A szerelmetek a szeretettel kezdődött, erős, gyerekkori barátságból fejlődött ki, még a gimiben.
KÍRA: Nem azért értjük meg egymást ilyen régóta, mert ennyi ideje tart, hanem azért kezdődött el egyáltalán, mert azonnal egy rugóra járt az agyunk, értettük, éreztük egymást. A gimnáziumban én az új lány voltam, aki fél év késéssel érkezett az osztályba. Csak néhány hónap múlva kezdtünk el valahogy egymással beszélgetni, de az azonnal elképesztő felismeréssel járt. Az első pillanattól tudtam, kevés ilyen ember van, mint Máté, nincs is még egy. Lát engem. Gyakran tapasztalom, az emberek csak a felszínt látják a másikból…
Nehezen kiismerhető valakinek tűnsz most is, mint amikor megláttunk, érzéki rövid hajaddal, kicsit szomorkás arcoddal, rejtély övez. Máté azonnal nyit, nyílt, humorral főszereplője lesz a pillanatnak, Rád, Hozzád idő kell…
KÍRA: Azt szokták gondolni, nagyon különbözünk egymástól, de igazából nem. Máté csak a felszínen nyitott ember, aki könnyen teremt kapcsolatokat. Velem az elején nehezebb, viszont mélyebbre engedem az embereket egy idő után. Nála van egy határ, ahonnan nincs tovább.
MÁTÉ: Kíra egészségesebb lélek. Engem családi szinten is sokkal több tüske ért…
KÍRA: …és Máté sokáig engem sem engedett azon a határon túl. Szinte meg volt rettenve, amikor felhoztam, el tudnám képzelni vele a férfi-nő dolgot.
MÁTÉ: Igen, Te kezdeményezted, én gondolni se’ mertem rá… Elmondta, megfordult már a fejében…, nem csak barátként lát, hanem a férfit is.
KÍRA: És akkor elérkeztünk a határig…