Van-e saját nyelvük a madaraknak?

Ezt olvasta már?

Mivel a főemlősök nem rendelkeznek speciális hangutánzó áramkörrel, a madarakban ez a képesség önállóan fejlődhetett ki a konvergens evolúción belül, amikor egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellemzők alakulnak ki.

A legtöbb állat egyáltalán nem tudja megtanulni a hangok utánzását. Érdekes, hogy épp távolabbi emlősfajok, a delfinek vagy a denevérek képesek az emberhez hasonlóan variálni a hangokat, de a legnagyobb vokalisták a madarak. A szárnyaskommunikáció neurobiológiáját tanulmányozók szerint a beszélt nyelv kezdetleges formája a szárnyasok trillázása. A papagájok, az énekesmadarak és a kolibri képes új hangokat tanulni, egyes fajok hívószavai és énekei pedig információkat továbbítanak, és az emberi nyelv egyes elemeinek egyszerű formáit használják.

Zebrapintyek

Hyland Bruno a szociális zebrapintyeket tanulmányozva tapasztalta, hogy az egymástól távol élő pintypopulációk apró módosításokat végeznek énekükön, ami végül egy új dialektushoz vezet – hasonlóan az emberek különböző akcentusaihoz.

A Marylandi Egyetemen Adam Fishbein is a zebrapintyeket tanulmányozta, és arra tanította őket, hogy nyomjanak le egy gombot, amikor hangváltozást hallanak. Arra volt kíváncsi, milyen különbségeket képesek felismerni. Később újra és újra lejátszották a pintyek standard dalát, de mesterségesen átrendezték a szótagokat. Az emberi füllel könnyen észlelhető változást a pintyek meglepően rosszul azonosították.

Noha a hím zebrapintyek ugyanazt az éneket tanulják, időben nem ugyanúgy követik egymást a hangok, ami arra utal, hogy a madarak sokkal gazdagabb kommunikációs rendszerrel rendelkeznek, mint azt feltételeztük. Fishbein szerint

Elképzelhető, hogy a jelentés nagy része az egyes elemekbe van kódolva.

Riasztás, toborzás

Sok madárfaj különböző riasztásokat használ a ragadozók ellen. A japán széncinegéknek van egy hívása, amely arra készteti a fiókáikat, hogy leguggoljanak, nehogy a varjak kikapják őket a fészekből. A szibériai szajkók hívásai attól függően változnak, hogy a ragadozó sólymot ülve látják, vagy zsákmányt keresve, aktívan támadásra készülve. Minden hívás más-más választ vált ki a közelben tartózkodó szajkókból.

A riasztások mellett sok madárfaj toborzóhívásokat is alkalmaz, amelyek összecsődítik fajtársaikat. Úgy tűnik, a japán cinegék kombinálják a riasztást a toborzási felhívásokkal, hogy „fegyverbe szólítsák” a társakat és elűzzék a fenyegető ragadozót. Amikor a madarak meghallják ezt a kiáltást, közelednek a hívótársukhoz és lesik a veszélyt. A sorrend sem mindegy, ha először figyelmeztetés és toborzás van, a madarak sokkal élénkebben reagálnak, mintha toborzás után jön a riasztáshang.

A madárdal nagyon összetett lehet: hangjegyek, szótagok és motívumok jellegzetes sorozatai és mintái tarkítják. De arról nagyon keveset tudunk, hogyan érzékelik maguk a madarak a madárdalt. Amit a madarak hallanak madárdalként (az egész fejükkel érzékelve a hangokat, hiszen nincs fülük), az nagyon különbözhet attól, amit az emberi fül hall.

Szándékos?

Kérdés, hogy a trillázással az állatok csak reagálnak a környezetükre, vagy információkat akarnak közvetíteni? Ha egy madár táplálékot talál, jellegzetes hívó jelet ad, amely más madarakat vonz az ételhez. De nem tudjuk, hogy dicsekvés („Én találtam kaját!!”), vacsorameghívás („Gyertek, találtam kaját!”) vagy elzavarás („Én találtam, az enyém, távozzatok!”) a szándéka.

Erich Jarvis a nyelv evolúcióját tanulmányozza az énekesmadarak agyának vizsgálatával. Azok az állatok, amelyek csak veleszületett hangokat adnak ki, az agytörzsben lévő áramkörön keresztül (ahol a légzést és a szívverést is irányítják) szabályozzák a hangokat létrehozó izomzatot.

Az emberek és az énekesmadarak kifejlesztették ezt az új előagyi áramkört a tanult hangok számára, amely átvette az irányítást a veleszületett hangok agytörzsi áramköre felett.

– mondja Jarvis. Az új, énektanulási áramkörök tehát egy szomszédos agyi áramkörből fejlődtek ki. Az még nem világos, hogy egy egész agyi áramkört hogy lehet megkettőzni. Az énekesmadaraknak és az embereknek tehát megvannak ezek a ritka, analóg agyi áramkörei, amelyek lehetővé teszik, hogy megtanulják és utánozzák a hangokat.

(Borítókép: Shutterstock)

Legfrissebb a témában

Booking.com

Még több hasonló cikk a témában