Az év első fele olyan kedvezően alakult, hogy igazából senki sem szeretett volna szembesülni azokkal a gazdasági nehézségekkel, amelyek már akkor is az ajtón kopogtattak. A legkisebb bérek hatalmas emelése, a választások előtti szja-visszatérítés, a 13. havi nyugdíj kiosztása és más egyszeri transzferek úgy felpörgették a magyar gazdaságot, hogy a háború szeléből alig éreztünk valamit. Kitartott az ipar, az építőipar, a szolgáltatásokat pedig pörgették az akkor még emelkedő reáljövedelmek. Az év első fele így 7% feletti GDP-növekedést hozott.
A globális gazdaság lassulása mellett a költségvetési kiköltekezés és az EU-források tartós hiánya azonban együttesen hamar olyan intézkedésekre késztették a kormányt év közben, amelyek derékba törték a gyors növekedést. A megszorítások miatt a fiskális politika az év második felében már nem tudta támogatni a növekedést, sőt, az elzáródó pénzcsapok már kifejezetten visszafogták a gazdaságot, miközben az adóemelések és a forint gyengülésének inflációemelő hatásai először visszavetették, majd csökkenő pályára küldték a reálbéreket. A magas infláció és a forint mélyrepülése miatt az MNB a korábbi lassabb ütemű kamatemelések után drasztikus monetáris szigorításra kényszerült, ami egyet jelent a hitelezés lelassulásával.
Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy az idei harmadik negyedévben a magyar gazdaság visszaesett az előző három hónaphoz képest, a negyedik negyedévben pedig minden bizonnyal recesszióba süllyed. Az építőipari termelés már lassul, az ipar is a gyengélkedés jeleit mutatja, miközben a szolgáltatószektor a sokszorozódó energiaárak és a reáljövedelmek visszaesése miatt egyre kedvezőtlenebb helyzetbe kerül. Erre utalnak a kiskereskedelmi forgalom adatai is, amely benzinfogyasztás nélkül visszaesést mutat. Az élelmiszerfogyasztás csökkenése a 2009-es recesszióhoz mérhető, pedig még minden bizonnyal nem is értünk el a legrosszabb időszakhoz.
Azonban még a gyenge második féléves teljesítménnyel is 4% felett lehet az éves átlagos GDP-növekedés. Igaz, a kilátások kapcsán sokkal inkább a növekedés (negyedéves) trendje a fontos, ami viszont kedvezőtlenül alakul. Mindeközben a hazai infláció már Európa élére tört, a pénzromlás még nem érte el a csúcsát, ami szintén rossz hír mind a lakosság, mind a vállalatok számára. A gyors pénzromlás miatt a reálbérek nemrég elkezdődött esése fokozódni fog a jövő év elején, ami még erőteljesebb alkalmazkodásra készteti a lakosságot akkor, amikor megérkeznek a megemelkedett téli rezsiszámlák. Ennek hatására a lakossági fogyasztás érdemi visszaesést mutathat majd, miközben az ipar egész Európában az energiaválság hatásaival küzdhet. Az építőipart a kedvezőtlen konjunktúra, a visszaeső lakásberuházások és az állami megrendelések visszafogása húzhatja vissza.
A költségvetés a jövő évben is prociklikus lesz: amíg az idei év elején a növekedési trendet erősítette a költekezés, addig jövőre a lassulás közepette kell jelentősen visszavágni a deficitet, miközben nőnek a kamatkiadások, mindez pedig tovább rontja a kilátásokat. Egyelőre a jegybank sem siethet a gazdaság segítségére, ugyanis az extrém magas infláció és a gyenge forint miatt fent kell tartani a magas kamatokat. Egyedül az EU-források kiszabadítása jelenthetne érdemi támaszt a gazdaságnak, azonban úgy tűnik, ezekre a pénzekre várni kell.
A pálya tehát folyamatosan rázós lesz: az már látható, hogy a benzinár-stop feladása újabb inflációt kört hoz, de nagy kérdés, miként alakul a többi kormányzati beavatkozás sorsa. Az élelmiszerár-stop esetleges tavaszi megszüntetése kismértékben szintén felfelé hajthatja az inflációt (ennek az árspakának az árát kétszer fizeti meg a lakosság: egyszer a veszteség szétosztásánál, aztán az árstop eltörlésnél), ugyanakkor megszüntetne egy sor anomáliát és a kínálati kapacitások veszélyeztetését. Mindeközben a kormányzatnak a lakossági rezsiköltségek stabilitására is figyelnie kell, hogy ne essen még nagyobbat a belső kereslet. Most úgy tűnik, hogy az idei 15% alatti éves infláció jövőre 17-20%-ra gyorsul.
A vállalatok számára a kabinet igyekezhet továbbra is alacsony kamatozású hiteleket kínálni (hiszen a kormány álláspontja szerint a magas jegybanki kamat ellehetetleníti a cégek hitelfelvételét), miközben a kamatstop is velünk maradhat addig, amíg a jegybanknak nem sikerül értelmezhető szintre süllyesztenie a kamatokat. A gazdaságot ugyanis ma már „mikromenedzselni” kell, ellenkező esetben a magas kamatok hitelösszeomlást (credit crunch) okozhatnának, illetve a meglévő (nem végig fix) hitelek törlesztőjének drasztikus emelkedése a gazdaság szinte minden területén súlyos zavarokat és még mélyebb recessziót okozna. Éppen ezért az üzleti környezet nehezítése lehet a kabinet számára a járhatóbb út.
Ha a gazdasági problémák az év második felére csillapodnak, az inflációs aggodalmak csökkennek, a jegybanknak sikerülne érdemben csökkenteni a kamatot, illetve az EU-források lehívása elől elhárulnak az akadályok, akkor megindulhat a magyar gazdaság gyors kilábalása. Ehhez persze kerülni kell az olyan inflációemelő intézkedéseket, mint amilyenek idén a különadók voltak, ugyanakkor a költségvetési szigor közepette nagy kérdés, hogy ezt miként valósítja majd meg a kabinet, ha nem szeretné közvetlenül a lakosság terheit elemi. Ráadásul a kormányzati jelzések alapján könnyen lehet, hogy újabb intézkedések jönnek, ha a deficitcél tartása érdekében szükségessé válnak.
A jövő évi első féléves gyengélkedést már növekedés válthatja fel (amit a bázishatás is segíthet), minden bizonnyal ebben bízik a kormányzat is, amikor 1,5%-os GDP-növekedést jósol. A gazdaságkutatók egyelőre kissé pesszimistábbak, akik leginkább stagnálást várnak éves átlagban. A nagy bizonytalanságot azonban a jegybank prognózisa szemlélteti legjobban, amely 0,5 és 1,5% közötti növekedést vár, de ha erősen lassul a globális gazdaság, akkor éves átlagban is recesszió lesz. Ugyanakkor az energiaárak csökkenése gyorsabb növekedéshez vezethet hazánkban is. Akármelyik forgatókönyv valósul meg, ha az idei évet nehéznek érezték a magyar gazdaság szereplői – a vállalatok a gyorsan változó környezet és a sok bizonytalanság, a lakosság az infláció, az állam az energiaválság miatt –, akkor a 2023-as év ennél sokkal durvább lesz. A jó hír az, hogy ezt követően újra érdemben nőket a gazdaság, ha a kínálati kapacitások nem sérülnek érdemben és le tudjuk hívni (nem veszítjük el) az uniós forrásokat.
Címlapkép: Getty Images