Egy hatéves kisfiú tíz centiméteres őscápafogat talált

Ezt olvasta már?

A hatéves Sammy Shelton kagylókat és kövületeket gyűjtött apukájával az Egyesült Királyság egyik tengerpartján, Bawdsey Beachen, Suffolkban, amikor egy tízcentis megalodonfogra bukkant.

A strand népszerű hely a kövületvadászok körében, Sammy is talált már korábban megkövült sünöket, cápafogakat, de a megalodonlelet komoly ritkaság, mert ahogy a londoni Természettudományi Múzeum munkatársai mondják, előfordulásuk inkább Észak-Amerika keleti partjainál és Marokkó tengerpartján jellemző.

A megalodon a tápláléklánc csúcsán helyezkedett el az óceánok vizében, olyan nagyragadozó volt, ami más nagyragadozókra vadászott, bálnákra például, de delfineket is szívesen fogyasztott. A pliocén korszak végére azonban – körülbelül 2,6 millió évvel ezelőtt – eltűnt. A tudósok még mindig vitatkoznak a megalodon méretén, de valószínűleg minimum 15, maximum 20 méter hosszú volt.

A Kentucky Egyetem adatai szerint a megalodonfogak elérhetik a 17,8 centiméteres hosszúságot is, ami a legnagyobb fehér cápák fogméretének duplája.

A cápák egész életük során új fogakat hullatnak és növesztenek, így nem meglepő, ha a tengerfenék tele van a megkövesedett fogmaradványaikkal.

Megalodon-fogfejlődés

A fogak kialakulása, végleges, halálos formájuk létrejötte valószínűleg több millió évbe telt. A Floridai Természettudományi Múzeum kutatóinak fogelemzése 359 fogkövületet vizsgált, amiket főként amatőr gyűjtők találtak a Calvert-sziklákon, a marylandi Chesapeake-öböl partján.

Körülbelül 20-7,6 millió évvel ezelőtt ez a terület az óceán része volt, de most már száraz dombvidék, megkövesedett állati maradványok lelőhelye. Innen gyűjtötték be a vizsgált kövületeket, amik között nemcsak megalodon, hanem őseinek maradványai is vannak. Például a Carcharocles chubutensis cápa fogai, vagy egy még korábbi előd, a 60-40 millió évvel ezelőtt élt Otodus obliquus foga. Neki még sima, de háromágú rágószervei voltak – a fő fogon két kisebb minifognyúlvány található. Ezeket villaként lehetett használni a zsákmány elfogására és széttépésére.

A szikláknál talált kövületek arról tanúskodnak, hogy a minifogak idővel lecsiszolódtak. A 20-17 millió évvel ezelőtt élt cápák körülbelül 87 százalékánál megvoltak még, de a 14 millió évvel ezelőtti cápák csupán 33 százalékának voltak kis nyúlványai, a 7,6 millió évvel ezelőtti fogakon pedig már nincs semmilyen kidudorodás.

A háromágú fogakról a széles, lapos fogakra cserélődés tehát egy nagyon hosszú folyamat volt, aminek végeredménye a tökéletes, késszerű fog lett. A tudósok még nem tudják, hogy miért tartott évmilliókig ez a változás, és mi tette szükségessé.

Egyelőre azt feltételezik, hogy megváltozott a cápák vadászati stílusa és az élelem összetétele is. A háromágú fogak jól jöhettek a gyors mozgású, kisebb halak elkapásához, és megakadályozták, hogy a hús beszoruljon a fogak közé. A sima, lecsiszolt foggal viszont azonnal le lehetett csapni a nagyobb zsákmányra is. A megalodon nem az állkapcsát használta a vacsora elkapására, hanem az éles fogat, ami rögtön hatástalanította a nagyobb prédát, például a bálnát – így az nem tudta megsebesíteni csapkodás közben az őscápát.

(Borítókép: Egy megalodon [őskori cápa] fogai a Természettudományi Múzeumban, Stuttgartban. Fotó: Christoph Schmidt/picture alliance via Getty Images)

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában