Fordulat az álmok kutatásában

Ezt olvasta már?

Mióta ember az ember, álmodik, és az álom jelensége évezredek óta foglalkoztatja is. Arisztotelész, Hippokratész, Platón, Descartes, Freud vagy Jung ugyanolyan intenzitással igyekeztek rájönni az álmok jelentésére, mint az indiánok vagy a világtól elzárt törzsek sámánjai.

De a művészetekben is mindig kiemelt szerepe volt, gondoljunk csak a szürrealisták festményeire vagy a filmekben ábrázolt álomvilágokra (Buñuel, Bergman, Michel Gondry, Christopher Nolan). Különféle teóriák születtek már az álmok értelmezésére, kezdve a memória megszilárdításától a tanult dolgok elmélyítéséig. Most egy fiatal tudós, Erik Hoel állt elő új elmélettel.

A tudósok álma

A bostoni Tufts Egyetem kutatója, Erik Hoel és munkatársai a mesterséges intelligencia segítségével kutatják az álmokat, és nemrégiben különös magyarázattal álltak elő.

Tanulmányuk azt sugallja: különös álmaink segítenek agyunknak jobban általánosítani mindennapi tapasztalatainkat. Az általánosítás egy kognitív folyamat, amely fogalmak vagy tárgyak halmazának elvonatkoztatásából áll, a részletek figyelmen kívül hagyásával. Ez az általánosítás segíti az agyat az összehasonlításokban, a minták vagy különbözőségek felismerésében.

Mesterséges idegsejtek

A mesterséges neurális hálózat egy számítógépes rendszer, amely az emberi agy működését imitálja. Hoel kísérletei során a hálózat a betáplált adatokból általános következtetéseket vont le, majd alkalmazni tudta azokat az új adatokra. De a hálózat „túltanult” (overfitting), vagyis túlságosan alaposan követte a tanulásra használt adathalmazt, és nemcsak a lényeget sajátította el, hanem a betáplált adathalmaz részleteit és furcsaságait is.

A modell az egyes mintákat túl szorosan reprodukálta, ahelyett, hogy általános trendeket fogalmazott volna meg.

Ennek az overfittingnek a korlátozása érdekében a tudósok különféle módszerekkel egyfajta káoszt teremtettek az adatok között. Az egyik módszer bizonyos adatok véletlenszerű figyelmen kívül hagyása volt. Hoel szerint a mesterséges rendszer tökéletesen leképezte az agyunkat, és ennek a mesterségesen előidézett káosznak felelnek meg a valóságban az álmok: az agy által megszokott, általánosított valóság ellen jönnek létre, hogy készenlétben legyünk, és ne kényelmesedjen el az agy.

Normalitás kontra szürrealitás

Hoel azt sugallja, hogy agyunk túlságosan ismeri a mindennapi élet tapasztalatait, és ennek az ismerősségnek az ellensúlyozására hozza létre az agy a szürreális álmokat.

Az álmok furcsasága, valós tapasztalatainktól való eltérése adja meg biológiai funkciójukat.

Hoel a kísérleteiben azt is vizsgálta, mi a leghatékonyabb módja annak, hogy álmokat idézzünk elő valamivel kapcsolatban: az ismétlés. Ha éber állapotban sokat gyakorolunk egy feladatot, az agy az álmokban próbálja meg általánosítani és beépíteni a tudatba. Az agy – a számítógéppel szemben – mindig új dolgokat tanul, éjszaka, tudattalan állapotban is.

Az élet néha unalmas. Az álmok azért vannak, hogy megóvjanak attól, hogy túl mereven alkalmazkodjunk a világ mintázatához

– mondja Hoel.

(Borítókép: Ute Grabowsky / Photothek / Getty Images)

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában