Van egy régi módszer, amivel minden város túlélheti a hőséget

Ezt olvasta már?

A nyáron már volt részünk hőségriasztásban, vízhiányban és buszon/villamoson/metrón fuldoklásban. Idén korán jött a forróság, és ehhez jobb, ha hozzászokunk, mert a globális felmelegedés nem sok jóval kecsegtet – a nyarakat illetően sem. A városokban ráadásul duplán szenvedünk a rekordoktól, mert a 30-35 fokokat 40-45-nek érezhetjük az autók, a magas épületek, a betonburkolatok hősugárzása miatt.

Karácsony Gergely főpolgármester pár hete egy Facebook-posztban hőkamerás képekkel szemléltette, a zöldterületek milyen sokat jelentenek egy nagyvárosban a kánikula elviselhetővé tételében. Az általa megosztott képek szerint a tűző napon parkoló autó 46 fokkal melegebb, mint az árnyas fasor.

De hogy tudnánk elviselhetővé tenni a városi nyarakat, milyen megoldásokban gondolkoznak a városépítészek, az urbanista szakemberek, ha a kánikula enyhítéséről van szó?

Arra, hogy miért melegebbek a városok, mint a vidéki települések, könnyű válaszolni: a sok autó kisebb területen ontja a gázt, a nagy házak között megreked a meleg, a rengeteg burkolt felület is árasztja magából a hőt, a kevesebb zöldfelület nem tud párologtatni. Mi lenne a megoldás?

Költözzön ki mindenki vidékre?

Szabó Árpád DLA, a Budapesti Műszaki Egyetem Urbanisztika Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense nem hisz a vidékre költözésben, ezzel ugyanis csak tovább erősítenénk a motorizációt, miközben az egy főre jutó infrastruktúra-fejlesztési igények aránytalanul megnőnek, ami további problémákhoz vezethet (lásd vízhiány az agglomerációban). Mi lehet akkor a legjobb hőségcsillapítási eszköz a zsúfolt, meleg városokban?

Az elsődleges eszköz a burkolt felületek mennyiségének csökkentése és egyidejűleg a zöldfelületek növelése, amik nedvességpárologtatóként is szolgálnak. A zöldfelületeknek (akár hagyományos zöldfelületek, akár zöldtetők) egyúttal nagy szerepe van a vizek visszatartásában is.

Hozzáteszi, az autókkal nem csak az a probléma, hogy rengeteg burkolt felületet igényelnek a közlekedéshez és a parkoláshoz, de a károsanyag-kibocsátáson túl lokálisan hőt is termelnek, ami szintén hozzájárul a városi hőhatáshoz. Az urbanista szakemberek egyöntetű véleménye, hogy az egyik legfontosabb, amit el kell kerülni, az a hőszigethatás, ezt hangsúlyozza Dr. Alföldi György, az Urbanisztika Tanszék egyetemi tanára is.

Ennek lényege, hogy a felmelegedés a városon belül nem egyenletes, a burkolt felületek magas aránya és a légmozgás hiánya miatt egy-egy ponton megrekedhet a levegő, és akár 4-10 fokkal is több lehet, mint máshol. Ennek kivédésében fontos lépés lehet a vízfelületek növelése, Alföldi szerint jól kéne gazdálkodni a csapadékkal, meg kellene tartani az esővizet.

Az egyesített csatornarendszer szétválasztásával, a csapadékvizet külön gyűjtve és vezetve a városok többletöntözővízhez juthatnának, növelve a zöldfelületek párologtatóképességét.

Mind a két szakember egyetért abban, hogy a Duna közelségéből profitálhatnánk, mert a víz a leghatásosabb hőérzetcsökkentő, és üdvözlik a rakpartok autómentesítését, hiszen egy zöldebb, kevésbé burkolt, Duna menti zöld közterületi sáv a meleg napokon is jelentősen hozzájárulhatna a városlakók jobb életminőségéhez – mondja Szabó Árpád.

Vigyázó szemetek Bécsre vessétek!

Kiemelik Bécs példáját, ami Budapesthez nagyon hasonló kvalitásokkal rendelkezik méretben, nagyságban, és mégis sokkal élhetőbb város. Miért?

Egyre több a zöldfelület, a közlekedésfejlesztés, és tudatos felvilágosítással erősítik, hogy mindenkinek szerepe van a jobb környezet létrehozásában.

Szabó Árpád megemlíti még Masdart, ami Abu-Dzabi mellett, a sivatag szélén található mesterséges város kutatóközponttal, egyetemmel, és ahol elsősorban passzív eszközöket használnak – például az árnyékolásra, a légmozgások elősegítésére.

Szabó szerint a pesti belvárosban a hőérzet csökkentése lenne különösen fontos, elsősorban légmozgások elősegítésével, de erre nincsenek kialakult szisztémák, így kísérletezni, kutatni kell. Gangos pesti bérházakban lehetne a perzsa építészet módszereihez hasonló megoldásokban gondolkodni, ahol a szellőztetőtornyok a pincéből kiszívják a hűs levegőt, és azzal hűtik az épületet. Ehhez hasonló megoldást például már 1912-ben alkalmaztak a Parlament hűtéséhez is – mondja Alföldi György.

Régi módszerek új kánikulára

Az Urbanisztika Tanszék docense nem hisz a high-tech megoldásokban, régebbi vagy máshol már bevált módszerek működhetnek inkább, például fontos feladat vizsgálni a klimatikus viszonyoktól is függő jellemző szélirányt – ami könnyen átszellőztethetné a forró várost.

Alföldi részt vett egy „Zöld udvar programban” a 8. kerületben, ahol a lakókkal feltörték a társasházak kövezett udvarát, és beültették növényekkel. Így sokkal élhetőbb és klimatikusabb körülményeket teremtettek. Ő a fűtéskorszerűsítés jelentőségét is kiemeli:

Jó lenne, ha a belvárosokban többfajta fűtési mód alkalmazására lenne lehetőség, a napelemes rendszerekkel támogatott elektromos fűtések vagy a hőcserélős rendszerek – amik a nyári melegben hűteni is tudnak – vagy a jelenlegi domináns egyedi gázfűtés helyett a távfűtés lenne hatékony és környezeti szempontból előnyös.

Fontos lenne a régi bérházak felújítása, ablakcserékkel, hőszigeteléssel sokat tehetnénk a zsúfolt helyen élő lakók kellemesebb hőérzetéért, hiszen mindenkinek nem lehet tetőkertje, párakapuja, de még légkondija sem. 

(Borítókép: Locsolókocsival hűtik a hőségben a villamossíneket Újpesten 2021. június 19-én.  Fotó: Máthé Zoltán / MTI)

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában