A mai cikkünkben egy olyan problémára szeretnénk felhívni a figyelmet, mely tapasztalataink szerint, nem mindig kap elég figyelmet a rágcsálókkal való küzdelem során. A rágcsálóirtás során fontos az egészségügyi veszélyekre és kockázatokra is fókuszálni. Habár ezek ritkán fordulnak elő, érdemes tudni ezekről és a veszélyeikről. Arról, hogy hogyan védekezhetünk és a megelőzésről, egy korábbi cikkünkben már írtunk, amit itt olvashatnak.
A rágcsálók megjelenése, egy viszonylag gyakori probléma, különösen a hideg időszakban. A rágcsálóirtás vitathatatlan szükségessége mellett, szeretnénk a mai írásunkkal röviden ismertetni ezeknek a kártevőknek az egészségünkre lehetséges veszélyeit, nemcsak családunkra, de háziállatainkra nézve is.
Kockázatok
Nem ritka, különösen a téli hónapokban, hogy kellemetlen találkozásunk van egy rágcsálóval, amely hívatlanul bejutott az otthonunkba. Sokan azonban nem tudják, hogy ezek a kártevők sokkal többet jelenthetnek, mint kellemetlenséget. Az olyan rágcsálók, mint a patkányok és egerek számos egészségügyi kockázattal járnak. Valójában ezek a rágcsálók több mint 35 betegséget terjesztenek. Ezek közvetlenül az élő vagy elpusztult állatok kezelése, tehát az ürülékével, vizeletével vagy nyálával való érintkezés, valamint a rágcsálók harapása révén terjedhetnek az emberre. A rágcsálók által terjesztett betegségek közvetve, a fertőzött rágcsálón táplálkozó bolhák, kullancsok vagy atkák révén is átterjedhetnek ránk emberekre.
Ez különösen akkor aggasztó, amikor az időjárás lehűl, és a kártevők melegebb helyeket keresnek a téli időszakra, például otthonainkat vagy akár autónkat.
A rágcsálók ürüléke allergiát válthat ki, vagy olyan élelmiszerrel terjedő betegségeket, mint a szalmonella. Ráadásul az egerek évente akár 25 000 ürülékszemcsét is képesek ledobni, becslések szerint naponta 70 alkalommal. Ezért a megelőzés és a rágcsálófertőzés esetén a gyors rágcsálóirtás kulcsfontosságú.
Az alábbiakban összefoglaljuk a rágcsálókkal kapcsolatos leggyakoribb betegségeket a teljesség igénye nélkül: így a három legveszélyesebbet a hantavírust az LCM-et és a tularémiát.
HANTAVIRUS
A Sin Nombre Hantavirust először 1993-ban ismerték fel az Egyesült Államok délnyugati részén, a Four Corners régióban (Arizona, Colorado, Új-Mexikó és Utah), de ma már elsősorban az Egyesült Államok nyugati részén fordul elő. Ezt a vírust a szarvas- és fehérlábú egér, valamint a gyapot- és rizspatkány hordozza. Magyarországon 1952 és 1993 között 191 esetet észleltek. A fertőzések gyakorisága esős időjárási viszonyok, illetve esős évszakok, árvizek esetén nő. Magyarországon csak elvétve fordul elő hantavírus-fertőzés. Erre vonatkozóan pontos számadatok nincsenek, mert az enyhébb lefolyású megbetegedéseknél szerológiai vizsgálatot nem is végeznek, a vírust nem azonosítják, nem tartozik a jelentendő betegségek közé. Hozzánk közel eső területen legutóbb 2014 nyarán, a horvátországi Plitvicei-tavaknál észleltek jelentősebb járványt.
A hantavírus olyan víruscsoportot foglal magában, amely megbetegítheti az embert, és vese-, vér- vagy légzőszervi megbetegedéseket, valamint egyes esetekben halálos kimenetelű betegségeket okozhat. Bár viszonylag ritkán fordul elő, nagyon súlyos és kiszámíthatatlan.
Az emberek többféle úton is megfertőződhetnek a hantavírussal, de az elsődleges kockázatot továbbra is a lakásban és annak környékén élő rágcsálók fertőzése jelenti. A vírus főként akkor terjed át az emberekre, amikor a friss rágcsálóvizelet, -ürülék vagy fészkelőanyagok felkavarodnak, a levegőbe kerülnek, és az emberek belélegzik őket. Ezenkívül, ha egy fertőzött állat megharap valakit, a vírus átterjedhet az illetőre. A kutatók azt is gyanítják, hogy az emberek megbetegedhetnek, ha fertőzött rágcsáló vizeletével, ürülékével vagy nyálával szennyezett ételt esznek.
Korai tünetek
A Hantavírus tünetei általában egy és öt hét között alakulnak ki a fertőzött rágcsálók friss vizeletével, ürülékével vagy nyálával való érintkezés után. A fertőzés hantavírus-tüdőszindrómává (HPS), egy súlyos légzőszervi betegséggé alakulhat, amely halálos kimenetelű lehet. A korai tünetek közé tartozik a fáradtság, láz és izomfájdalom a combokban, a csípőben, a hátban és néha a vállakban. A fertőzött személy fejfájást, szédülést, hidegrázást és hasi panaszokat, például hányingert, hányást, hasmenést és hasi fájdalmat is tapasztalhat. Négy-tíz nappal a betegség kezdeti szakasza után kialakulnak a hantavírus-fertőzés késői tünetei, és megjelenhet a HPS. Ezek közé tartozik a köhögés és a légszomj, valamint a légzési nehézség és a légzési elégtelenség kialakulása. A HPS halálozási aránya 38 százalék.
A hantavírus-fertőzésre nincs specifikus kezelés, gyógymód vagy vakcina, ezért fontos a rágcsálók megelőzése és a rágcsálók elleni védekezés az otthonon belül és kívül egyaránt. Ha azonban a fertőzést korán felismerik, és a beteg akut orvosi ellátásban részesül egy intenzív osztályon, jobban járhat. Ezekben az ellátási helyeken a betegek légzési elégtelenség miatt gépi lélegeztetést kaphatnak, és oxigénterápiát kaphatnak, hogy átsegítsék őket a súlyos légzési nehézség időszakán.
LYMPHOCYTÁS CHORIOMENINGITIS (LCM)
A lymphocytás choriomeningitis vagy LCM egy rágcsálók által terjesztett vírusos fertőző betegség, amelyet a lymphocytás choriomeningitis vírus (LCMV) okoz. Az LCMV elsődleges gazdája a közönséges házi egér. Más rágcsálók, például a hörcsögök nem természetes hordozói, de megfertőződhetnek az LCMV-vel a vadon élő egerektől. Néhány emberi fertőzés háziállatokkal (rágcsálókkal) való érintkezésből eredt.
Az LCMV-fertőzések átvitele a fertőzött rágcsálók, például a házi egerek friss vizeletével, ürülékével, nyálával vagy fészekanyagával való érintkezés után történhet. Egy fertőzött rágcsáló harapása szintén veszélyeztetheti az expozíciót. A fertőzések a hidegebb hónapokban gyakoribbak, amikor az egerek melegebb téli élőhelyet keresve jutnak be az otthonokba. A fertőzés akkor is előfordulhat, ha ezek az anyagok közvetlenül a sérült bőrbe, az orrba, a szembe vagy a szájba kerülnek – vagy feltehetően egy fertőzött rágcsáló harapása révén.
A rágcsálóirtás szerepe rendkívül fontos a korai felismerés szakaszában
Az LCMV-fertőzésnek két fázisa van; az első fázisban nem specifikus influenzaszerű tünetekkel jár, mint például láz, rossz közérzet, étvágytalanság, izomfájdalom, fejfájás, hányinger és hányás. A ritkább tünetek közé tartozik a torokfájás, a köhögés, az ízületi fájdalom, a mellkasi fájdalom, a herefájdalom és a nyálmirigyek fájdalma. A betegség második szakaszát neurológiai megbetegedés jellemzi. A CDC szerint a tünetek között szerepelhet agyhártyagyulladás (láz, fejfájás, merev nyak stb.), agyvelőgyulladás (álmosság, zavartság, érzékelési zavarok és/vagy motoros rendellenességek, például bénulás) vagy meningoencephalitis (agyhártyagyulladás).
A legtöbb beteg, akinél az LCMV miatt neurológiai betegség alakul ki, túléli, de egyeseknél a súlyosságtól függően kórházi kezelésre lehet szükség. Azonban, mint a központi idegrendszer minden fertőzésénél, különösen az agyvelőgyulladásnál, átmeneti vagy maradandó idegrendszeri károsodás lehetséges.
Figyelmeztető jelek
TULAREMIA
A tularémia a francisella tularensis baktérium által okozott állat- és emberbetegség. A nyulak és más rágcsálók különösen fogékonyak rá, és a járványok kitörésekor gyakran nagy számban pusztulnak el. Az emberek többféle úton fertőződhetnek, többek között kullancs- és szarvaslégycsípésen keresztül; fertőzött állatokkal való bőrkontaktuson keresztül; szennyezett víz lenyelése; valamint laboratóriumi expozíció vagy szennyezett por vagy aeroszol belélegzése révén.
A tularémia jelei és tünetei attól függően változnak, hogy a baktérium hogyan kerül a szervezetbe. Minden formát láz kísér, amely elérheti a 40C -ot is. Bár a tularémia életveszélyes lehet, a legtöbb fertőzés antibiotikummal sikeresen kezelhető.
A tularémia leggyakoribb formája az ulceroglanduláris betegség, és általában kullancs- vagy szarvaslégycsípés, illetve fertőzött állat kezelése után jelentkezik. Bőrfekély jelenik meg azon a helyen, ahol a fertőzés a szervezetbe jutott, és a regionális nyirokmirigyek duzzanata kíséri, általában a hónaljban vagy az ágyékban.
Az oculoglanduláris betegség akkor fordul elő, amikor a baktériumok a szemen keresztül jutnak be. Ez akkor fordulhat elő, ha valaki fertőzött állatot vág, és megérinti, vagy véletlenül a levegőben lévő részecskék egy része a szemébe kerül. A tünetek közé tartozik a szem irritációja és gyulladása, valamint a fül előtti nyirokmirigyek duzzanata.
A garatfertőzés a fertőzött étel elfogyasztásából vagy ivásából ered. Az orophyangeális tularémiában szenvedő betegeknek torokfájása, szájfekélye, mandulagyulladása és a nyaki nyirokmirigyek duzzanata lehet.
Akkor is előfordulhat, ha a tularémia más formáit (pl. ulceroglanduláris) nem kezelik, és a baktériumok a véráram útján a tüdőbe terjednek. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy ezek a fertőzések nem gyakoriak, és modern világunkban megelőzhetőek azokkal a tippekkel és bevált módszerekkel, melyeket korábbi cikkeinkben már írtunk.
Odafigyeléssel és óvintézkedésekkel távol tarthatja a rágcsálókat az otthonától. A nyaralás ideje alatt is legyen elővigyázatos és használjon hatékony szereket a kullancs- és bolhacsípések megelőzésére. A rágcsálók elleni védekezéssel kapcsolatos további információkért látogasson el a Gyorsirtó oldalára.
Forrás:
pestworld.org
