Itt a körforgásos gazdaság, ami Magyarországon is hamarosan az életünk részévé válhat

Ezt olvasta már?

Az Országgyűlés a múlt héten fogadta el az ’Egyes energetikai és hulladékgazdálkodási tárgyú törvények módosításáról’ szóló törvény módosítását, amit az Alkotmánybíróság kifogása miatt kellett újra a Parlament elé vinni. Ez az első olyan törvénycsomag Magyarországon, amelyben a körforgásos gazdaságra való utalás többször is (egész pontosan 53-szor) megjelenik, melynek a jelentőségét nem becsülném alá.  Az már más kérdés, hogy vajon a hulladékgazdálkodás szabályozásán és központosításán keresztül vezet-e legjobb út a körforgásos gazdasághoz. Ellentétben számos országgal Európában (pl. Finnország, Hollandia, Szlovénia, Lengyelország) itthon még nem született meg olyan átfogó stratégia vagy útiterv, mely kijelöli a nemzetgazdaság számára a körforgásos gazdaságra való átmenethez szükséges célokat, eszközöket és teendőket, bár ez várhatóan a jövő évre  elkészül. Ezért valószínűleg a most elfogadott törvénymódosításokat majd újra módosítani kell a stratégia fényében, ami némileg megkérdőjelezi a sorrendiséget.

De mi is az a körforgásos gazdaság?  Egy viszonylag új fogalomról van szó, mely nagyjából az elmúlt években vált egyre szélesebb közben ismertté és hivatkozási alappá a vállalati és szakmai körökben. A körforgásos gazdaság lényege, hogy a termék életciklusát úgy tervezzük meg, hogy az gyakorlatilag egy zárt rendszerben áramoljon, a hasznos élettartamát meghosszabbítva, a felhasználás sebességét optimalizálva, majd pedig az élettartama végén az alkotóelemeit és anyagait átalakítva vagy újrahasznosítva a gazdasági körforgásba újra visszakerüljön. Tehát a körforgásos gazdaságban a hulladék tulajdonképpen megszűnik, mert vagy technikai körfolyamat részeként hasznosul, vagy pedig a természetbe visszahelyezve biztonságosan lebomlik a természeti tőkét gazdagítva.

Ebből is látszik, hogy a körforgásos gazdaság kulcskérdése az optimális terméktervezés, hiszen 80%-ban már itt eldől a termék környezeti hatása. Téves azonban az az elképzelés mely szerint a körforgásos gazdaság célja az anyagában történő újrahasznosítás (recycling) növelése, mivel egyrészt ez a folyamat jelentős energia- és anyagráfordítással, ebből fakadóan pedig környezeti terheléssel jár, másrészt pedig ez a folyamat többnyire alacsonyabb értékű másodnyersanyagokat eredményez (downcycling), illetve a gazdasági körforgásba visszaáramoltathat az emberre vagy a környezetre káros vagy mérgező anyagokat is. Az anyagfelhasználás mellett azt is fontos leszögezni, hogy a körforgásos gazdaság nem épülhet a fosszilis energiahordozók felhasználására, azt csak a megújuló és környezetbarát energiaforrásokra lehet alapozni.

Miért van egyáltalán szükség a körforgásos gazdaságra való átállásra a jelenlegi, úgynevezett lineáris gazdaságról? Négy fő okot lehet megnevezni:

  1. a felhasználható természeti erőforrások (azaz az ércek, ásványok, biomassza, energiahordozók, földterület) egyre növekő mértékű kiaknázása,
  2. és ezzel szoros összefüggésben a biológiai sokféleség drámai csökkenése,
  3. a termelés és a fogyasztás során keletkező és nem újrahasznosított hulladék folyamatos növekedése
  4. valamint az üvegházhatású gázok kibocsátása.

Ahogy azt Bartus Gábor a tavaly megjelent Társadalmi Riport című jelentésben részletesen bemutatta, ezen tényezők közül a természeti erőforrások felhasználásán belül a területhasználat, vagyis a mesterséges felülszínborítottságú területek (épületek, utak, parkolók, stb.) növekedése Magyarországon volt a legnagyobb az EU-tagországai közül 2012 és 2015 között. Egy másik fontos mérőszám a természetierőforrás-termelékenység tekintetében (amely az egységnyi anyagfelhasználásból előállított termék értékét méri [EUR/kg]) a magyar gazdaság teljesítménye látványosan romlott az elmúlt az EU átlaghoz képest. Míg 2010-ben 1,7-szerese volt az EU-átlag a magyar természetierőforrás-termelékenységnek, 2018-ban a különbség már 2,4-szeres volt, ami egyedülállóan magas az EU-ban. Ennek a két mérőszámnak a relatív romlása azt jelenti, hogy

a gazdasági növekedést csak romló erőforráshatékonysággal tudja a magyar gazdaság elérni,

vagyis azt a célt, hogy a gazdaság növekedése a környezeti terhelés relatív vagy abszolút mértékben történő szétválasztásával (decoupling) menjen végbe, eddig nem sikerült megvalósítani. Ez komoly probléma, és azt mutatja, hogy a magyar gazdaság alakulása egyelőre nem a körforgásos gazdaság irányába halad.  

Azonban nemcsak hazánk, hanem az egész világ távol van még a körforgásos gazdaság megvalósításától. Az idén januárban kiadott Circularity Gap Report szerint – amely a világgazdaság körforgásosságáról ad számot immáron negyedik alkalommal – tavaly haladta meg a globális anyagfelhasználás a 100 milliárd tonnát, és ennek csupán 8,6%-a került vissza újrahasznosítva a gazdasági körfolyamatokba, miközben ez az érték 2018-ban még 9,1% volt. Vagyis a koronavírus-járvány dacára a körforgásos gazdaság irányába történő folyamat nem előre, hanem inkább hátrafelé halad. A jelentés viszont nem lát más alternatívát a hulladékcsökkentése és a párizsi klímacélok teljesítése eléréséhez, mint a körforgásos gazdaságra való átállást.

Ahogy azt már korábban láthattuk a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) és a vállalati fenntarthatóság esetében, amikor elsősorban a nagyvállalatok, transznacionális cégek integrálták ezeket a fogalmakat a stratégiájukba, a körforgásos gazdaság esetében is hasonló folyamatot lehet megfigyelni az elmúlt években. Olyan multicégek, mint a például a Google, az Amazon, a Coca-Cola, az  IKEA, a Unilever, a H&M, itthon pedig az utóbbi időben a Mol álltak elő körforgásos gazdaságra történő átállási tervekkel és stratégiákkal. Már vannak teljesen újrahasznosítható farmernadrágok, biológiailag lebomló italospalackok és használt bútorok felújítását segítő szolgáltatások, a példák pedig hosszasan folytathatók. Ezeket a megoldásokat szeretik a cégek a zöld elkötelezettségük bizonyítékaként bemutatni, amely a vásárlóknak és a környezetnek is win-win (nyertes-nyertes) megoldást kínálnak.

A McKinsey és Accenture menedzsment tanácsadó cégek szerint a körforgásos üzleti modellek (élettartam hosszabbítás, szolgáltató termék, megosztásos platformok stb.) új és jelentős bevételi lehetőségeket kínálnak a vállalatoknak anélkül, hogy a meglevő, nem körforgásos termékeiket vagy szolgáltatásaikat ez veszélyeztetné („kannibalizálná”).  Ez azt jelenti, hogy a cégek jellemzően nem a lineáris termékeiket cserélik le körforgásosra, hanem azokkal párhuzamosan vagy azokat kiegészítve jönnek elő körforgásos megoldásokkal. Vagyis azt a célt, hogy globálisan csökkenjen a természeti erőforrások növekvő felhasználása, a fosszilis energiahordozók kitermelése és elégetése, és az üvegházhatású gázok érdemi csökkenése, ily módon biztosan nem fogjuk elérni. Az idő azonban nagyon szorít…

Magyarország nyilván nem fog ebben az átalakulási folyamatban vezető szerepet játszani, egyrészt a világgazdaságban jellemzően perifériális helyzete miatt – erős összeszerelői és beszállítói függőségben a külföldi gyártóipari (elsősorban autóipari) cégektől –, másrészt pedig sajnos hiányzik még itthon az a szemlélet, mely mind fejlesztéspolitikai, mind pedig vállalatstratégiai szinten a körforgásos gazdaságot erősítené. Az intenzív anyag-, energia- és területigényes infrastrukturális, ipari és mezőgazdasági fejlesztési projektek – ahogy azt a fenti statisztikák is mutatják – alapvetően ellentétesek a körforgásos gazdasági szemlélettel, és ebben nem várható változás az elkövetkező években. Ennek ellenére azonban azzal kell számolni, hogy egyrészt az uniós jogszabályi kötelezettségek, másrészt pedig a világgazdasági függőségünk következtében egyre erősebb lesz a nyomás az erőforráshatékonyabb, környezetkímélőbb (zöld), és a megújuló energiára alapuló megoldások irányába történő elmozdulásra a magyar gazdaságban is. Szerencsére azért vállalati szinten számos olyan hazai cég van (sok mikro-, illetve kis- és középvállalkozás), amelyek felismerték a körforgásos gazdaságban rejlő üzleti lehetőségeket, és vezetői, tulajdonosi szinten személyesen is elköteleződtek a környezettudatos termelés irányába. Ezek a cégek nem csak egy-egy termék vagy szolgáltatás esetében, hanem a komplett terméktervezési és -fejlesztési tevékenységüket és a működésüket a körforgásos üzleti modellre építették, és innovatív megoldásokkal rukkolnak elő. De nekik is szükség lenne a körforgásosságuk mértékét és hatékonyságát mérő indikátorokra és mérőszámokra, melyek egyre szélesebb választékban állnak a vállalatok rendelkezésére.

Amennyiben valóban az a cél, hogy a magyar gazdaság egyre inkább a körforgásosság irányába mozduljon el, úgy a jogszabályi, adózási, ösztönzési és tudásmegosztó környezetnek a hazai cégeket, innovációkat kellene elsősorban segítenie, mellyel egy többszörösen win-win helyzetet lehetne kialakítani, ami a versenyképesség növelésétől kezdve  a hozzáadott értéket növelő munkahelyeken át a természeti erőforrásaink megőrzéséig számos előnnyel járna. A vállalati szektor mellett pedig a lakosságot, a fogyasztókat kellene tudatosítással, szemléletváltással és különböző ösztönzési eszközökkel „megnyerni” a körforgásos életmódra való átálláshoz.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.

Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép: Getty Images

- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img