Áldás vagy átok az érzékenység?

Ezt olvasta már?

Az érzékenység mindig egy belső (gondolati) vagy külső (környezetből származó) ingerhez kapcsolódik. Biológiai háttere, hogy a stresszszűrő szerotonin szintje az átlagosnál alacsonyabb, ezért a túlérzékeny emberek nehezebben kezelik az érzelmeket és a stresszt. Agyuk is másképp működik, a kevésbé releváns információkat ugyanolyan hangsúlyosan kezelik, mint a valóban fontos dolgokat.

Empatikus és introvertált

A túlérzékenységhez kapcsolódó ingerek különböző természetűek lehetnek: szociális (mások közeledése), érzelmi (emlék, ölelés), fiziológiai (gyorsuló szívverés) vagy szenzoros (halló, szagló, vizuális). Mivel ezeknek az ingereknek mindannyian és mindig ki vagyunk téve, az alkalmazkodás miatt muszáj őket integrálnunk és feldolgoznunk. De nem egyformán reagálunk egy adott ingerre, az erősebben reagálók a túlérzékenyek.

1997-ben dr. Elaine és Arthur Aron klinikai pszichológus kutatásaik alapján megállapították, hogy a túlérzékeny személyiségekre jellemző a nagyobb mélységű információfeldolgozás, a fokozott érzelmi aktivitás és empátia és a nagyobb környezeti tudatosság. A környezetre reagáló érzékenység részben megmagyaráz bizonyos pszichológiai jelenségeket, mint például az introverzió, a félénkség, a gátlásosság vagy a temperamentum. Az érzékenységgel kapcsolatos kutatások többnyire az emberek sebezhetőségére összpontosítanak, ez a sérülékenység sok egyéb tényezővel áll összefüggésben – genetikai, pszichológiai vagy fiziológiai faktorokkal.

A gének szerepe

Ha valaki túlérzékeny, ráadásul rendelkezik a boldogsághormon csökkent termelődésével járó génnel is, akkor stresszes esemény hatására nagyobb valószínűséggel alakul ki nála depressziós tünet. A negatív ingerekkel párosuló genetikai faktor tehát káros következményekkel járhat. De az elvégzett tanulmányok nagy része összefüggést mutat a negatív környezet (például szomorú gyerekkor) és a túlzott érzékenység között. A rossz életesemények és a túlérzékenység együtt hajlamosíthatnak a szorongásra, depresszióra, stresszre, agorafóbiára, autizmus spektrumzavarra.

Az érzékenység öröklődésével kapcsolatos kutatások szerint előfordulásáért 47 százalékban a gének, 53 százalékban pedig a környezeti hatások felelősek.

Tehát örökölhető, vagyis kell hogy legyen adaptív előnye, amit a természetes szelekció megőrzött. Numerikus szimulációk és empirikus kutatások azt sugallják, hogy a túlérzékenység előnyös is lehet. Több mint egy évtizede tanulmányozzák a jótékony környezet pozitív hatásait a nagy érzékenységű egyénekre. Egy 2015-ös tanulmány kimutatta, hogy az érzékeny emberek fogékonyabbak a felajánlott segítségre.

Jobb alkalmazkodás

A túlérzékenység alapvető motiváció lehet a túléléshez, és örömszerzésre is használható. Egy 2018-as tanulmány szerint a szuperérzékeny emberek jobbak a beilleszkedésben, a reflektív gondolkodásban, a tudatosságban. Ezek az eredmények összhangban vannak az agyi képalkotó vizsgálatok eredményeivel: a túlérzékeny emberek az érzelmekre fokozott agyi aktivitással reagálnak (hippokampusz, frontális terület, prefrontális kéreg erős működése). Ha negatív hatások érik a túlérzékeny embert, túlaktiválódnak az önkontrollhoz, valamint a kognitív és érzelmi önszabályozáshoz kapcsolódó területek. Pozitív környezetben viszont az érzékenység védőfaktor lehet a függőségek (internet, játék, drog) ellen.

Fontos hangsúlyozni, hogy a túlérzékenység nem mentális zavar, hanem egy, a környezethez való alkalmazkodási mechanizmus, ezért fontos tulajdonság!

(The Conversation)

(Borítókép: Nicolas Armer / picture alliance / Getty Images)

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában