Van, aki forrón szereti – Miért kell kamatot emelnie az MNB-nek?

Ezt olvasta már?

Az önmagában nem meglepő, hogy a fiskális és a monetáris politika között időről időre konfliktus alakul ki. Az szokatlanabb, hogy az egymással stratégiai szövetségben kooperáló, Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank és Varga Mihály Pénzügyminisztériuma közötti ellentétek a nagyközönség elé kerüljenek.

Ugyan azért erre is akadt néhány példa az elmúlt években, de ezek (pl. a versenyképesség javítása, a válság kezelése, az euró bevezetésének távlati megítélése) jellemzően nem a monetáris és fiskális politika alapkonfliktusáról szóltak, így nem is voltak közvetlenül hatással például a forint árfolyamára, vagy a kamatokra. Az elmúlt hetekben azonban egy olyan vita kibontakozásának lehetünk a tanúi, ami a laza költségvetési politikáról, az emiatt elszálló inflációról, a védekezésre kényszerülő jegybankról, valamint forintárfolyamról és kamatokról szól. Olyasmiről, ami közvetlenül érinti a mi pénztárcánkat is.

A jelenlegi éles vita az MNB és a kormány között már csak azért is meglepő, mert Covid-válságot megelőző években alapvetően ugyanazt a követ fújták a magyar gazdaságpolitika irányítói.

Ez pedig alapvetően a „magas nyomású gazdasági modell” kialakításáról és fenntartásáról szólt, szembemenve számos közgazdász szaktekintély, nemzetközi szervezet, hitelminősítő, vagy éppen az Európai Bizottság által szorgalmazott anticiklikus gazdaságpolitikával.

Utóbbi abból az elméleti megközelítésből indul ki, hogy a gazdasági növekedést két komponensre lehet bontani:

  • a trendre (avagy természetes növekedési rátára, arra ami a termelési tényezőkből „kijön”)
  • és a ciklusra (amit az üzleti ciklusok hozzátesznek a trendhez vagy éppen elvesznek belőle).

Ebben a felfogásban az az ideális, ha egy gazdaság minél közelebb van a természetes növekedési pályájához, vagyis a jó gazdaságpolitika feladata az üzleti ciklusok által okozott kilengések csökkentése. Ha pozitív az üzleti ciklus, tehát a trend feletti a növekedés, akkor visszafogja a keresletet, nehogy túlhevüljön a gazdaság (a jegybank kamatot emel, a kormány csökkenti a költségvetési hányt), ha pedig negatív az üzleti ciklus és elmarad a növekedés a trendtől, akkor élénkíti a keresletet (kamatot csökkent, növeli a költségvetési hiányt). Tehát a ciklussal szembe megy, vagyis anticiklikus.

Eme megközelítés szerint 2017-2019 között, amikor konjunktúra volt az európai gazdaságban, Magyarországon a féket kellett volna nyomni a gazdaságpolitikának, és magasabb kamatkörnyezet fenntartásával, valamint alacsonyabb államháztartási hiánnyal a keresletet, és így a gazdasági növekedést is visszafogni. Nyilván nem ez történt, és feltehetően nem is baj.

Ráadásul, bármilyen elegáns is a fenti növekedési elmélet, alkalmazása során több gyakorlati problémával is szembesültek a közgazdászok.

  • Egyrészt a trendnövekedés pontos kiszámítása olyan kihívás, ami ahhoz hasonlít, amikor egy koromfekete macskát próbálunk megtalálni egy koromsötét szobában – gyakorlatilag lehetetlen.
  • A másik probléma pedig az, hogy a gyakorlati megfigyelések szerint a ciklus képes befolyásolni, vagyis megváltoztatni a trendet.

Ez azt is jelenti egyben, hogy hatással van a múlt a jelenre, egy adott gazdaság bizonyos jellemzői meglepő állandóságot mutatnak a gazdasági környezet jelentős mértékű megváltozását követően is. Ha például nagyon magas egy gazdaságban a válság (negatív ciklus) idején a munkanélküliségi ráta, akkor a válság elmúltával a fellendülés idején is viszonylag magas marad – de ez lehet fordítva is.  Ezt a jelenséget hiszterézisnek nevezzük. Amennyiben viszont ez igaz, akkor az ideális gazdaságpolitikának arra kell törekednie, hogy amennyire és amennyi ideig csak lehet, tartsa magasan a gazdasági növekedést, alacsonyan a munkanélküliségi rátát stb. Ez a „high pressure”, vagyis a magas nyomású gazdaság elméleti háttere.

Noha már a 1970-es évektől kezdődően cikkeztek róla (Arthur Okun, James Tobin), a hiszterézis és a magas nyomású gazdaság gondolata a 2008-as pénzügyi válságot követően, a válság elemzése majd a megfelelő válságkezelési recept utáni kutakodás közben kezdett nagyobb figyelmet kapni – idővel a nemzetközi szervezeteknek az optimális gazdaságpolitikáról, a válságkezelés kapcsán alkalmazandó gazdaságpolitikai megoldásokról szóló ajánlásaiban is megjelentek bizonyos elemei. A gyakorlati gazdaságpolitika kapcsán eleinte az USA-ban merült fel a magas nyomású gazdaság kifejezés, a hazai gyakorlatot a 2010-es évek második felétől jellemzi ez a törekvés.

Úgy tűnik, hogy a Covid-válság kezelésének általános – és így európai uniós – receptje is merít ebből a gondolatkörből.

És ez köszön vissza a jelenlegi hazai költségvetési tervekben is. Az idei évre tervezett 7,5% GDP-arányos államháztartási hiány után jövőre a kormány 5,9%-ot szeretne. Fényévekre vagyunk a válság előtti 3% alatti szintektől. Ilyen költségvetési politika mellett 2021-2022 ismét a magas nyomású gazdaság jegyében fog telni. Ezzel együtt pedig vissza fog térni a Covid-válság előtti időszakra jellemző gazdasági környezet is:

  • magas gazdasági növekedés,
  • magas beruházási ráta,
  • gyors banki hitelnövekedés,
  • alacsony munkanélküliségi ráta,
  • és viszonylag magas infláció.

Az MNB problémája – érthetően – az utóbbival van. Nem valószínű ugyanis, hogy ebben a környezetben, ilyen jelentős kormányzati keresletélénkítés mellet 2022-ben sikerül az inflációt – az inflációs célnak megfelelő – 3%-on tartani. A magas nyomásból szeretne némi gőzt most az MNB kiengedni, de a kormány költségvetési tervei nemhogy csökkentenék, hanem éppen fokozzák a nyomást. A kormány ugyan elérheti ezzel a rövidtávú célját (a gazdaság élénkítését a választási évben), de képletesen fogalmazva a „forró krumplit” (a várhatóan magas infláció formájában) az MNB kezébe dobta. Nem csoda, hogy ki van akadva ezen az MNB, és kénytelen ebben a helyzetben „a forró krumplit” tovább dobni. Hogyan és kinek? Kamatemeléssel, és nekünk, a magyar gazdaság szereplőinek. 

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images

- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img