Negyven felett a topligákban? Mezőnyjátékosként sem lehetetlen! – N

Ezt olvasta már?

Zlatan Ibrahimovic 40. életévének betöltése után is a Milan húzóembere. Az elnyűhetetlen svéd labdarúgó teljesítménye kapcsán összegyűjtöttük az elmúlt harminc év tíz legjobb mezőnyjátékosát, aki negyven felett is a négy európai topliga valamelyikében szerepelt.

Zlatan Ibrahimovic tavaly januárban csatlakozott újra a Milanhoz (Fotó: Imago)

Zlatan Ibrahimovic

Amikor az öntörvényű svéd zseni 2018 tavaszán a Manchester Unitedet elhagyva a Los Angeles Galaxyhoz igazolt, a többség meg volt róla győződve, hogy már csak levezetni megy az Egyesült Államokba, két évvel később mégis visszatért az európai csúcsfutball világába. A felnőttpályafutását 1999-ben a Malmőben kezdő klasszis két évtized alatt olyan gigakluboknál játszott, mint a Juventus, az Inter, a Barcelona, a Milan, a PSG és a Manchester United, de a temérdek siker ellenére is úgy érezte, van még elintézetlen dolga a legjobbak között. A klasszis tavaly januárban csatlakozott újra a Milanhoz, amelyben a negyvenhez közeledve is húzóemberré vált. A kerek évfordulót idén október 3-án ünnepelte, és mindent elmond képességeiről, hogy ilyen idősen hosszú sérülés után visszatérve is azonnal gólokkal és gólpasszokkal segítette bajnoki címre törő csapatát a Serie A-ban. Teljesítményének értékét növeli, hogy 2017-ben rendkívül súlyos térdsérülést szenvedett, s azóta is ízületi és izombántalmakkal küszködik.

Francesco Totti

A klubhűség mintaképe 12 éves korától néhány hónap híján 41 éves koráig szolgálta a Romát. Huszonöt idényt játszott a Serie A-ban, 619 meccsen 250-szer volt eredményes, ezzel az olasz bajnokság történetének második legeredményesebb gólszerzője Silvio Piola mögött – pedig pályafutása nagyobb részében nem klasszikus csatárként, hanem irányítóként játszott. Olasz bajnok (2001) a Romával és világbajnok (2006) az olasz válogatottal, talán még ma is játszana, ha 2017 tavaszán a vezetőség Luciano Spalletti vezetőedzővel ki nem kényszeríti a visszavonulását. Maradhatott volna még a pályán, számtalan topligás csapattól volt ajánlata 40 évesen is, de úgy döntött, ha már fénykorában nem fogadta el a Real Madrid hívását, ennyi idősen nem „csalja” meg örök szerelmét, szülővárosa együttesét. Noha utolsó éveiben feltűnően lelassult – igaz, sosem a gyorsaságáról volt híres –, még 39 évesen is képes volt arra, hogy a 89. percben beállva két góljával megfordítsa a Torino ellen bajnokit, illetve máig ő a BL-történelem valaha volt legidősebb gólszerzője, 2014 novemberében 38 évesen és 59 naposan talált be a CSZKA Moszkva kapujába.

Paolo Maldini

Minden idők talán legjobb balhátvédje, az egyébként jobblábas Paolo Maldini 1984-ben, 16 évesen mutatkozott be a Milan felnőttcsapatában, amelyet 25 idényen át szolgált, és néhány nappal 41. születésnapja előtt vonult vissza 2009-ben. A vörös-feketékkel 25 trófeát nyert, köztük öt BEK-/BL-serleget és hét bajnoki címet. A bajnokságban 647 mérkőzésen lépett pályára, ezt a rekordot csak 2020-ban döntötte meg Gianluigi Buffon. A válogatott mezét 126-szor viselte, vb-ezüst és -bronz­érmes, Eb-ezüstérmes. A súlyos sérülések egész pályafutása során elkerülték, de utolsó éveiben már gyakrabban voltak kisebb problémái. Ám visszavonulásáig alapember maradt a Milanban, még utolsó idényében – amelyet már 40 évesen kezdett el – is 30 bajnoki mérkőzésen játszott, mindegyiken kezdőként.

Ryan Giggs

A walesi klasszis 1990-es bemutatkozása után a Manchester Unitednél töltötte teljes pályafutását, amelyet a végén egyre csak nyújtott. A fantasztikus szélső hamar kirobbanthatatlan lett az egyre sikeresebb „vörös ördögök” kezdőcsapatából, és mivel bőven túl a harmincon is tartotta a szintjét, jó ideig nem vetődött fel visszavonulásának vagy távozásának gondolata. Utolsó bajnoki mérkőzését 2014-ben 40 és fél évesen játszotta úgy, hogy a karrierjét lezáró két idényében még 34 Premier League-, 12 Bajnokok Ligája- és három Ligakupa-mérkőzésen lépett pályára. Elmondása szerint a jógázásnak köszönheti, hogy ilyen hosszúra tudta nyújtani pályafutását – a mozgásformát 30 éves kora körül ismerte meg, amikor újra meg újra megsérült a combhajlító izma, és új módszerekkel próbálkozott a sérülések megelőzése érdekében. Giggs a Uniteddel 24 év alatt kétszer nyert BL-t, 13-szor bajnokságot, négyszer FA-kupát és négyszer angol Ligakupát.

A csapatban azok kaptak helyet, akik negyvenéves koruk felett is a négy topliga valamelyikében játszottak, zárójelben a nemzetiséget, az életkort és a jelenlegi vagy utolsó élvonalbeli klubot tüntettük fel
NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

Alessandro Costacurta

Egy monzai kölcsönidényt leszámítva egész pályafutását a Milannál töltötte az olasz védő, aki 2007-ben, 41 évesen köszönt el. Ott van a neve minden idők talán legjobb védőnégyesében, a Mauro Tassotti, Alessandro Costacurta, Franco Baresi, Paolo Maldini kvartettben a nyolcvanas-kilencvenes évek Milanjában – és sokszor az olasz válogatottban is. Aktív részese mindkét korszakos Milan (az Arrigo Sacchi- és Fabio Capello-, illetve a Carlo Ancelotti-féle) valamennyi sikerének, így az öt BEK-/BL-győzelemnek, a hét olasz bajnoki címnek. Az utolsó BL-sikernek, a 2007-es diadalnak ugyan már csak epizódszereplője volt (abban az idényben a bajnokságban és a BL-ben is csak három-három mérkőzésen jutott szóhoz), így is a csúcson vonulhatott vissza, a Liverpool elleni, 2–1-es sikerrel záruló athéni döntő után még a magasba emelhette a legértékesebb európai klubtrófeát. A válogatottban 1991 és 1998 között 59-szer szerepelt, 1994-ben vb-ezüstérmes lett.

Claudio Pizarro

A Bundesliga perui ikonja 1999 nyarán igazolt a Werder Bremenbe, és egy rövid angliai kitérőt leszámítva Németországban töltötte a teljes karrierjét, amely tavaly ért véget. A kiváló csatárra hamar szemet vetett a Bayern München is, amelynél 2001 és 2007, majd 2012 és 2015 között játszott. A bajoroknál aratott sikerek ellenére azonban újra meg újra visszatért szeretett Werderjéhez, amely összesen négy alkalommal igazolta át – utoljára 2018-ban a Kölntől. A gólvágó ekkor már negyvenéves volt, ám ez sem akadályozta meg abban, hogy a következő két idényben 44 Bundesliga- és öt Német Kupa-meccsen pályára lépve további kilenc találattal zárja le szenzációs pályafutását 41 és fél évesen. Utolsó bajnoki mérkőzésén 2020 júniusában a Werder 6–1-re győzte le a Kölnt, így tökéletesen sikerült a búcsúja. Pizarro minden idők legeredményesebb brémai játékosa, de a Bayern történelmi góllövőlistáján is benne van a top tízben.

Javier Zanetti

Ahhoz képest, hogy 19 évesen kirúgták az Independientétől, mert „túl gyengének” találták, akire „nem lehet építeni”, két hónap híján 41 évesen állt meg a „Traktor”, 2014-ben. Az argentin jobbhátvéd (sokáig jobb oldali középpályás) Argentí­nában a Talleres és a Banfield játékosa volt, 1995-ben érkezett Európába, ahol 19 éven át, visszavonulásáig kitartott az Internazionale mellett, s lett klublegenda. Milánóban megélt 14 edzőt, a csúcsot a 2009–2010-es idény triplázása jelentette a José Mourinho irányította csapatban, amely a sorozatban ötször megnyert bajnokság, továbbá az Olasz Kupa mellett a Bayern München elleni, madridi döntőben elhódította a BL-trófeát is.      „Számomra Zanetti a megtestesült életöröm. Ő a mosoly, az életerő, a szenvedély, Zanetti maga a jó hangulat mindenkinek, aki vele dolgozik”      – mondta róla Mourinho, és a pályán látható hozzáállásával, munkamoráljával, illetve a pályán kívüli példás életével a rivális csapatok szimpátiáját is elnyerte. Még utolsó előtti idényében is kihagyhatatlan volt az Interből, de miután a 2013–2014-es bajnokságban csak 12 meccsen léphetett pályára Achilles-ín-szakadása miatt, visszavonult.

Gordon Strachan

A skótok ikonja két csapatban, az Aberdeenben és a Manchester Unitedben összesen kilenc évig volt Alex Ferguson játékosa, mégis fagyos közöttük a viszony. Előbbi csapatban két skót bajnoki címet, Kupagyőztesek Európa-kupáját és európai Szuperkupát is nyert, angol bajnok viszont a Leeds Uniteddel lett 1992-ben, épp Ferguson Unitedjét megelőzve. A nagy munkabírású középpályás két világbajnokságon (1982, 1986) is szerepelt a skót válogatottal, amelynek mezét 50 alkalommal ölthette magára. A legjobb évében, 1983-ban a France Football Aranylabda-szavazásán a negyedik helyen végzett Michel Platini, Kenny Dalglish és Allan Simonsen mögött, mivel ő volt az aberdeeni KEK-csoda legfőbb letéteményese. Negyvenéves és négy hónapos volt, amikor 1997-ben a Coventry City futballistájaként bejelentette visszavonulását.

Teddy Sheringham

Az angol csatár 1983 és 1991 között a Millwallnál lett meghatározó játékos, és miután a Nottingham Forestnél is gólokkal bizonyított, a Tottenham lecsapott rá 1992-ben. A Spursnél Jürgen Klinsmann mellett is tökéletesen helytállt, a német játékos gyakran méltatta játékintelligenciáját. Sheringham azonban az elismerés mellett trófeákra is vágyott, ezért kapóra jött neki a Manchester United hívása, amelynél – bár nem mindig kezdőként – 1997 és 2001 között három bajnoki címmel, egy FA-kupával és egy BL-trófeával gazdagodott (az 1999-es döntőn fontos gólt szerezve). Amikor 35 évesen visszatért a Tottenhamhez, úgy tűnt, pályafutása lecseng, de szolgálataira sokáig volt még kereslet a legjobbak között – a Portsmouthnál, majd a West Hamnél. Már betöltötte a negyvenet, mikor a londoniak színeiben 17 bajnokin két gólt szerzett, sőt, 2006-ban ő lett a harmadik legidősebb játékos, aki FA-kupa-döntőben szerepelt. Pályafutását a másodosztályú Colchesterben fejezte be – többek között Balogh Béla csapattársaként.

A Betist erősítő Joaquín negyvenévesen is megnehezítette a Fradi-játékosok dolgát az Európa-ligában
(Fotó: Tumbász Hédi)

Joaquín

A spanyol szélső több mint húsz éve mutatkozott be a Betisben, amelynek még manapság, negyven felett is aktív játékosa. Nevelőklubjánál sokakat elkeserített azzal, amikor 2006-ban a Valenciához igazolt. Bár tehetsége vitathatatlan volt, az átütő nemzetközi sikerek elmaradtak, és a spanyol válogatott 2008-tól kezdődő dicsőséges meneteléséből sem vehette ki a részét. Már harminc elmúlt, amikor először belekóstolt a légióséletbe, de a Fiorentinánál csak két idényt töltött el, és 2015-ben hazatért a Betishez. Ekkor csak három évre tervezett, ám olyan jól ment neki a játék, hogy hosszabbított, s a negyvenet betöltve is képes segíteni csapatát. Az idényben nyolcszor lépett pályára a La Ligában és négyszer az Európa-ligában (a Fradi ellen is kezdő volt), vagyis még a folytatás is benne van a pakliban. A spanyol első osztályban eddig 587-szer lépett pályára, amivel az örökranglista második helyén áll Andoni Zubizarreta mögött (622).

Öreg kapus nem vén kapus
Ami a kapusokat illeti, egyáltalán nem ritka, hogy valaki negyven felett is klasszisteljesítményt nyújt valamelyik topligában – vagy éppen kiemelt válogatott tornán, ahogy a 2016-os Európa-bajnokságon Király Gábor is bizonyította. Az akkor negyvenéves kapus az Eb-k történetének legidősebb játékosaként is kiemelkedő teljesítményt nyújtott, parádés védésekkel járult hozzá a magyar csapat sikereihez.
A négy európai topligában az elmúlt harminc év korrekordere az olasz Marco Ballotta, aki 2008 májusában 44 évesen védte a Serie A-ban a Lazio kapuját a Genoa ellen – méghozzá hibátlanul. A világszerte ismert kapusklasszisok közül Jens Lehmann, Toni Schumacher, Gianluca Pagliuca, Gianluigi Buffon, Edwin van der Sar és David Seaman is a topligák valamelyikében védett, Dino Zoff pedig világbajnok (1982) lett 40. születésnapja után, míg Peter Shilton nem sokkal 41 éves kora előtt vb-elődöntőben állt az angol kapuban 1990-ben.
Király Gábor (Fotó: Nemzeti Sport)
Roger Milla a világbajnokságok történetének legidősebb mezőnyjátékosa
Zlatan Ibrahimovic a 2016-os Európa-bajnokságon jelentette be, hogy a torna után befejezi válogatottbeli pályafutását, ám amikor a svédek kijutottak a két évvel későbbi vébére, a klasszis szívesen visszatért volna. Akkor még Janne Andersson szövetségi kapitány nem szavazott neki bizalmat, idén márciusban viszont behívta a 2022-es vb-selejtező Grúzia és Koszovó elleni mérkőzésére. A támadó egy-egy gólpasszal tért vissza, és bekerült a nyári Eb-keretbe is, sérülés miatt viszont nem szerepelhetett a kontinenstornán. Októberre felépült, és a Milanban rögtön gólokkal bizonyított, így a válogatott meghívó is újra megérkezett az e heti vb-selejtezőkre. A csoportjukat hat mérkőzés után vezető svédek csütörtökön Grúziába, vasárnap Spanyolországba utaznak, és nagy lépést tehetnek a kijutás felé. Ha Ibrahimovic pályára lép 2022-ben Katarban, 41 évesen minden idők második legidősebb vb-résztvevő mezőnyjátékosa lesz a kameruni Roger Milla mögött, aki 42 évesen játszott az 1994-es világbajnokságon.
Roger Milla (Fotó: AFP)
Matuzsálemek a pályán
Noha összeállításunk az elmúlt három évtizedben a topligákban 40 éves koruk fölött is futballozó mezőnyjátékosokra épül, mindenképpen érdemes szót ejteni néhány olyan labdarúgóról is, aki nem az elmúlt harminc évben, hanem azelőtt játszott „előrehaladott” korban. No és olyan klasszisok is voltak, akik a 40-es határhoz ugyan nem jutottak el, de nem sokkal korábban hagytak fel a futballal.
Előbbire a legjobb példa kétségkívül az angol Stanley Matthews, az első (1956-os) aranylabdás: az 1915-ben született jobbszélső 1965-ben, ötvenévesen (!) még a Stoke Cityben rúgta a labdát, majd még abban az évben a Toronto Cityből vonult vissza. Az ő rekordját igyekszik egyébként a háttérbe szorítani manapság a japán Miura Kazujosi, aki idén januárban, 53 évesen hosszabbított szerződést a J-League-ben szereplő Jokohama FC-vel.
A brazil játékosok körében kifejezetten gyakori, hogy hosszúra nyújtják pályafutásukat. Az 1994-es világbajnok Romário 2009-ben, 42 évesen vonult vissza az América FC-ből, a korábbi Leverkusen- és Bayern München-sztár, Zé Roberto 2017-ben, 43 évesen a Palmeirasból, az 1999-es aranylabdás és 2002-es világbajnok Rivaldo ugyancsak 43 évesen a Mogi Mirimből.
A nem sokkal a 40. születésnapjuk előtt visszavonuló világsztárok között eklatáns példa a mi Puskás Ferencünk, aki már elmúlt 39 éves, amikor a harmadik BEK-győzelmét jegyezte 1966-ban a Real Madrid játékosaként (még ha a döntőben nem is lépett pályára). Az 1990-es világbajnok és aranylabdás német Lothar Matthäus pedig 2000-ben, 39 évesen még játszott az Európa-bajnokságon, amelyen 150-edszer öltötte magára a Nationalelf mezét.
Az NFL nagy veteránja: Tom Brady
Az észak-amerikai profi amerikaifutball-liga, az NFL edzőtáboros reality sorozata, a Hard Knocks 2019-es szériájában az Oakland Raiders segédedzője jegyzi meg a Colts-irányító, Andrew Luck visszavonulása kapcsán: „Mindenkinek lejár egyszer az ideje. Az NFL-ben pláne biztos lehetsz benne, hogy előbb-utóbb át kell adnod a helyedet. Csak egyvalaki kivétel: Tom Brady. Ő örökre játszani fog.”
Lassan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ennek csak a fele tréfa. A New England Patriots korábbi, a Tampa Bay Buccaneers jelenlegi, 44 éves irányítója abban a végtelenül kizsigerelő ligában, amelyben egy játékos átlagos pályafutásának hossza 3.3 év, már a 22. idényét tapossa. És hogy cseppet sem gyengül, bizonyítja egyebek mellett, hogy a legutóbbi idényben, 43 évesen megszerezte hetedik Super Bowl-győzelmét. Nemrégiben azt mondta: 50 évesen is még az NFL-ben játszana. Az amerikai sportéletből vett másik szép példa a cseh jégkorongozó, Jaromír Jágr, aki 2018-ban, 46 évesen még az NHL-ben hokizott, de jelenleg is játszik a cseh bajnokságban, 49 évesen. Az NBA-ben pedig korszakos klasszisok sora búcsúzott a parkettől negyven felett, tavaly Vince Carter, korábban Kareem Abdul-Jabbar, Karl Ma­lone, John Stockton, Dirk Nowitzki, Manu Ginóbili, Tim Duncan, sőt a nagy Michael Jordan is.
Tom Brady (Fotó: Reuters)
NS-SZAKÉRTŐ: Dr. DREISSIGER Imre, az MTK Budapest csapatorvosa
„Csak úgy lehetséges negyvenéves kor felett is profi sportolóként olyan magas szinten teljesíteni, mint Ibrahimovic, ha egy orvosi stáb folyamatosan vizsgálja és ellenőrzi az adott sportolót. Ilyenkor már napi szinten szükséges a legfontosabb mutatók kontrollja, a félévente esedékes vizsgálatokat pedig negyedévente szükséges elvégezni. Ám ha kardiológiailag és fizikailag is tökéletes állapotban van egy sportoló, tulajdonképpen mindegy, hogy harmincöt vagy negyvenéves. Biztos vagyok benne, hogy ehhez Ibrahimovic is a lehető legprofibban áll hozzá, maximálisan ügyel a táplálkozására, az alvására vagy hogy miként tölti az aktív pihenését, és mikor mennyire érdemes terhelni. Ugyanakkor nagyon fontos szerepük van a géneknek is, erre azért nem mindenki képes, sőt, a svéd futballista inkább a ritka kivételek egyike. Főleg a csatároknál ritka, hogy ilyen hosszúra nyúlik a pályafutásuk, a kapusoknál jóval gyakoribb. Sokszor hallani, hogy orvostudományi módszerekkel ma már jobban ki lehet tolni időben egy pályafutást, mint régebben, én épp az ellenkezőjét látom: manapság sokkal több a meccs, jobban ki vannak zsigerelve a játékosok, inkább rövidül a karrierek átlag­ideje.”
- Advertisement -spot_img
- Advertisement -spot_img

Legfrissebb a témában

- Advertisement -spot_img

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -spot_img