Kudarcos évtizedeken vagyunk túl: az emisszió vágása helyett a zöld energia kutatására kell inkább koncentrálni!

Ezt olvasta már?

A gazdag országok vezetői azon törekvésük keretében, hogy az ENSZ glasgow-i klímavédelmi csúcsán propagálják vezető szerepüket a klímavédelem terén, ismét ambiciózus széndioxid-csökkentési célokról beszéltek. Joe Biden amerikai elnök például megerősítette azt a célkitűzését, amely „2035-re széndioxidkibocsátás-mentes energiaszektort és 2050-re nettó zéró emissziójú gazdaságot” kíván elérni. Sajnos, ez a cél nagyon sok pénzbe fog kerülni. A neves Nature folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a 2050-re történő 95 százalékos emissziócsökkentés – vagyis ami közelíti Biden nettó zéró emissziós célját – költsége a GDP 11,9 százalékába kerülne, ami jelenlegi árakon évente több mint 11 ezer dollárt jelentene minden egyes amerikaira nézve.

Huszonnégy év telt el a kiotói egyezmény elfogadása óta, amely az első, széndioxid-kibocsátás csökkentését ígérő globális megállapodás volt. Azóta több száz klímacsúcsot rendeztek a világban, és a gazdag országok mindig zöld ígéretekkel álltak elő. Az emisszió mértéke azonban tovább növekedett, mivel egyetlen egy politikai vezető sem akar nagy költségeket megfizettetni az állampolgáraival.

A klímavédelmi politika elmúlt évtizedének igen szókimondó elemzésében az ENSZ a 2010-es éveket „elveszett évtizednek” nevezte. Az, ami az elmúlt évtizedben történt nem különbözik egy olyan világtól, amely nem fogadott volna el egyetlen új klímavédelmi intézkedést sem 2005 óta. Csak gondoljunk bele: az összes klímacsúcs és az összes klímavédelmi ígéret után, ha rátekintünk a tényleges emisszió mértékére, akkor azt látjuk, nincs különbség a mostani világunk és egy olyan világ között, amely nem tett volna semmit a klímavédelem érdekében 2005 óta.

Ez nagyobb perspektívába helyezi az ENSZ glasgow-i klímacsúcsának kihívását. A világ vezetői választhatják azt, hogy azt teszik, amit évtizedeken át cselekedtek, és egy újabb klímatalálkozót hoznak tető alá a sokadik klímacsúcs után. Az országok egymás után fognak felsorakozni, és jól hangzó ígéreteket tesznek majd, mint például azt, amely a villamosenergia-szektor (amely a világ által felhasznált összes energia csupán 19 százalékáért felel) megújuló energiára való átállítását tűzi ki célul. Jó esély van arra, hogy ezek az ígéretek végül ugyanolyan hamisnak bizonyulnak, mint az elmúlt évtized ígéretei, mivel a szavazók elutasítják majd, hogy ők fizessék meg a klímavédelem miatt szükséges átalakulás költségeit. 

A világ vezetői egy másik utat is választhatnak. A valódi kihívás a klímavédelmi politika jelenlegi megközelítésével az, hogy amíg az emisszió csökkentése sok pénzbe kerül, addig a politikai vezetők sokat fognak beszélni, de keveset fognak valójában tenni a klímavédelem terén. A világ gazdag felén ez azért van, hogy elkerüljék Emmanuel Macron francia elnök példáját, akinek visszavonulót kellett fújnia a sárgamellényesek mozgalmának fellépése miatt, miután az üzemanyagárak mérsékelt emelésére tett javaslatot. A világ szegényebbik részén pedig az egyes országoknak jóval fontosabb prioritásaik vannak, mint például a gazdasági növekedés előmozdítása és a lakosság szegénységből való kiemelése.

Amire szükség van, az az, hogy sokkal nagyobb hangsúlyt kell helyezni a zöld energia kutatására. Ha a világ egy olyan zöld energiát talált volna már fel, amely olcsóbb a fosszilis energiahordozókhoz képest, akkor megoldottuk volna a globális felmelegedés kérdését.

Nemcsak a gazdag országok, hanem minden állam, köztük Kína és India is áttérne a zöld energiára. A világ 27 vezető klímaközgazdászával és három Nobel-díjassal együtt dolgozva a Copenhagen Consensus think tank (amelynek elnöke Bjorn Lomborg – a szerk.) arra a következtetésre jutott, hogy

a leghatékonyabb hosszú távú klímavédelmi politikát az jelenti, ha jóval több pénzt fektetünk a zöld energia terén történő kutatás-fejlesztésbe.

A 2015-ös párizsi klímacsúcson a legtöbb G20-ország és az EU ígéretet tett arra, hogy megkétszerezi a kutatás-fejlesztési költéseket a zöld energia innovációk terén 2020-ra. Sajnos, nem tartották be ezt az ígéretüket sem. Ahelyett, hogy nagy és költséges ígéreteket tesznek, amelyektől a leendő kormányoknak majd vissza kell lépniük, amint a polgárok tiltakozni fognak az emelkedő energiaszámlák miatt, a mostani vezetőknek azonnal el kellene kötelezniük magukat amellett, hogy jóval többet költenek a zöld energia terén történő kutatás-fejlesztésre. A legtöbb ország nemcsak előállt ezzel az ígérettel, hanem annak betartását 12 hónapon belül ellenőrizni is lehet. Továbbá a teljes költség minden egyes ország számára jóval kevesebb lesz, mint a jelenlegi klímavédelmi intézkedések esetében. A Nobel-díjas közgazdászaink azt javasolták, hogy 2030-ra a világnak évi 70 milliárd dollárral kellene növelnie a klímavédelmi kiadásokat. Vessük ezt össze azzal a 195 milliárd dollárral, amit jelenleg költünk a nem hatékony zöld energia támogatására.

Megfontoltabb döntés lenne a glasgow-i klímacsúcson a világ politikai vezetőitől, ha nem ismételnék meg azt, ami kudarcot vallott az elmúlt évtizedben, hanem inkább azt az olcsóbb és okosabb megoldást hangsúlyoznák, ami valójában segíti a klímaváltozás kihívásának kezelését. Ez pedig a zöld energia kutatás-fejlesztésébe való, jóval nagyobb mértékű befektetést jelenti annak biztosítása érdekében, hogy olyan technológiákat mozdítsunk elő, amelyek az egész világot segíthetik abban, hogy a fosszilis energiahordozókról történő átállás kisebb költségek mellett valósulhasson meg.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images

- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img