Karácsonyi akciónk keretében 33%-os kedvezménnyel vásárolható meg a Portfolio éves Signature-előfizetése. További részletek ide kattintva.
A rekordmagas és volatilis földgázárak miatt a zöldhidrogén előállítása most már Európa-szerte olcsóbb, mint a fosszilis energiahordozóból karbonintenzív módon gyártott szürke hidrogéné – közölte az ICIS piacelemző cég még november közepén. A szintén földgázból történő, de a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) technológiájával kiegészített kékhidrogén-előállítási eljárással szemben a megújuló energiaforrás és vízbontás alkalmazásával termelt zöldhidrogén árelőnye még nagyobb. Az iparban jelenleg használt hidrogén nagy többségét a „szürke” eljárással állítják elő.
Az elemzés kiemeli a villamosenergia-beszerzési megállapodások (PPA-k) szerepét is, amelyek képesek kiszűrni a piaci áringadozás kockázatát is. Ez igencsak lényeges szempont, tekintettel arra, hogy a 2021-ben a gáz- és árampiacokon tapasztalható drágulás a volatilitás nagymértékű felerősödésével is együtt jár. A PPA-k népszerűsége egyre nő; az árampiaci árak folyamatos emelkedése közepette 2021-ben mintegy 70 százalékkal bővült a vállalatok által kötött hosszú távú nap- és szélenergia-vásárlási szerződések száma.
Már jobban megéri nem szennyezni?
Nem az ICIS elemzése az egyetlen, amely azt állítja, hogy a nap- és szélenergiából, illetve vízből történő hidrogéntermelés már – legalábbis helyenként – gazdaságosabb, mint a szürke- és kékhidrogén-előállítás. Októberben a Keynumbers és az Energy Flux számításai is hasonló eredményre jutottak.
Eszerint ráadásul már nem csak a zöldhidrogént olcsóbb előállítani Európában, mint a szürke- és kékhidrogént, de a rekordmagas szén-dioxid-kibocsátási árak miatt a CCS-alkalmazása, vagyis a kékhidrogén-termelés is jobban megéri, mint a szürkehidrogén-gyártás, vagyis a légkörbe bocsátani a CO2-t.
A fentiekkel egybevág az S&P Global Platts nagyjából ugyanekkor megjelent elemzésének következtetése is, mely szerint a gázárak megugrása miatt a zöldhidrogén már költségparitást mutat a fosszilis tüzelőanyagokkal.
A BloombergNEF szerint ugyanakkor a zöldhidrogén a legtöbb országban csak 2030-ra lehet versenyképes a hagyományos hidrogénnel, a földgázzal szemben pedig csak 2050-re. A földrajzi megkülönböztetés ez esetben indokolt, ugyanis például a tengerentúlon a földgáz ára – ha nem is maradt érintetlen az európai és ázsiai kereslet- és áremelkedéstől – jelentősen elmarad az európaitól.
A zöldhidrogénben rejlő lehetőséget világszerte a kormányok is egyre jelentősebbnek látják. Az új német kormány például megduplázná az elődje által 2030-ra kijelölt 5 GW-os elektrolizáló-kapacitás célt. Magyarországon október végén alakult meg a Magyar Hidrogénszövetség azzal a céllal, hogy előmozdítsa a júniusban bemutatott magyar hidrogénstratégia megvalósítását, összhangban a 2050-es klímasemlegességi és gazdaságfejlesztési célokkal.
A fosszilis források helyébe léphet
A hazai tervekben a megújuló alapú hidrogéntermelés mellett az atomenergia hasonló célú felhasználása is kiemelt helyen áll. A hidrogénnek a jövőben nagy szerepe lehet a nap- és nukleáris energiából előállított elektromos energia, áramtöbblet eltárolásában, kiválthatja a szenet az olyan technológiáknál, mint az acél-, a műtrágya- vagy a cementgyártás, de az ingatlanok fűtésében és a közlekedésben is a hagyományos üzemanyagok helyébe léphet. A Energiastratégia szerint a hidrogén már 2030-ig is jelentős szerephez juthat a megújuló villamosenergia-termelés integrálásában, az ellátásbiztonság erősítésében és a dekarbonizációs célok elérésében. A magyarországi gáztározókat és -vezetékeket már vizsgálják abból a szempontból, hogy alkalmasak-e a tiszta vagy vegyített hidrogén tárolására és szállítására.
Az Európai Bizottság december 15-én publikálta a júliusi klímacsomag folytatását, melynek célja, hogy az EU 2030-ra valóban el tudja érni az 55 százalékos kibocsátáscsökkentési célját az 1990-es bázishoz képest. Az egyéb megújuló és alacsony karbononintenzitású gázok mellett a zöldhidrogén is fontos helyet kapott az új, nagyrészt a földgáz helyettesítését szolgáló tervekben.
A terv szerint 2030-tól a jelenlegi gáz- és villamosenergia-piachoz hasonlóan teljes mértékben szabályozott tisztahidrogén-piacot hoznának létre. Addig a hidrogén szabályozási szabadságot élvez annak érdekében, hogy ezzel is támogassák az olyan projekteket, mint a remények szerint Európa-szerte létesülő, az ellátásban kiemelt szerepet játszó hidrogénvölgyek.
Ezenkívül más széles körű támogatásokkal (adó-, illetve tarifamentességgel) segítenék elő a tisztahidrogén terjedését, melynek fogalma az atomenergiával előállított (sárga-) hidrogént is magába foglalná.
Az Európai Bizottság egyébként szintén azt az álláspontot osztja, miszerint a zöldhidrogén már most versenyképes a szennyező alternatívákkal szemben, ráadásul költsége a méretgazdaságosság miatt tovább fog csökkenni. A klímapolitikai és költségszempontokon túl az utóbbi időben különös hangsúlyt kapott az orosz forrástól való európai földgázfüggőség mérséklésének célja is, ami szintén a hidrogéngazdaság kiépítése felé mutat.
Túlteljesülhetnek a célok
A 2020 júliusában bemutatott uniós hidrogénstratégia fókuszában a megújuló villamos energiával előállított zöldhidrogén áll, de nyitva hagyja az utat az egyéb alacsony karbonintenzitású forrásból termelhető hidrogén előtt is. A gázipar részéről is pozitív fogadtatásban részesített stratégia szerint a hidrogéngazdaság alapjainak 2020-as években való megteremtését követően a 2030-es években futhat fel és válhat piacéretté a zöldhidrogén-technológia. Az Európai Unió illetékesei egyébként most már úgy vélik, hogy az európai és a környező országok zöldhidrogén-előállító kapacitása 2030-ra valószínűleg meghaladja majd a jelenlegi célokat.
A vállalatok, köztük a fosszilisenergia-iparban erős pozíciókkal rendelkező társaságok is igyekeznek elébe menni a zöldhidrogén térnyerésének, de mivel a lehető legtöbb nyereséget kívánják kihozni jelenlegi üzleti érdekeltségeikből, érthető módon szintén óvatosabban fogalmaznak a zöldhidrogén kilátásaival kapcsolatban. Így az Északi Áramlat-2 gázvezetékprojekt finanszírozásában is részt vevő Engie szerint a földgázárak kilövése mellett is csak 2030–35-ben jöhet el a versenyképességi fordulat a zöldhidrogén számára.
Azt, hogy a befektetők is bíznak a zöldhidrogénköltségek csökkenésében, jelzi, hogy a folyamatban lévő hidrogénprojektek száma hétszeresére nőtt az elmúlt évben. A Wood Mackenzie jelentése szerint ugyan a zöldhidrogén egyelőre túl drága a hagyományos hidrogén-előállításhoz és a helyettesítendő energiahordozókhoz viszonyítva, azonban a politikai tervek mellett most már a fejlesztés alatt levő projektekhez kapcsolódó számok arról árulkodnak, hogy igencsak közel lehet a pillanat, amikor elkezdődhet a technológia széles körű telepítése.
A 2019-ben még kevesebb mint 200 MW globális elektrolizáló kapacitás 2020-ban az előző évnél kétszer gyorsabban, 70 MW-tal bővült, 2021-ben pedig robbanásszerűen nőtt az új beruházásokra vonatkozó bejelentések száma. A világszerte folyamatban lévő, többnyire a fejlesztés korai stádiumában tartó több mint 560 alacsony karbon hidrogén projekt összességében 180 GW kapacitást képvisel.
Ezzel együtt a folyamat egyelőre így sem elég gyors ahhoz, hogy lehetővé tegye a 2050-es klímasemlegességi cél elérését a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) szerint. A szervezet értékelése alapján ugyanakkor a terület helyzete biztató, amire az is utal, hogy az Energiaügynökség már a „boom” (fellendülés) kifejezést használja a zöldhidrogén következő éves kilátásaival kapcsolatban. Az IEA szerint bár a klímacélok eléréséhez több erőfeszítésre van szükség, de a hidrogénnel kapcsolatban – sok más kritikus fontosságú technológiával szemben – nem állítja, hogy a világ ne járna jó úton a szükségesnek tartott fejlődési pálya eléréshez.
Címlapkép forrása: Getty Images