Bár Virág, miután Surányi elemzését „a politikai szférából érkező, minden józanságot nélkülöző és a pénzügyi stabilitást veszélyeztető hangulatkeltés(sel)” hozza párhuzamba, nem ad értelmezhető magyarázatot három kérdésre:
- Mi az MNB monetáris politikájának a szerepe a 22,5 százalékra szökkent magyar infláció kialakulásában?
- Hogyan magyarázza az MNB a tényt, hogy az inflációval kapcsolatos előrejelzései rendre alulbecsülik annak tényleges alakulását? Idén ez végig jellemző volt, de három hónap alatt a jegybank jövő évi éves átlagos inflációra vonatkozó előrejelzése is 11,5-14 százalékról 15-19,5 százalékra emelkedett. Az infláció még két hónappal ezelőtt decemberre várt tetőzését az MNB most már csak valamikor jövő tavaszra jósolja.
- Milyen összefüggést lát az MNB a forint leértékelődése és monetáris politikája között?
Miközben Surányi elemzése segítséget nyújt a fenti kérdések megértéséhez, Virág válasza csak a további ködösítést szolgálja. Tényleg nem gondolja Virág Barnabás, hogy a fenti megválaszolatlan kérdések inkább az MNB hitelvesztésének a forrásai mintsem Surányi György elemzése? Mert az előrejelzések és a megvalósult tények közötti ilyen mértékű eltérést csak egészen rendkívüli események, tudatos félrevezetés vagy a prognózis elméleti alapjainak hiányosságai, tévedései magyarázhatják. Az első kettőről nincs szó.
Olyan rendkívüli esemény, ami ilyen mértékű eltérést okozhatna az elmúlt három vagy négy hónapban nem volt és nem gondolom, hogy Matolcsy György vagy Virág Barnabás szándékosan vezetné félre a társadalmat. Marad tehát az MNB monetáris elméletének és módszerének hibás mivoltja mint magyarázat a fentiekben foglalt kérdésekre.
Mi lenne ez a hiba? Virág válasza rávilágit a hiba gyökerére. Szerinte ugyanis a „jegybankok a pénzmennyiségi célokat a ’80as években sorra feladták, és ma már a vezető jegybankok nem is próbálkoznak a pénzmennyiségi célokat követve küzdeni az infláció ellen”. Abban Virágnak igaza van, hogy a jegybankok többsége elvetette a mennyiségi célokra épített monetáris politikát, de az általa levont következtetés, miszerint a mennységi pénzelmélet szerepe megszűnt, helyét „az endogén pénzteremtés elmélete uralja” a Quatitative Easing korszakában tévedés. A jegybankok feladták a pénzmennyiségi célok követését, mert a pénzmennyiségre vonatkozó adatok pontossága – elsősorban a hitelkártyák bevezetése után – elégtelennek bizonyult a feladatra. De nem adták fel az elmélet által felállított összefüggést a pénzmennyiség és az infláció között.
Ennek tagadása Virágot ellentmondásba viszi. Egyrészt azt állítja, hogy „a gazdaságban lévő pénz mennyisége … a gazdaság forrásigényéből fakad”, majd azt, hogy létezhet „túlzott likviditási preferencia”, azaz lehet olyan többletlikviditás a gazdaságban, amit nem a gazdaság forrásigénye hoz létre.
A vezető jegybankok mindegyike tisztában van azzal, hogy mérlegeik óriási felduzzasztása inflációs következménnyel jár, de úgy vélték, hogy
- egyrészt az euró válsága,
- majd a deflációs spirál kialakulásának veszélye,
- majd a Covid okozta kínálati oldal sérülése
indokolja az elismerten inflatorikus QE-politikát, és bíztak abban, hogy eszközeik elégségesnek bizonyulnak az infláció mérsékléséhez. Az amerikai jegybank esetében bizalmuk megalapozottsága már látható.
Virág írásából úgy tűnik, hogy az MNB még mindig nem mérte fel a saját és a kormány prociklikus politikájának jelentőségét, továbbra sem veszi figyelembe a pénzmennyiség erőltetett bővítésének következményeit, mert úgy véli, hogy nincs összefüggés a pénzmennyiség mértéke és az infláció között.
Persze felmerül a kérdés: ha a pénzmennyiség mértéke tényleg nem számít, miért sterilizál az MNB több, mint 10.000 milliárd forintot, ami éves szinten 1200-1300 milliárd forint veszteséget okoz és amit majd a költségvetésnek kell pótolni? Ha nem ezt tenné, nem lenne többletkereslet, nem romlana a külső egyensúly, nem gyengülne tovább a forint és nem lenne még nagyobb az infláció gyorsulása? Ha pedig igen, nem éppen a sterilizáció irdatlan, de láthatóan elégtelen mértéke és horribilis költsége az MNB által követett monetáris politika bukásának a mércéje? Ha nem a pénzmennyiség szerepének tagadása a magyarázat a 22,5 százalékos inflációra, a hibás prognózisokra és a gyenge forintra, akkor érdeklődéssel várom az MNB magyarázatát.
EZ ITT AZ ON THE OTHER HAND, A PORTFOLIO VÉLEMÉNY ROVATA.
A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Címlapkép: MTI/Máthé Zoltán