Fogyaszt-e a rágógumi?

Ezt olvasta már?

Sok fogyókúrázó esküszik a rágóra, hiszen amíg rágcsál, addig sem eszik, és úgy érzi, fogy is. Pedig a rágóról már számtalanszor kiderült, hogy rákkeltő, és a gyomorsav-termelődést is beindítja (ami fekélyhez vezethet), úgyhogy egészségesnek épp egyáltalán nem mondható. De mi a helyzet magával a cselekvéssel, a rágással, vajon ez a „kemény” fizikai munka hozzájárulhat a fogyáshoz? 

A rágókísérlet

Amanda Henry, az új tanulmány egyik társszerzője, a holland Leiden Egyetem kutatója szerint a rágózás csekély kalóriafelhasználással jár, csak annyival, amennyit a számítógépbe pötyögés is elfogyaszt. De nézzük az emberkísérletet!

Az energiafelhasználás kiszámításához 21 embert kértek fel, hogy feküdjenek mozdulatlanul 45 percen keresztül, így mérték meg, hogy testük mennyi energiát éget el nyugalmi állapotban, majd kétféle íztelen rágógumit adtak nekik. Íztelent, hogy a gyomor ne számítson ételre, és az egyik keményebb volt, mint a másik, hogy máshogy kelljen megrágni. A kutatók minden résztvevő állkapcsára helyeztek egy érzékelőt, hogy megmérjék az izom-összehúzódások erejét.

A rágógumi használata nem olyan ideális, mint a tényleges élelmiszer rágása, mert ez nem bomlik le a szájban, mint az étel, és különböző állkapocsmozgásokat igényel, de az első becsléshez megfelel

– mondja Peter Lucas, a tanulmány egyik szerzője. 

A kísérletből kiderült, hogy a rágás 10-15 százalékkal növeli a szervezet energiafogyasztását, és hát ez ugyan nem egyenlő a nullával, de azért nem izzasztja meg az embert, és a felesleges kilókat sem rágózás közben fogjuk ledobni.

Átalakult állkapocs

Az emberek kevesebb mint egy órát rágnak naponta, ami a többi emlőshöz képest iszonyú kevés: az orángutánok 6,6 órát töltenek ropogtatással, de a tehenek már nyolc órát kérődznek, a pandák pedig napi 12 órát rágcsálják a bambuszt. Nos, kövér orángutánt még nem láttunk, de piknikus alkatú pandából elég sok van – viszont a mozgás szerepe sem elhanyagolható.

Callum Ross, a Chicagói Egyetem táplálkozási kutatója a főzést hibáztatja a rágás elmaradásáért. A feldolgozással és párolással sikerült megspórolnunk a rágási időt, amit így már másra is fordíthatunk, de állkapcsunk is átalakult. A tanulmány szerint a Neander-völgyi leletek bizonyítják, hogy fogaink megváltoztak étrendünk módosulásával, de hát ez nem meglepő: az ősemberek még sokkal tovább rágták a főleg nyers ételekből álló reggelijüket, mint mi. 

A jövőbeli tanulmányok arra irányulnak majd, hogy mennyi energiát igényel a valódi étel rágcsálása gumi helyett. Ross szerint állkapcsunk fejlődésének jobb megértéséhez hasonló kísérleteket lehetne végezni főemlősökkel is. Nos, azt szívesen megnéznénk, hogy egy pávián 45 percig fekszik mozdulatlanul.

(Borítókép: Dave G. Kelly / Getty Images)

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában