December 23-án éjszaka jelent meg az a kormányrendelet, amivel új különadó lépett hatályba a gyógyszergyártók esetében december 24-étől. Ezzel a szektoriális adóterhekkel már eddig is jelentősen sújtott ágazat 2022 karácsonyán kellemetlen meglepetést kapott a kormánytól, első számításaink szerint nem is kis összegben.
Mennyi az annyi?
A rendelet szövegéből kiolvasható, hogy az új adónemből származó összeg, amit a gyártók a 2022-es és a 2023-as árbevételük után fizetnek, a 2023-as évben folyik be a költségvetésbe (egyszer május 20-ig, majd november 20-ig). Cikkünk előző verziójában azt írtuk, hogy a teljes konszolidált árbevételt lehet adóalapnak venni. A rendelet pontos értelmezéséből viszont kiderül, hogy a nettó árbevételt csökkenteni kell a jogdíjakból származó bevételekkel, és ez a csökkentett konszolidált árbevétel lesz a különadó alapja.
A különadó által várhatóan a leginkább érintett cég a Richter lesz, hiszen ez az a – tőzsdén jegyzett – társaság, amelyik a legnagyobb magyarországi gyógyszergyártó (TEÁOR 2120-as tevékenység vonatkozik rá értelemszerűen). Hogy érzékeltessük a méretét: már a 2021-es éves (konszolidált, teljes) árbevétele alapján messze az adónem legfelső sávjába tartozik, ugyanis tavaly egész évben 630 milliárd forintos összesített árbevételt ért el a társaság.
Első becslésünk a Richter esetében 100 milliárd forint feletti különadó teherrel számolt, viszont figyelembe véve a gyártó jogdíjbevételeit, amivel korrigálni kell az adóalapot, már kisebb különadóteher adódik a gyógyszergyártó számára. Ha ebből indulunk ki, akkor a Richter plusz adóterhelése évenként 30-33 milliárd forintot tesz ki.
A Richter után árbevétel alapján a Sanofi-Aventis, a Teva és az Egis áll, mint Magyarországon gyártást végző vállalat. Ha az ő esetükben a 2021-es nettó árbevétel-adatokból indulunk ki, akkor 86 milliárd forintos extra adóbevétel érkezne a költségvetésbe, mindezt ugyanakkor növelhetik a 2022-es és 2023-as jobb üzleti számok, viszont csökkenthetik az esetleges jogdíjbevételi korrekciók, amire gyorsbecslést nem áll módunkban készíteni.
Ezt követően jönnek a kis- és közepes vállalkozások (például: Béres Gyógyszergyár, GlaxoSmithKline, Meditop, Extractum Pharma, Bioextra), ugyanis ők 2021-ben 5-20 milliárd forintos nettó árbevételt értek el, és mivel a különadó legalsó 1%-os kulcsa már az 50 milliárd forintot meg NEM haladó részre érvényes, ezért a kisebb cégek sem ússzák meg a különadót. Tőlük néhány százmillió forint folyhat be várhatóan, bizonyos feltételezések mellett.
Vagyis második, pontosabb becslésünk szerint ebből
az új különadóból könnyen összejöhet egy 140-150 milliárd forintos plusz bevétel jövőre a költségvetés számára.
Érdemes felidézni, hogy alig két héttel ezelőtt szintén különadót módosított a kormány, a Mol extraprofitadójának kulcsát emelte fel 95%-ra a korábbi 40%-os mértékről. Azzal az intézkedésével talált a kormány 210-220 milliárd forintnyi többletbevételt jövőre a nyári eredeti számításaihoz képest. Vagyis a jövő évre várható jelentős költségvetési elcsúszás egy komolyabb szeletét már most kezelte a kormány, ami nem véletlen, hiszen jelenleg is folyamatban van a 2023-as költségvetés újratervezése (már a Költségvetési Tanácsnál van a dokumentum) és várhatóan a jövő héten meg is jelenik rendeleti formában. Nem lennénk meglepve, ha a kormány ezt a 2023-as költségvetésről szóló rendeletet december 30-i megjelenéssel időzítené a Magyar Közlönyben.
Vannak itt érdekességek
Azt már csak érdekességképp jegyezzük meg, hogy a pénteki tőzsdei kereskedésben a Budapesti Értéktőzsde prémium kategóriájában a legnagyobb vesztes a Richter volt: 2,44%-os mínuszban, 8800 forinton fejezte be az ünnepek előtti utolsó kereskedési napot, amivel érzékelhetően alulteljesítette a magyar részvénypiacot (igaz nem kiugró forgalom mellett).
A kormány tehát december 23-án vetett ki december 24-i hatállyal új adót a gyógyszergyártók árbevételére, és egyes értelmezések szerint az sem kizárt, hogy ez visszamenőleges hatályú adókivetésnek tekinthető. Igaz érdemes itt megjegyezni, hogy ez a fajta adókivetés nem áll távol a kormány eddigin gyakorlatától.
Az is már-már megszokott módszer a kormány részéről, amikor ilyen különadókról dönt, hogy a fizetési kötelezettséget az árbevételhez köti: vagyis sávokat határoz meg, és a legmagasabb sávokba eső legnagyobb cégek magasabb adóterhelést szenvednek el. Ezzel kapcsolatban úgy szokott érvelni a kormány, hogy minden vállalatnak a közteherviselési képességének fényében kell vállalnia a terheket, és ez alapján a nagyobb cégek nagyobb terhet vállalnak. Ami viszont a mostani különadó érdekessége, és ebből a szempontból különlegessége, hogy ezúttal már a 0 forint feletti árbevétel összeget is azonnal adóztatja a kormány a legkisebb, 1%-os kulccsal. Ez azt jelenti, hogy a legkisebb gyártócégek sem kapnak különadómentességet az árbevételük egy részére. Ezzel szemben:
- a nyáron kivetett távközlési pótadó szintén sávos, de a legalsó kulcs 0% 1 milliárd forintos árbevételig, de a 2010-ben kivetett eredeti távközlési adónál is volt 0%-os adómérték,
- az eredeti kiskereskedelmi különadó legalsó kulcsa is 0% volt, 500 millió forintos árbevételhatárig,
- a kiskereskedelmi pótadó esetében miközben a magasabb kulcsokat a kormány tovább emelte a 2023-as évben, addig az 500 millió forintos árbevételhatárig nulla forint maradt a fizetendő adó mértéke.
- az új reklámadó (melyek beszedését felfüggesztette 2023-ra is a kormány) alacsonyabb kulcsa szintén 0% 100 millió forintos nettó árbevételhatárig, de a 2014-ben bevezetett reklámadó esetében is 0% volt a legalsó kulcs 500 millió forintig
A múltbeli és jelenlegi különadó példák alapján kifejezetten érdekes, hogy ezúttal a kormány nem szabott meg a gyógyszergyártók esetében adómentes értékhatárt.
Az új különadó lehetséges következményei között ki kell emelni azt, hogy mivel ez egy kvázi forgalomarányos adóterhelés, ezért nem lennénk meglepve, ha a gyártócégek reagálnának az új intézkedésre, mégpedig úgy, hogy amennyire csak lehet továbbhárítják ezeket a plusz terheket a lakosságra, vagyis a fogyasztókra. Ez a tendencia már a korábban kivetett árbevétel-arányos különadók esetében megfigyelhető volt. Igaz a gyógyszergyártók ezt leginkább az OTC (nem vényköteles, vagyis nem szabályozott árú) készítmények esetében tehetik meg. Az áremelést egyes piaci információk szerint már idén is folytatták, hiszen nyáron már kaptak egy adóemelést a nyakukba és közben a gyenge forintból fakadó negatív hatásokat is igyekeztek kompenzálni. Érdemes ugyanakkor arra is felhívni a figyelmet, hogy a Hiflylabs adatelemző cég épp a múlt héten mutatta ki, hogy a vényköteles gyógyszerek ára októberig egy év alatt 9,8%-ot emelkedett, és év közben a gygyszerinfláció gyorsuló tendenciát mutatott. Novemberben a KSH által kimutatott gyógyszerinfláció 5,9% volt, ami már eddig is rendkívül kiugró mértéknek számított a korábbi évekhez képest. Bár az általános 20% feletti éves inflációs ütemhez képest ez a gyógyszerinfláció mérték nem tűnik nagynak, a Hiflylabs korábbi elemzésében épp azt emelte ki, hogy az Európai Unió tagállamaiban csak 3%-os gyógyszerinflációt mértek. (Októberben a mérések szerint a magyar gyógyszerinfláció a harmadik legnagyobb volt Európában. A magyar árnövekedést csak a görög és a litván érték tudta felülmúlni.)
Ha az adóteher áthárítása megtörténik, vagyis a plusz adó részben beépül az árakba és emiatt a fogyasztók magasabb terhekkel találkozhatnak, akkor az az inflációra is hatással lesz, ez pedig ellentétes a kormány eddigi inflációleszorító törekvéseivel.
A gyártók más eszközökkel is reagálhatnak a plusz sarcra, jellemzően költségcsökkentésekkel, racionalizálással, amit részben a dologi kiadásokon, másrészt a munkabéreken foghatnak meg.
Címlapkép forrása: Getty Images