„A bolygó ledarálását nem ússzuk meg büntetlenül”

Ezt olvasta már?

A most megjelent, Vírusvadászat című könyvben arról beszélsz, hogy előre lehetett látni a katasztrófát. Mióta lehetett sejteni, hogy lecsaphat ránk egy pandémia?

Sokkoló lesz, amit mondok, de évtizedek óta látjuk a problémát. A klímaváltozás és az állatok élőhelyének csökkenési trendje, amelyek meghatározzák a világot, már nagyon régóta egy irányba mutatnak. Az első komoly figyelmeztetés a SARS 2002-es megjelenése volt, tehát 20 éve már biztos volt, hogy bármikor kialakulhat egy olyan világjárvány, amire nem készültünk fel.

A SARS még nem okozott olyan komoly járványt, mint a Sars-CoV2.

A SARS halálozási rátája 10% körül volt, szemben az új koronavírus 1-2%-ával, de sokkal lassabban terjedt. A mögötte meghúzódó jelenség az érdekes, az, hogy globális útvonalakon juthat el a vírus a világ egyik pontjáról a másikra. Ne felejtsük el, hogy a SARS is 30 országban fertőzött, de jórészt kórházakban alakultak ki fertőzési klaszterek. Viszont bebizonyította, hogy ami Kínában történik, az nem marad Kínában. A SARS óta megsokszorozódott a repülőutak száma, így a Sars-CoV2 gyorsabb volt, messzebbre jutott. Korábban azt is megtanultuk, hogy koronavírusok képesek súlyos megbetegedést okozni, a SARS előtt a koronavírusokat nátha vírusoknak tekintette a tudomány, amelyek nem okoz súlyos lefolyást. Néhány év alatt kiderült, hogy olyan környeztet hoztak létre az emberek, ahol megteremtettük annak a lehetőségét, hogy egyre gyakrabban létrejöhessenek ezek az új, veszélyes vírusok.

Hogy érted azt, hogy mi teremtettük meg a lehetőségét?

A bolygó ledarálását nem ússzuk meg büntetlenül. A járványok ugyanis egyfajta mellékhatásai a klímaváltozásnak, a globális folyamatoknak, ez számos egyéb következménnyel jár. Túl sokan lettünk, túl nagyok lettünk, és nem figyelünk az állatok természetes élőhelyére. A SARS-nál – hosszú évek alatt – kiderült, hogy a cibetmacsaka volt a köztes állat. A kínaiak ketrecbe összezárva, tömegesen árulták ezeket az állatokat a piacokon, amely teljesen abszurd, lehetetlen helyzet lenne a természetben. A patkósorrú denevérek átadták a cibetmacskának a vírust, majd egy mutáció során kialakult az emberi verziója, hiszen tartósan emberközelben voltak. Sőt, nemcsak emberközelben voltak, de meg is ették ezeket az állatokat a kínaiak. Minden nap új környezetet hozunk létre a vírusok terjedésének, kivágjuk az erdőket, belenyúlunk a természet egyensúlyába, és egymás közelébe engedünk olyan állatokat, akik a természetben gyakorlatilag nem is találkoznának. Folyamatosan új autópályákat hozunk létre a vírusoknak, hogy egyre közelebb jöjjenek hozzánk. 

Fotó: Csortos Szabolcs

De mi a helyzet az új koronavírussal? Van a denevéres és a laborteória is, hogy akár onnan is kiszökhetett. Melyik tartja magát, melyik hihetőbb?

A tudományos kutatások azt igazolják, hogy a Sars-CoV2 természetes módon jött létre. A tudósok 99%-ban a természetes evolúcióban hisznek, és 1%-os esélyű, hogy laboratóriumi eredetű. Az 1% azért van, mert technológiailag képesek lehetünk erre, de semmi se utal rá. Ez a vírusgenom evolúciójában is látható lenne. Az viszont már kétszer megtörtént, hogy köztes állatról ugrott át a vírus emberre. Az evolúciós láncszemekből egyre többet találnak meg a kutatók most is. Hasonló a helyzet, mint amikor ősembereket találnak, úgy rajzolódik ki a kép, hogy hogyan fejlődött a Sars-CoV2 evolúcióra. Ez azonban évekbe telik.

Persze az átlagember számára furcsa lehet, hogy Vuhanban koronavírusokkal kísérleteztek, de a világon máshol is ez a helyzet. Éppen azért végeztek kutatásokat, hogy ha egyszer egy vírussal állunk majd szembe, akkor be tudjunk avatkozni. Szerintem mázlink volt a koronavírussal, még úgy is, hogy ilyen pusztító, mert ha egy olyan vírus terjed el, amellyel nem foglalkoztak ennyit a kutatók, akkor nem lett volna 10 hónap alatt vakcina. Sokkal több időbe telt volna, hogy oltást fejlesszünk ki rá, ha nem ismerjük az adott vírust valamennyire. 

Milyen vírusok várhatnak még ránk a következő években, évtizedekben?

Számos vírusnak megvan a képessége arra, hogy emberre ugorjon át. Nem véletlen, hogy Anthony Fauci járványszakember az amerikai Kongresszus elé terjesztett egy listát a 20 legveszélyesebb víruscsoportról, amire választ kell találniuk. Ugyanakkor, milliós nagyságrendű vírus lehet a természetben, amikben van potenciál, hogy lokális, régiós, vagy világméretű járványt okozzon. Lehetnek olyan víruscsoportok a természetben, amiket még nem is ismerünk. Sőt, olyanok is, amelyek most alakulnak ki, épp amiatt, ahogy bánunk a bolygóval. Szörnyű ezt mondani, de a mostani járvány csak egy tünete az egyre szélsőségesebb klímának, az erdőirtásoknak, és annak, hogy minden mozgásba lendül az emberi folyamatok miatt. Olyan helyekre jutnak el az állatok, ahová korábban sosem mentek volna, így a vírusok is kimozdulnak természetes közegükből. Az emberi termelés robbanása a fő motorja ennek, Dél-Amerika, Afrika és Délkelet-Ázsia számít a legkockázatosabb régióknak ebből a szempontból.

Jól sejtem, ebbe a folyamatba illeszkednek bele az inváziós szúnyogok okozta betegségek?

Így van, Európában a legkockázatosabbak az új járványok szempontjából éppen az inváziós szúnyogok által terjesztett betegségek. Ezeket nem mérhetjük a Covidhoz, de a chikungunya, a dengue-láz, vagy éppen a zika már kopogtat az ajtón. Fel kellene építeni egy figyelőrendszert, odafigyelni a problémára, hogy csökkentsük a lehetőségét annak, hogy nagyméretűvé váljanak ezek a járványok. Éveken belül arról fogunk beszélni, hogy az inváziós szúnyogok által milyen vírusok okoznak helyi transzmissziókat, mert ezek a szúnyogok már itt vannak velünk. Minden vírusnál más a protokoll, más a terjedési képesség és lehetőség, de azt biztos, hogy ha nem teszünk eleget, akkor a következő évtizedekben is várhatunk újabb járványokat.

Mielőtt a következő vírusok jönnének, most még le kellene küzdeni a Covid 4. hullámát. Mire számíthatunk?

Még bőven vannak olyanok Magyarországon is, akik nem rendelkeznek immunitással, és őket el tudja érni a vírus. Ráadásul a 60%-os átoltottság országos átlag, lehetnek olyan régiók, ahol ennél sokkal alacsonyabb, így ott gyorsabban terjedhet a vírus, és egyébként helyi intézkedésekre lenne szükség. A 4. hullám alapján úgy látszik, hogy a koronavírus okoz még feltörést Magyarországon is, de ez nem meglepő abban a tekintetben, hogy önmagában az oltással nem lehet védekezni. Egy felső légúti fertőzés esetén nincs olyan recept, hogy csakis oltás alapú a védekezés.

Emlékezzünk a svájci sajt modellre, ahol a szeletek egymásra épülnek. Magyarország jelenleg abban a helyzetben van, amikor több eszköz szükséges a védekezéshez ebben a szakaszban, a legegyszerűbb ezek közül a maszkviselés, ami lassíthatja a vírus terjedését. Úgy tűnik, hogy a kormány is számol ezzel, hiszen újra kötelező a maszk bizonyos helyeken, de véleményen szerint szélesebb körben, a legtöbb zárt téren viselni kellene a maszkot. Minden szelet egymásra épül a modellben, amelyben kétségtelenül az oltás a legjobb, de a mostani oltottsági szint mellett még ezen a szeleten is elég sok a lyuk. Látható viszont, hogy Románia milyen gyorsan elesett, mert ott extrém alacsony az vakcináltság. Nálunk lassítja a terjedést az átoltottság, de nem állítja meg.

Forrás: Ian Mackay, Ian M. (2020) interpreted for COVID-19 defense the Swiss Cheese Model created by James Reason.

Ráadásul azt sem mondhatjuk, hogy ez már az oltatlanok járványa lenne csupán, mert egy kicsi ablak, egy kicsi lyuk az oltottaknál is van, illetve vannak olyanok is, akik nem vehették fel a vakcinát egészségügyi okokból. Vigyáznunk kell rájuk, és azokra is vigyáznunk kell, akik eddig nem akarták felvenni az oltást. Felelősek vagyunk egymásért, figyelnünk kell egymásra, a közösségre, vagyis nem lehet egyéni döntés kérdése a védekezés, a maszkviselés. És a maszkviselés sem tart örökké, de amíg nem ért el mindenkit a vakcinlás vagy a fertőződés, addig nem nyugodhatunk meg. Utána el fog csendesülni a járvány és kezelhetőbb, általánosabb, kevésbé kártékony jelenléttel maradhat velünk a vírus. Egyelőre persze sok az ismeretlen faktor és sok kérdést meg kell válaszolni, hogy tisztább jövőt lássunk. De egyszer minden járványnak vége, mindegyik elcsendesedik, a természetben ez pontosan így működik.

Egyelőre az oltás is csak egy szelet a sajt modellben?

Amíg nem védett a teljes társadalom, addig biztosan. A sajtszeletek most sem egyformák, nem egyformán eresztik át a vírust, de ha mindet bevejük, akkor tettük meg a legtöbbet. Ráadásul figyelnünk kell az immunitás kopására is, vagy arra, hogy az adott variánssal szemben mennyire hatékony az oltás. Azokban az országok, ahol 80% feletti az átoltottság, ott az oltás, mint védekezési eszköz, már nem olyan lyukacsos. Ilyen pl. Dánia vagy Portugália, ahol nagyon magas az átoltottság. De még ezeknek az országokban is figyelemmel követik, hogy hogyan alakulnak az esetszámok, milyen variánsok terjednek, és ha szükséges, akkor lépéseket tesznek. Magyarországon viszont ennél alacsonyabb az oltottság, vagyis az oltás, mint védekezési szelet, még lyukacsos. Abba senki sem halt még bele, hogy maszkot vett fel pl. a tömegközlekedésen vagy zárt térben, de abba igen, hogy nem vett fel.

Az immunitás kopása azt jelenti, hogy az oltást, mint védelmi vonalat egy 3. dózissal kell megerősíteni?

Ha már kiégett volna a járvány, akkor másképp számolhatnánk az ismétlő oltással, de sajnos még nem tartunk itt. Ha megnézzük Izrael példáját és az ottani kutatásokat, akkor azt látjuk, hogy a 3. dózis csökkenti a megfertőződés kockázatát, és tovább csökkenti a már egyébként is alacsony valószínűségű kórházi kezelés esélyét. Vagyis tovább fékezte a vírus terjedését. Magyarországon most vagyunk a 4. hullám elején, így érdemes felvenni a 3. dózist, a kérdés csak az, hogy mikor. A kutatások szerint a booster-hatás 4-6 hónappal a 2. dózis után a legjobb, egyéntől és egyéb körülményektől függően. Fontos beszélni arról is, hogy valószínűleg nem kell innentől kezdve egész életünkben oltatni majd magunkat minden évben, de ennek pontos megállapításához még sokkal több adat kell. Az oltás szükségessége ráadásul egyéni tényezőktől és a „külső nyomástól”, a vírusnak való kitettségtől is függ. Még bőven lehetnek, akik könnyen elkapják, könnyebben át is adják a vírust, ök azok, akik még egy oltást sem vettek fel és nem is estek át a fertőzésen.   

Ha most valaki felveszi a 3. oltást, azzal kihúzza tavaszig?

Elvileg igen. De ha kitermelődik egy variáns, amiről kiderül, akkor nem elég hatékonyak ellene a mostani vakcinák, akkor még lehet gond. A jó hír az, hogy a tudomány erre felkészült az elmúlt hónapokban. A mostani oltások még a vuhani variánssal lettek kifejlesztve, de a tudósok készülnek a komponenscserére, ha úgy látják, hogy erre lesz szükség. Ez akkor következhet be, amikor a jelenlegi oltások fertőződés esetén már nem védenek jól a súlyos lefolyás, a kórházi kezelés ellen. Tudjuk, hogy hol kell változtatni a tüskefehérjén, ha gond lesz, persze nagyon reméljük, hogy erre nem kerül sor. Ebben az esetben ugyanis kezdődhetne a világ újravakcinálása.

Akkor azért azt talán lehet mondani, hogy már nem a vírus mögött járunk?

Abszolút, most már mellette vagyunk. Ha kell, akkor a tudósok készen állnak, hogy beavatkozzanak, és cseréljék a vakcinákat, de megjósolhatatlan, hogy mekkora az esélye ennek. Viszont minél inkább hagyjuk terjedni a koronavírust, annál nagyobb az esély arra, hogy ez megtörténik.

És minél nagyobb a hullám, annál több poszt-Covidos eset lesz.

Ez így van. Éppen most találkoztam valakivel, aki februárban esett át a betegségen, és azóta sem állt helyre a szervezete, pedig lassan eltelt háromnegyed év a fertőződése óta. Fáradt, gyenge, szívproblémái léptek fel, és nem tud sportolni sem. A poszt-Covid tehát egy nagyon súlyos jelenség, aminek számos publikáció szerint hosszú távú hatásai vannak. A Sars-CoV2 egy új vírus, teljesen pucéran áll vele szemben a szervezetünk, ha oltás nélkül kapjuk el a fertőzést. Miután a betegség lefolyása is sokkal súlyosabb, mint egy olyan légúti vírus esetében, amelyekkel általában találkozunk, így nem meglepő, hogy a szövődmények is sokkal durvábbak.

A Covidnak nem lesz vége az akut fázis után, akkor jön a poszt-Covid közdelem. Nagyon nehéz helyzetben vannak az orvosok, hiszen felismerni is nagyon nehéz, hogy a koronavírus utóhatásaival állnak-e szembe vagy valami más betegséggel, amikor egy páciens megérkezik hozzájuk. Számos esetben sok szervet érintő tünetegyüttest láthatunk, nem olyan speciálisak a szövődmények, mint más vírusoknál. Amennyire nem ismerjük a Covid betegséget, annyira keveset tudunk a poszt-Covidról.

Aki nincs beoltva, és elkapja a vírust, az azt kockáztatja, hogy tartós károsodást szenved el az agya, a veséje, a szíve, vagy a tüdeje. A vakcina nemcsak a vírus súlyos lefolyástól, hanem a poszt-Covidtól is megvéd. Aki oltottként meg is fertőződik – sokkal kisebb eséllyel, mint nem oltottként –, annak a szervezete pillanatok alatt lepofozza a vírust, teret se hagyva a sok szervet érintő hosszú távú negatív hatásoknak. A vírus lecsengésével és a poszt-Covid megjelenésével a virológusok lassan háttérbe húzódnak, és átadják a terepet az orvosoknak, mert most rajtuk a sor, hogy megoldják azt a sok problémát, ami a világjárvány után az egészségügyi rendszerrel marad. A poszt-Covid klinikák most épülnek, és egy ideig velünk is maradnak.

Kemenesi Gábor biológus, víruskutató, a Portfolio On The Other Hand rovatának rendszeres szerzője. A Vírusvadászat – A SARS-CoV-2 regénye című könyvet a Cser Kiadó adta ki.

Címlapkép: Getty Images

- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img