Ki kér mesterséges csokit?

Ezt olvasta már?

Corentin Coulais, az Amszterdami Egyetem fizikusa, a kutatás vezetője általában nem élelmiszer jellegű „metaanyagokkal” dolgozik, vagyis olyan matériákkal, amelyek szerkezete és tulajdonságai nem találhatók meg a természetben. Korábban alakváltoztató anyagokat vizsgált, amiket a robotikában, végtagprotézisekben és az elektronikában alkalmaztak. De az Unileverrel kötött partnerség a csokoládé felé irányította – írja a Smithsonian.

A csokikísérlet

A csokikutatás az ehető metaanyagok vizsgálódási körébe tartozik. Ez a tudomány keresi a tápláló, könnyen fogyasztható vagy a környezet szempontjából kedvező élelmiszerek létrehozásának lehetőségeit. Coulais kutatócsapata először temperálta a 72 százalék kakaót tartalmazó étcsokoládét, melegítette és hűtötte, hogy stabil szerkezetet kapjon. Ezután a csokoládéból egy sor spirálformát nyomtattak egy 3D nyomtató segítségével. A spirálok egy része egyszerű S alakú volt, de voltak bonyolultabb, szinte labirintusszerű formák is.

A csapat ezután egy sor mechanikai tesztnek vetette alá a csokikat, hogy megnézzék, hogyan törnek el, ha beleharapnak. A csokoládék felülről préselve sok darabra törtek (főleg a finomabban spirálozottak), oldalról harapva általában csak egyszer repedtek meg.

A kutatás következő lépéseként a csokit egy nagyon szerencsés tesztelőcsapatnak adták azzal a kérdéssel, hogy melyik formát részesítik előnyben, és miért.

Minél bonyolultabb a forma, annál nagyobb volt a repedés, és úgy tűnt, annál jobban élvezték

– mondja Coulais. De ez nem volt meglepetés, mert korábbi kutatások alapján már tudták, hogy az emberek szeretik, ha az étel ropog vagy összetörik a szájukban. A ropogás hangját is nagyon élvezik, amit Alan Hirsch ízkutató a „rágás zenéjeként” írt le. Egyes tudósok úgy vélik, a ropogósságról a frissességre asszociálunk – ez jelezte hajdan őseinknek is, hogy melyik étel a legjobb.

Ott törik, ahol akarod

Fabio Valoppi, a Helsinki Egyetem kutatója ehető metaanyagokat tanulmányoz, például a morphing tésztát, vagyis a geometriailag megtervezett, a főzés során laposból háromdimenzióssá váló tésztát. Egy ilyen típusú étel csökkentheti ökológiai lábnyomunkat a kibocsátások és a szállítási költségek mérséklésével.

Coulais szerint ezekkel a technikákkal különleges ételeket lehet készíteni azoknak, akiknek betegségek miatt problémái vannak a harapással vagy a rágással. Ha szabályozható, hogy mekkora erő szükséges egy darab étel megrágásához, ízletes, könnyen harapható, szilárd ételeket alkothatnak.

Valoppi szerint:

A Földön korlátozott mennyiségű anyag áll rendelkezésünkre korlátozott tulajdonságokkal. A metaanyagok szépsége (akár ehető, akár nem ehető formájukban), hogy ha csak néhány formát és architektúrát adunk a korlátozott tulajdonságú anyagokhoz, máris új funkciókkal és jellemzőkkel látjuk el őket.

Ennél hologramot?

A jövő zenéje az ehető hologramok fejlesztése. Ezek felületén fényes holografikus minták vannak, amelyek megváltoztatják az élelmiszer színét, és ehető tápértékjelölést is tartalmazhatnak. Így nem is kell címke (máris zöldebb az előállítás), az élelmiszer maga az.

A széttörés geometriájának kutatását máshol is alkalmazhatják: ha rájönnek, hol törik a legjobban egy anyag, ha kontrollált törésű matériákat fejlesztenek ki, jobb bukósisakokat vagy más védőfelszereléseket lehet tervezni. Jöhetnek a biztonságosabb repülők, a csak kívül sérülő autók. 

(Borítókép: Natasha Breen / REDACO / Universal Images Group / Getty Images)

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában