Addig jár a korsó a kútra – Meddig is?

Az elmúlt év decemberében a kormány elfogadta a Nemzeti Víziközmű-közszolgáltatási Stratégiát (NVS), amely a víziközmű-szolgáltatás ellátásbiztonságát és műszaki-technológiai állapotának fenntartását, valamint a hálózat karbantartását és szükséges rekonstrukcióját garantálja. Az NVS-ben is alapvetésként köszön vissza, hogy az ivóvízellátó-rendszerek közel 56%-a túlnyomóan kockázatos állapotú, ezek 45%-a a műszakilag hasznos élettartamukon túl van.

Az egészséges ivóvízhez jutás az alaptörvényben deklarált állampolgári jogunk, ezért a stratégiában is említett jelentős kockázat hátteréről, a valós veszélyről érdemes kicsit jobban tájékozódni.

Amennyiben hihetünk a megjelent kockázati értékeknek, akkor nagyon sürgős teendői vannak a víziközmű-szolgáltatás igazgatási, felügyeleti, tulajdonosi és üzemeltetői feladatokat ellátó szervezeteinek. Mint minden adat esetében, a kockázat mértékével kapcsolatban is felvetődik a kérdés:

milyen vizsgálatok, elemzések alapján került megállapításra?

Sajnos kijelenthető, hogy átfogó kockázatelemzés hiányában a híradásokban és a stratégiában is megalapozatlan, hibás értelmezésen alapuló adatok kerültek publikálásra.

A víziközmű-rendszerek kockázati értékére vonatkozó adatok hivatkozási helye általában a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH). A MEKH a rendszerek üzemeltetőitől minden évben kér adatszolgáltatást a szolgáltatás műszaki és gazdasági adatairól. A 2019 előtt alkalmazott adatbekérő űrlapok tartalmaztak egy kockázati értéket, amely alapján a MEKH kockázatosnak minősíti a csőhálózatot, amennyiben az üzemeltetett csővezeték összes hosszának 50-80%-a PVC vagy azbesztcement anyagú és túlnyomóan kockázatos, ha ez az arány 80% fölötti.

Ebből is látható, hogy a kockázat csak a csőanyagra vonatkozik, de még a csőhálózat esetén sem veszi figyelembe a csövek gyártási technológiáját, a tervezett élettartamát, a beépítési körülményeit, a kivitelezés minőségét, a csőkötések kialakítását, a csövet körülvevő talaj minőségét, a csőszakaszra ható terheléseket és hatásokat (üzemi nyomás, felszíni közlekedés, talajvíz, korrózió, stb), a karbantartás gyakoriságát és a csövek életkorát sem. És akkor még nem is említettük az ivóvízellátó rendszerek nagyon fontos elemeit, a vízbeszerzés, vízkezelés, víztárolás létesítményeit.

Attól még nem nyugodhatunk meg, hogy a vízellátó rendszerek publikált, nagyon magas kockázati értékei nem valósak, mert a tényleges kockázatokról sem állnak rendelkezésre nyilvános információk.

A MEKH, mint a hazai víziközmű-szolgáltatás felügyeletét ellátó szervezet, a jogszabályokban rögzített feljogosítás alapján a víziközmű-rendszerek ellátásbiztonságot veszélyeztető állapotáról az éves adatszolgáltatások, a 15 évre készített gördülő fejlesztési tervek és a vagyonértékelések kötelező benyújtásával is információhoz juthatna, amennyiben a 2013. évtől benyújtott adatokról rendezett és ellenőrzött adatbázissal rendelkezne.

A MEKH weboldalán a „sajtó” cím alatt külön pontokban láthatóak a „hírek”, „kiadványok”, „publikációk” és „infografikák”, amelyek napi rendszerességgel nyújtanak tájékoztatást az érdeklődőknek a MEKH tevékenységéről, a felügyelt szakterület adatairól, szakmai elemzésekről. Ezek az információk érthetetlen módon csak az energetikai területet érintik. A víziközmű szakterület tevékenységéről az elmúlt 10 évből nem található értékelhető kiadvány, publikáció, elemzés, így a víziközmű-rendszerek állapotával kapcsolatban a MEKH oldalán sem támaszkodhatunk hiteles adatokra.

Elgondolkodtató, hogy a víziközmű-szolgáltatók által évente befizetett nagyjából 2,5 milliárd forint felügyeleti díjból – az energetikai területhez hasonlóan – miért nem jut egy töredék összeg a szakterület jellemző adatainak elemzésére és közzétételére?    

A Víz Koalíció nevű országos szerveződés – amelynek keretében 10 érintett civil szervezet és 5 szakszervezet közösen dolgozik a magyarországi vízhelyzet feltérképezésén és javításán – a “Tiszta vizet a poharainkba!” címmel indított kampányában közérdekű adatigénylés keretében kérte meg a víziközmű-szolgáltatóktól települési szinten az ivóvízellátó rendszerek műszaki állapotát jellemző adatokat, amelyek tartalmazzák a 2020. évre vonatkozó meghibásodások számát, a felújított vezetékek hosszát és a termelt, értékesített, térítés nélkül felhasznált és a veszteségként nyilvántartott vízmennyiségeket. A kért adatszolgáltatást az ivóvízellátó rendszereket üzemeltető 38 szolgáltató közül 30 teljesítette.

A Víz Koalíció az elmaradt adatszolgáltatások miatt beadvánnyal fordult a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz. A szolgáltatók közül több is jelezte, hogy 45 napon belül mégis teljesíti a kért adatszolgáltatást, de ezek az adatok még nem kerültek bele a Víz Hete alkalmából készülő elemzésbe.

A rendelkezésre álló adatok Magyarország 3155 db településéből 1799 db településre nyújtanak információt, amely a települések 57%-a.

Bár az adatok köre az adatszolgáltatást megtagadó, főleg a többségében állami tulajdonban lévő szolgáltatók hiányában korántsem teljes, de az ivóvízellátó rendszerek műszaki állapotát és a szükséges felújítások becsülhető időtávját bemutató adatok így is jelentősen meghaladják a víziközmű-szolgáltatás felügyeletét jogszabályi kötelezettség alapján ellátó MEKH által közreadott információkat.

Az adatok összegzése alapján az országos viszonylatban vett átlagos hibasűrűség 0,91 db/km, az átlagos felújítási ciklus hossza 262 év, az átlagos hálózati veszteség értéke 20%, míg az átlagos értékesítési veszteség (NRW) 21,91%. Joggal feltételezhető, hogy az ivóvízellátó hálózatok állapotjellemzőinek felsorolt értékei a hiányzó 8 szolgáltató adataival kiegészítve sem mutatnának jelentős javulást.

Az elemzés tartalmazza a hibasűrűség, a felújítási ciklus, a hálózati veszteség és az értékesítési veszteség adatok rendszer és szolgáltató szintű megjelenítését tematikus térképeken. (A tanulmány elérhető itt.)

Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik! A „korsóinkon” megjelentek a repedések. Sürgősen cselekednünk kell!

Címlapkép: Shutterstock