Az eddigi történelem során még nem történt olyan, hogy az oroszhoz hasonló méretű gazdaságot ilyen komoly szankciókkal sújtottak volna. A kezdeti vonakodás után az EU, az Egyesült Államok Japán, Ausztrália, de még a nagyon hosszú ideig független Svájc is komoly szankciókról döntött. Az intézkedések nemcsak az orosz oligarchákat érintik, hanem a pénzügyi rendszert – és bár az Európa számára is kifejezetten fájdalmas lépést, az orosz energiaexport-korlátozását még nem lépte meg a Nyugat, a jelenleg érvényben levő szankcióknak is nagyon komoly reálgazdasági hatásai lesznek az orosz gazdaságra nézve. Az első jel a rubel árfolyamának elszaladása volt.
A folyamatosan változó környezetben, a napról napra bejelentett új szankciók világában lehetetlen pontosan megmondani, milyen mértékű lesz az orosz gazdaságot érő sokk, ezért nem csoda, hogy még csak néhány előrejelzés érkezett. Fontos kiemelni (és ezt maguk az előrejelzők is megteszik), hogy az előrejelzéseket óriási bizonytalanság övezi, mindenesetre a kép beszédes:
- a Goldman Sachs 2%-os növekedésről 7%-os visszaesésre módosította az idei előrejelzést,
- az Oxford Economics 7% körüli visszaeséssel számol az idei évre,
- a Capital Economics 5%-os visszaesésre módosította a korábbi plusz 2,5%-os előrejelzését,
- a JP Morgan 7% visszaesést vár idén.
Az elemzők szerint a második negyedév hozhat igazán nagy visszaesést (az első negyedéves, szintén jelentős visszaesés után): a legtöbb elemző szerint ebben a negyedévben éves szinten 30-35%-os csökkenés is elképzelhető. Az elemzők véleménye szerint tehát az idei recesszió megegyezhet a 2009-es válság és az 1998-as államcsőd idején látott visszaeséssel, mindkét évben 7% körül volt a kiesés.
A háború hatása pedig mélyebb lesz, mint a koronavírusé volt.
Mindez kifejezetten fájdalmas, mert az orosz gazdaság a megelőző években sem teljesített túl jól (részben a 2014-ben bevezetett szankciók miatt), és a szankcióknak nemcsak az idei növekedésre lesz hatása: az elemzők egyaránt lefelé módosították a potenciális növekedési előrejelzésüket 2-2,5%-ról 1%-ra.
Ez egy oroszhoz hasonló fejlettségű országnak kifejezetten fájdalmas, feltörekvő országként ugyanis sokkal jelentősebb GDP-bővülést kéne produkálniuk, hogy az egy főre jutó jövedelem terén versenyezhessenek a Nyugattal. Az oroszok lemaradása viszont nőni fog. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az országnak kisebb mértékben nő majd a haderőre, infrastruktúrára, digitális beruházásokra, vagy akár a kliensrendszer kiszolgálására elkölthető pénze, mint a rivális országoknak.
További kellemetlen tény, hogy az oroszországi beruházások nagyon nagy hányadát EU-s vállalatok valósították meg, a hazai beruházásokat pedig lassítani fogja a jegybank erőteles kamatemelése és a bizonytalan környezet is. Ráadásul – és az orosz vezetés számára talán ez jelenti a legnagyobb politikai kockázatot – a lakosság is lemaradást fog észlelni az életszínvonalban az EU-hoz képest, holott a fejlettségi különbségeket látva egy normális együttműködési rendszerben a közgazdasági logika szerint épp ellentétesen kéne történnie. Az elemzőházak és bankok véleménye szerint a bizonytalanság, az akadozó fizetések és a termékhiány miatt a fogyasztás 10%-kal csökkenhet idén.
Külön kellemetlen, hogy a szankciók messze nem lesznek ennyire fájdalmasak az EU-nak, világgazdasági hatása pedig elhanyagolható lesz. Az orosz gazdaság ugyanis a globális GDP mindössze 1,5%-át állítja elő, és az EU-s exporton belül csak 3%-ot képvisel az orosz piac.
Más kérdés, hogy amennyiben az EU végül meglépi az energiabehozatal korlátozását, az már jelentős ütést vihet be az eurózóna gazdaságának is, de ez egyelőre kérdéses. Ma viszont már ez sem lenne meglepő, tekintve, hogy a háború kirobbanása előtt még a SWIFT-rendszerről való lekapcsolás sem tűnt valószínűnek, ehhez képest a Nyugat még a jegybanki tartalékokat is befagyasztotta, ami jócskán meglepte a devizát évek óta szorgosan gyűjtögető oroszokat.
Az orosz lakosság számára fájdalmas lesz a megnövekvő infláció is. Az áremelkedés üteme most is magas, 8% feletti, de a kieső termékekkel, a szállítási nehézségekkel megfejelt világpiaci trendek az elemzők szerint 15-17% közötti éves inflációt eredményezhetnek év végén.
A lakosság elégedetlenségét fokozhatja, hogy a munkanélküliségi ráta megugrik, a külföldi vállalatok ugyanis tömegével szüntetik be a működésüket. Ahogy mai cikkünkben írtuk, ez nem puszta szimpátiából történik, a fizetési rendszerek blokkolása egyszerűen lehetetlenné teszi a határon átnyúló operációt. Ugyan ezek idővel megoldódhatnak, és a nyugati cégek leállása is átmeneti lehet (ezt ma még nehéz megmondani), a munkanélküliség átmenetileg biztosan megugrik majd. Ebből a szempontból némi szerencséje az orosz vezetésnek, hogy az egyébként nem volt magas.
Az első látásra nem túl erőteljes szankciók tehát kifejezetten fájdalmasak (és ennél még erőteljesebb büntetőintézkedések is jöhetnek) – hogy miért van ez, arról itt írtunk részletesen. Egy dolog viszont nagyon jól látszik:
a szankciók potenciálisan elérik azt a nem titkolt céljukat, hogy fokozzák a lakosság elégedetlenségét az orosz vezetéssel szemben.
Az már más kérdés, hogy a Kreml milyen választ ad a várható elégedetlenségre, de a labda náluk pattog: ha nem kötnek békét rövid időn belül, a gazdasági hatások nagyon fájdalmasak lesznek és időben elnyúlóak, amelyek hosszú távon tönkreteszik a gazdaság versenyképességét, amely a geopolitikai potenciált is meredeken rontja.
Letérdelnek?
A szankciók érdemi hatással bírnak, és a hitelminősítők is sorra minősítették le az országot, a klasszikus értelemben vett államcsőd (tehát fizetésképtelenség) egyelőre nem valószínű, és amíg folyik a gáz a csöveken, valamint ilyen magas az olaj világkereskedelmi ára, addig nem is reális. Az orosz költségvetési szektornak ugyanis jelentős bevételt eredményez a magas nyersanyag-ár, és az államháztartás az előző években (talán pont a nemzetközi elszigetelődésre készülve) rendezett volt.
Az államadósság kifejezetten alacsonynak tekinthető, a GDP 20%-a körül van. A kitettség rubelben keletkező részét egyszerűen felszippanthatja a jegybank, a rövid távon aktuális finanszírozási igényt pedig állni tudják az energiáért dollárbevételekből. Viszont ha Európa nem kér az orosz gázból, egészen más a helyzet.
A fenti bekezdésben klasszikus értelemben vett államcsődöt írtunk, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Oroszország ugyanis már kvázi államcsődöt jelentett a héten, amikor kijelentette, hogy visszatartja a kamatfizetést egyes kötvényeire – technikai értelemben már ez is államcsődnek tekinthető, noha nem párosul hozzá fizetésképtelenség. Az ilyen „szándékolt” államcsődöt az országok el szoktak kerülni, mert jelentősen ront a megítélésükön, Oroszország megítélésén viszont most nem ez rontott, így hasonló akciókra a következő hetekben is számíthatunk.
Címlapkép: Getty Images