Súlyos ápolóhiány a magyar egészségügyben – Felmondási hullám küszöbén állunk?

Ezt olvasta már?

Mi várható a magyar egészségügyben és mire készülnek a magánszolgáltatók? Szeptember 7-i konferenciánkon kiderül:

A koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzet megszűnésével május végével a felmondási tilalom sem él már az egészségügyben. A Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) felmérése szerint az egészségügyi szakdolgozók mintegy 40 százaléka tervezi, hogy távozik az állami rendszerből. A megkérdezettek egynegyede nem is maradna a pályán, 9 százalékuk átmenne a magánegészségügybe, míg 4,5 százalékuk külföldön vállalna munkát. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) elnöke, Balogh Zoltán a Portfolio-nak nyilatkozva nem akart találgatásokba bocsátkozni arról, hogy vajon az ápolók közül mennyien távoznak a felmondási tilalom lejártával.

Az ápolási igazgatóktól kapott információik szerint azonban nem kevesen: kórházanként 20-80 ápoló fontolgatja a felmondást, ami valamivel több mint 100 intézménnyel számolva több száz embert jelent. Pedig az ápolóhiány már most is aggasztó. Hiába csitult el a koronavírus-járvány,

az egészségügy nem fog tudni teljes gőzzel működni, nem tudnak visszaállni a szolgáltatások, mert nincs elegendő ápoló

– figyelmeztet Balogh Zoltán.

Alig vannak, ők sem fiatalok

A kamara nyilvántartása szerint jelenleg nem éri el az 53 ezret az aktív ápolók száma, kevesebb mint 50 ezren dolgoznak a fekvőbeteg ellátás területén. Az életkori megoszlásból az látszik, hogy 4358-an 59 és 64 év közöttiek, egy részük nyugdíj mellett dolgozik. A többség pedig a következő években éri el a nyugdíjkorhatárt, vagy a Nők-40 kedvezménnyel nyugdíjba mehet. Eközben az ápolók közül alig több mint 13 ezren vannak azok, akik még nem töltötték be a 40. életévüket, a 25 év alattiak száma pedig országosan alig haladja meg a 2 és fél ezret.

Az MNB Versenyképességi jelentése szerint a praktizáló ápolók és szülésznők száma 100 ezer lakosra vetítve elmarad Magyarországon (687) Csehország és Lengyelország átlagától (708) és az uniós átlagtól (807), a 2018-as statisztikák alapján. Hazánkban 2 szakdolgozó jut egy orvosra, ami nagyságrendileg megfelel a régiós (2,2) és az uniós (2,1) átlagnak, ám az igazán fejlett egészségügyi rendszerrel rendelkező országokban ez az arány ennek a duplája is lehet (például: Luxemburg 4; Belgium 3,8). Mindez annak ellenére történik, hogy a frissen végzett, magasan képzett, diplomás ápolók és szülésznők aránya az MNB jelentése szerint a még aktív szakdolgozókhoz képest 9 százalék Magyarországon, ami magasabb a régiós (3 százalék) és az uniós (5 százalék) átlagnál.

A frissen végzett szakdolgozók viszonylag magas aránya és praktizáló szakdolgozók nemzetközi átlagnál alacsonyabb aránya együttesen rámutat arra, hogy hazánkban jelentős problémát jelent a pályaelhagyás az egészségügyi szakdolgozók esetében.

Nem lesz utánpótlás

Bár a közszférában kötelező nyugdíjba vonulni a korhatár betöltésekor, az egészségügyieknél lehetőség van kérvényezni a továbbfoglalkoztatást.

Évekkel ezelőtt még tízből 8-9 szakdolgozó élt is ezzel a lehetőséggel, mára ez az arány megfordult, és az ápolók szinte vágják a centit, hogy végre nyugdíjba mehessenek

– vázolja a helyzetet a MESZK elnöke.

Mivel a létszámhiánnyal járó problémák a járvány alatt még élesebben kiütköztek, a szakdolgozók közül nagyon sokan dolgoztak havonta 240-260 órát a kötelező 160-170 helyett. Ez még egy lapáttal rátett az általános kiégésre: a kamara felmérése szerint míg 2001-ben az ápolók 35,3 százaléka vallotta magát kiégettnek, 2021-ben már a 69,9 százalékuk. Súlyos, krízisszintű kiégettségről tavaly már több mint 46 százalékuk számolt be, 20 éve még csak 17 százalékuk.

A fiatalok számára sem a munkaterhelés, sem a bérszínvonal nem vonzó: a 80-as években még évente 6-7 ezer ápoló végzett a középiskolákban, most kevesebb, mint 300, és 50 százalékuk nem is akar az egészségügyben dolgozni.

A MESZK tapasztalata szerint az intézmények ezért a korábbinál is jobban rákényszerülnek a bérnővérek foglalkoztatására. Ez azonban álságos dolog, hiszen sokszor csak annyi történik, hogy a főállásban foglalkoztatott nővér műszak után bérnővérként, vagy másodállásban dolgozza halálra magát – véli Balogh Zoltán.

Mélyülő szakadék

A 2016-ban megkezdett többlépcsős bérrendezés ellenére 2022 január elsejétől egy általános ápoló vagy asszisztens végzettséggel rendelkező szakdolgozók – ők vannak a legtöbben – kezdő alapilletménye most havi bruttó 307-330 ezer forint. A 40-42 éves munkaviszonnyal rendelkezőké bruttó 381-459 ezer forint.

Az elmúlt évek egyébként nem jelentéktelen szakdolgozói béremelése mára gyakorlatilag elolvadt, különösen most, az infláció hatására. Ráadásul az orvosokhoz képest arányaiban egyre kevesebbet keresnek az ápolók, asszisztensek.

A szakdolgozói átlagbér az orvosi fizetésrendezés előtt még elérte az utóbbiak 52 százalékát, ez 2021-re alig 30 százalék körülire csökkent, a további orvosi béremeléssel pedig alig a 20 százalékát teszi majd ki.

Balogh Zoltán hangsúlyozta: ahogyan a V4-országokban vagy Európa más részein, Magyarországon is az az ápolók alapelvárása, hogy a bérük érje el az orvosi bérek 50-60 százalékát.

Magában a szakdolgozói bértáblában is nagyon összecsúsztak az egyes fizetési kategóriák. A FESZ szerint úgy nem lehet megtartani a szakdolgozókat, hogy az évek múlásával alig nőnek a fizetések. Az orvosi bértáblákban sokkal jobban érvényesül a szakmai tapasztalat. Ez és persze a jócskán megemelt bérek is okai annak, hogy a nyugdíjas orvosok közül egyre többen vállalnak ismét munkát az egészségügyi intézményekben, akár csak néhány napot egy hónapban. Mint Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a szervezet kongresszusán fogalmazott:

az idősebb kollégák már annyit keresnek, mint egy miniszter.

A szakdolgozóknál viszont nagyon más a helyzet, ott Balogh Zoltán elmondása szerint

a kórházak ápolási igazgatói már egyenként keresik meg az elmúlt öt évben nyugdíjba vonult kollégákat, hogy legalább heti egy-egy műszakot vigyenek el.

A MESZK elnöke most a legnagyobb veszélynek a külföldi munkavállalást tartja. Ez szerinte elsősorban azok számára vonzó most, akik az elmúlt években vagy most végeztek, végeznek, és/vagy a koronavírus járvány miatt nem mehettek külföldre dolgozni. A gyenge forint még inkább felértékeli a 3000-3500 eurós ápolói kereseteket, és ezért elég csak pár száz kilométerre Nyugatra menni.

Az osztrákok, németek ismét nagy erőkkel toborozzák formális és informális formában a kelet-európai egészségügyi munkaerőt, miután a Covid ott is ugyanúgy rávilágított az orvos- és ápolóhiány súlyos voltára, mint idehaza. Már teljesen természetes, hogy sok ország kórházaiban „magyar osztályok” működnek, ahol az összes szakember innen vándorolt el, de a kétlaki élet is sokkal jobban megéri azoknak az ápolóknak, asszisztenseknek, akik csak pár napot dolgoznak például Ausztriában vagy Németországban.

Így nem havi 380 vagy 420 ezret, hanem 1 millió 380 vagy 1 millió 420 ezret kereshet

– mutat rá egy újabb gyenge pontra Balogh Zoltán. Hozzáteszi: hiába hoznának ide Ázsiából munkaerőt, a segítő szakmákban, ahol alapvetően fontos a kommunikáció, sajnos még a szakképzett ukrán munkaerőt sem tudják alkalmazni nyelvtudás nélkül.

Mi várható a magyar egészségügyben és mire készülnek a magánszolgáltatók? Szeptember 7-i konferenciánkon kiderül:

Mi lenne a megoldás?

A kamara elnöke szerint az egészségügy működőképességét csak racionalizálással, kórház- és osztályösszevonásokkal lehet megőrizni. Számos helyen orvos sincs elég, de elegendő számú ápolót ennyi helyre egyszerűen nem lehet honnan elővarázsolni. 

A még a pályán lévők megtartása, illetve a szakma vonzerejének növelése érdekében elengedhetetlen, hogy költségvetési biztosítékkal ellátott konkrét ütemterv készüljön a bérek további emeléséről.

Ez motiváló lehetne, mert az azért sokak számára bebizonyosodott a Covid alatt, hogy az egészségügy biztos megélhetést jelent, még egy világjárvány idején is. Elég az orvosképzést megnézni, lényegesen többen jelentkeztek az orvosegyetemekre most, hogy érdemi béremelés van, mint a korábbi években bármikor, miközben folyamatosan fogy az érettségizők száma. Ha a fizetéseket rendeznék, legalább az utánpótlást folyamatossá lehetne tenni – hangsúlyozta Balogh Zoltán.

Szerinte azonban nagy szükség van egy belső rendrakásra is, és ebben abszolút partnere a kormányzatnak a MESZK. Mert nem csak a bérnővérrendszer álságos, az is elfogadhatatlan, hogy míg vannak, akik a járvány alatt 200 ezer forint Covid-pótlékot kaptak, mások semennyit. Arra a kérdésre, hogy mennyivel tartoznak a kórházak a dolgozóiknak, Balogh Zoltán szerint utólag már nehéz megmondani, de sok helyen nem tudtak mit tenni a dolgozók, mert nem lehetett felmondani, és amúgy is sok megyében nem olyan könnyű munkát találni, mint Budapesten és Pest megyében. Előfordul, hogy egyes intézmények még a magasabb bérkategóriába való átsorolásokat sem hajlandók mindenkinél elvégezni, hiába szerez valaki munka mellett például diplomát.

A belső rendezetlenségek is közrejátszanak abban, hogy sokan elhagyják a pályát. Mi ezt halljuk a segélykiáltásokból

– mondta a MESZK elnöke.

S hogy mit lát mindebből, és mit kíván tenni a kormány? A kérdés első felére könnyebb válaszolni, mert egészen bizonyosan rengeteg információ eljut a legfelsőbb szintre. Nem véletlenül fogalmazott úgy parlamenti bizottsági meghallgatásán Pintér Sándor, aki ma már az ágazatért is felelős miniszter, hogy a megfelelő orvos- és nővérlétszám biztosítása mindenekelőtt betegbiztonsági kérdés, mert ez biztosíthatja, hogy a betegek megfelelő színvonalú ellátást kapjanak.

A szakdolgozók helyzetén van mit javítani, különösen a diplomás szakdolgozók helyzetét kell rendezni

– mondta a tárca vezetője. Elismerte, hogy béremelésre szükség van, ám hogy az mekkora lehet, az szerinte alapvetően az ország gazdasági lehetőségein múlik. Pintér Sándor azt mondta: „én azt tudom ígérni, hogy nem ígérek semmit, és azt betartom, mert abban a szavahihetőségem mindig megmarad, de azt azért tudom, hogy jelentős mértékben oda fogunk figyelni erre a területre”.

Címlapkép: Getty Images

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában