Megtöri-e az orosz-ukrán háború a hajózási konjunktúrát? | HAJOZAS.HU

Ezt olvasta már?

A kedvtelési célú hajók építése világszerte csúcson pörög, de…

Sokan ezt a Covid-19 járvány végével magyarázzák, ám ez teljesen fals, mert a megrendelések nem most lódultak meg, amikor a világ legtöbb részén feloldották az erősen vitatott korlátozásokat, hanem már két évvel ezelőtt, amikor a járvány is elkezdődött. Elsőként a szuperjachtok piaca lendült fel, ahol az igazán gazdagok, azok a vásárlók mozognak, akik a koronavírus járvány kifejezett haszonélvezői. Akiknek a vagyona ugrásszerűen nőtt a korlátozások idején, mert még időben például piacvezető online áruházak esetleg gyógyszeripari vállalkozások tulajdonosai lettek (címképünkön Bill Gates jachtja), vagy például politikusként megfelelő információk birtokában kellő időben ilyen, a kialakuló helyzetben kiugróan jól jövedelmező területen fektettek be. A hajozas.hu-n is írtunk például Jeff Bezosról, akinek az Amazon tulajdonos-ügyvezetőjeként a vagyona 2020-21-ben a harmadával nőtt. De nem csak ő gazdagodott tovább a világjárványon. Mindenestre a szuperjachtokat gyártók munkanaptára már jó ideje 2025–27-ig tele van.

Jeff Bezos megajachtja Rotterdamban épül

A középkategóriás árfekvésű motorosok és  vitorlások iránti keresletet pedig jórészt azoknak a jómódúaknak a vásárlásai és új megrendelései indították be, akik a korlátozások és a fertőzésveszély elől szálltak vízre. Hiszen az online munka az internet-lefedettség révén most már mindenfelé adott lehetőség.

Ahogy pedig telt-múlt az idő, a bezártság, a szokott kikapcsolódási lehetőségek beszűkülésével az olcsóbb új hajók gyártóinál és a használt hajó piacon is megjelentek  a vevők. A vízi élet a pandémia idején minden területi korlátozottságával együtt összességében felértékelődött.

A marinák világszerte telítettek és a hajóállomány fiatalodik

Mindezek eredményeként a hajógyárak dugig vannak munkával. Amikor Új-Zélandon elmaradt a szokásos hajókiállítás és a rendezők bocsánatkérően sorra hívták a szokásos hajóipari kiállítókat a rossz hírrel, némileg meglepődve hallgatták a válaszokat, amelyek többnyire úgy szóltak, hogy „nem nagy baj, úgysem látunk ki a melóból.”

Erre a konjunktúrára jött most az ukrán-orosz háború

Amely láthatóan villámgyorsan gyógyítja a Covid-19-et, már csak azzal is, hogy a hírekben világszerte az élre kerültek a háborús fejlemények. Ám a háborúval együtt járnak gazdasági nehézségek is, amit önmagában persze nem magyaráz egy igazából lokális konfliktus…

Viszont a hirtelen támadt nyersanyagár növekedés, és alapanyag-hiány gyorsuló tendenciát mutat. Az alumínium és a rozsdamentes acél durva árnövekedését mára minden hajóépítésben használatos anyag markáns drágulása követi. Gyakorlatilag jelenleg a költségek gyorsabban nőnek, mint a bevételek. Brit adatok szerint az infláció 6 százalékos, és valószínűleg 8 százalékra emelkedik, mielőtt esélye lesz csökkenni. Ez az elmúlt 30 év leggyorsabb növekedési üteme, amit az energia, olaj és gáz mellett részben a hajóépítő ipar által is igényelt nyersanyagok határoznak meg: műanyagok, acél és alumínium.

A kérdés tehát az, hogy a kis- és közepes hajóépítők és majd a hozzájuk kapcsolódó, a konjunktúrában őket követő szolgáltató szektor hogyan fog boldogulni, amikor a fokozódó költségek és anyagbeszerzési nehézségek elkezdenek durvábban begyűrűzni?

A hangulat változása piacdöntő hatást válthat ki

Minden szankció kétélű fegyver. Azok is megszenvedik, akik kivetik, még ha jó eséllyel nem is személyesen azok, akik nagy hangon elrendelik a büntetőintézkedéseket.

A szabadidős hajózás fellendülése a gazdasági helyzeten túl nyilván az emberek általános hangulatától függ, így még például járványos időszakban is kerülhet felívelő pályára, amint az látható volt ezúttal is. Ám egy háború keltette infláció, nyersanyaghiány és az ehhez is kapcsolódó, a médiumok által mesterségesen túlpörgetett aggodalom villámgyorsan letörheti ezt a piacot.

Nem csak azért, mert túl drágák lesznek a hajók, de nagy tömegek kezdenek azon gondolkodni, hogy talán nem most van a legjobb alkalom a hajóvásárlásra! A mesterségesen is fokozott tömeges aggodalom, az elbizonytalanított jövőkép hirtelen is hozhat negatív fordulatokat.

Sokan élnek saját hajón és pörög a charterhajók világa is

A háború tényén, és az ilyenkor szokásos, az általános ellátást érintő félelmeken túl nem elhanyagolható például az a nehezen felfogható rossz érzés, amit a jelen helyzetben egyre nyilvánvalóbban látható kíberharc ébreszt. A hagyományos háborúzás, a harctéri lövöldözés ma már inkább retró harc. Bemutatható, közvetíthető és kommentálható, ám a küzdelem a színfalak mögött kevésbé látványosan akár gyilkosabb is lehet és a szembenálló feleknek nem kell hozzá földrajzi, fizikai közelségben lenniük egymással.

A kívülálló azt láthatja, hogy azok a hekkerek, akik a hétköznapokban sokaknak közvetett és közvetlen veszteségeket okozó bűnözők, most „hős harcosokká” előlépve erősödnek. De sajnos nem az ukrán vagy éppen az orosz nép védelme érdekében vették meg az első számítógépeiket…

A virtuális világ folyamatainak a többség számára láthatatlan erősödése és a közvetlen életünkre gyakorolt hatása teszi (az atomveszély mellett) az egyébként lokális orosz-ukrán háborút igazán veszélyessé. Olyan hatás, amely a hétköznapjainkban az infláción és a hiányokon érezhető. Nem csak láthatatlanul, intézményekben, levelezőkben vagy bankszámlákban öldöklő. Nemzetgazdaságokat tönkre téve csendben gyilkolhat, illetve a média bevonásával emberek tömegeit befolyásolva élő erővé válhat és egy ponton túl valódi fegyveres konfliktusok kirobbanását, erősödését, kiterjedését okozhatja. Nem okvetlenül véletlen módon.

A kíbercápa, ha kivillantja a felszínen az uszonyát, száznyolcvan fokos fordulatot hozhat egy olyan törékeny, közhangulaton alapuló iparágra, mint a kedvtelési célú hajózás. Amit viszont leginkább és először a kis- és közepes méretű hajók tulajdonosai, gyártói , valamint az iparág szolgáltatói szenvedhetnek meg.

A nagy jachtok szektorában persze más a helyzet

A rendelési könyvek megteltek, ezért – David Lewin, a Global Marina Business Advisors (GMBA) egyesült királyságbeli munkatársának a Marine Trade News-ban megjelent írása szerint – rövid távon nincs pánik. Míg azonban az orosz vevők a 30 méter alatti jachtok piacán aránylag kisebb részt képviselnek, addig a nagyobbak világában sokkal jelentősebb a szerepük. Rengeteg jacht épül jelenleg is orosz megrendelők számára, és kérdés, hogy meddig tart majd a háborús helyzet és az erre válaszul adott háborús szankciók. Ezek hogyan hatnak a kifizetésekre és mi történik, ha felhalmozódnak a kifizetetlen és mozdíthatatlan jachtok.

Hollandiában megépült szuperjacht a tenger felé tart

Persze, ha a háború belátható időn belül lezárul és feloldják a szankciókat, akkor megoldódik a szuperjachtépítők gondja. Ám, amennyire időben értesült a legtöbb kőgazdag orosz arról, hogy a hajóikkal időben elinduljanak olyan „közeli” semleges, védett kikötők felé, mint a Maldív-szigetek, ugyanúgy a megrendeléseiket és a szuperjachtgyártókat is megvédik majd valahogy.

A nagyhangon meghirdetett lefoglalási hullám világszerte alig néhány orosz óriás szuperjachtot érintett. Ezeknek a fele is legalább hajógyárban, esetleg szárazdokkban állva nem is menekülhetett el. Ilyen Hamburgban a Dilbar, Triesztben a Sailing Yacht A, és La Ciotat-ból az Armore Vero is egy javítás után próbált, már késlekedve elindulni). Szakértők szerint viszont legalább 32 hasonlóan nagy – értsd 90-100 méter hossz fölötti – megajacht tulajdonosa orosz.

Ehhez amúgy tényleg szakértőnek kell lenni – vagy hasraütéses a szám – mert nincs olyan lista, mondjuk, hogy a “A világ 100 legnagyobb jachtja és tulajdonosaik”. A száz legnagyobbról  persze van lista, de a tulajdonosokról abban nem sok szó esik. Minden drága hajó valamilyen kisadózású anyakikötőben van bejelentve és a hajólevélben bejegyzett tulajdonos pedig általában valamilyen cég, hasonlóan valamilyen adóparadicsomba tartozó, offshore vállalat, székhelye postafiók stb. Az nem hazugság vagy ferdítés, amikor azt olvassuk, hogy egy hajó XY orosz “oligarchához köthető”. Ó, és nem csak az oroszok ilyen rejtekező típusok.

A Dilbar láthatóan nem menekülhetett el Hamburgból.

Amikor pedig lefoglalnak egy-egy már “kisebb” (60–70 méteres) darabot, mit például az Anastasiát, amelyet az ukrán gépésze megpróbált a kikötőben elsüllyeszteni, olyankor az erről szóló cikkben (nem nálunk) úgy illik elsorolni az akár már hetekkel korábban lefoglalt jachtokat, mintha az is éppen akkoriban történt volna, így fokozva a hatást. Ám ezzel szemben a többség biztonságos „védett” kikötőbe jutott.
Egy brancs maguk, mondaná a börtönőr a Tanú című filmből.

Ruji

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában