lokális bőrreakciók alakulnak ki, mint csalánkiütés vagy bőrduzzanat, sokk ritka jelenség. Felnőtteknél gyakoribb a légúti elzáródás (obstrukció) és a vérnyomás leesése.
A rovarcsípés – a toxikus folyamatokhoz járuló immunmechanizmusok – hatására helyi és a szervezet egészét érintő reakciók is kialakulhatnak. A csípés – helyétől és számától függően – súlyos esetben életveszélyes is lehet. A helyi reakció fájdalom, ödéma, viszketés, vérzés, bőrpír és csalánkiütés, míg az ún. szisztémás reakció általános bőrkiütés, sípoló légzés, nehézlégzés, nyelv-, ajak-és légúti duzzanat, eszméletvesztés, gégeödéma, szapora légzés, a vérnyomás leesése, sokk, légzésleállás lehet.
Azoknál, akiknek mastocytózisuk van (nagyszámú hízósejt), különösen gyakran alakul ki súlyos, ún. anafilaxiás reakció csípést követően. Béta-blokkolók és ACE-inhibitorok (vérnyomáscsökkentők) szedése is fokozza az anafilaxia gyakoriságát.
A rovarcsípés-allergiában a kórelőzmény ismerete nagyon fontos, amit a bőrpróba, a méregspecifikus IgE vizsgálat vagy az ún. RAST-vizsgálat (RAST – radioallergosorbent test) támaszt alá. Egyes centrumokban élő rovarokkal végzik a provokációt. Vizsgálatok adatai szerint a méhvel végzett provokáció esetében 52 százalékban anafilaxiás reakció alakul ki.
Hogyan védekezzünk rovarcsípés ellen?
- Ne öltözzünk élénk színű ruhákba, ne használjunk édes illatú kozmetikumokat és szappant, ha a szabadba megyünk!
- Az ételt és a szemetet fedjük le!
- Cipőben járjunk, hogy a talpunkat ne érje csípés!
- Ha a szabadban vagyunk, hordjunk olyan ruhát, mely befedi a kart és a lábakat!
- Tartózkodjunk a rovarok hessegetésétől, megfogásától!
- Kerüljük a rovarok fészkét!
Rovarcsípések kezelése
Csípés esetén a fullánk eltávolítása (főleg a méhcsípés esetében) nagyon fontos. Figyeljünk a bőr párhuzamos simítására késsel vagy bankkártyával, ami a méregzsák kiürülését akadályozza meg. Helyi fájdalom és ödéma esetén hideg borogatást, viszketés ellen antihisztaminos kenőcsöt, fájdalomcsillapítást alkalmazzunk!
Az egész szervezetre kiterjedő súlyos reakció esetén feltétlenül vigyük orvoshoz a beteget, aki a csípéstől a szív irányába érlekötést alkalmazhat, injekciót adhat a betegnek, szükségessé válhat továbbá a folyadékpótlás és a hörgőtágító inhaláció, vagy injekció.
A legtöbb estben csak tüneti kezelés kell a fájdalom és viszketés enyhítésére. A fullánk megfelelő eltávolításakor a helyi borogatáson kívül csak a seb fertőzése esetén kell antibiotikumot adni. A súlyos reakciókat kórházban kell kezelni. Az immunterápia egy végső lehetőség a kezelésben, de a rovarcsípés-allergiás változatában életmentő lehet alkalmazása.
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Brugós László, tüdőgyógyász