Egyre durvább fegyvereket visznek Ukrajnába az oroszok, de vajon hol marad az igazi csúcstechnika?

Ezt olvasta már?

Egyre több a modern eszköz, modern veszteség

Az invázió eleje óta megfigyelhető, hogy az Ukrajnát támadó orosz haderő zömében nem a legmodernebb haditechnikai eszközökkel, hanem jobb esetben felújított, rosszabb esetben kifejezetten elhanyagolt állapotú hidegháborús technológiával van felszerelve. A harckocsi-állomány zömét például T-72B3-asok alkotják, a gyalogságot MT-LB és BMP-2-es harcjárművek támogatják, a tüzérségi eszközök zöme 2Sz19 Mszta önjáró löveg vagy BM-21 Grad rakéta-sorozatvető, a légvédelmi eszközök Oszák vagy Sztrela-10-esek. Ezek a harcjárművek szinte mind a ’70-es, ’80-as évek termékei.

Ettől függetlenül az is látható, hogy az invázió előrehaladtával egyre több a modernebb katonai eszköz a fronton és idősebb társaikhoz hasonlóan egyre nagyobb a megsemmisült vagy ukrán kézre került modern fegyverek, katonai járművek száma is.

A már modernebbnek számító, T-90A harckocsiból az oroszok például már 14-et vesztettek a veszteségeket reálisan összegző Oryx projekt szerint. Ezeknek az eszközöknek a jelentős része ráadásul ukrán kézre került, miután kezelőik hátra hagyták őket. Ez nem a legmodernebb orosz harckocsi, de azért egy T-72-eseknél újabb eszközről van szó, melynek rendszeresítése a 2000-es évek közepén kezdődött.

Azt nem tudni, hogy pontosan hány T-90A van Ukrajnában, de az orosz haderő körülbelül tizedannyi T-90-es harckocsival rendelkezik, mint T-72-essel, így aligha lehet magasabb szám ez néhány tucatnál.

A T-80-as harckocsiplatform alapvetően egy 40 éves dizájn, de folyamatosan modernizálják őket, legújabb iterációjuk, a T-80BVM a 2010-es évek végén kezdett el egyáltalán rendszerbe állni az orosz haderőben. Az orosz haderő ebből a típusból 11-et vesztett eddig Ukrajnában, ebből ráadásul hét darab ellenséges kézre került.

Kézifegyverek terén is kerültek már Ukrajnába és így ukrán kézbe modernebb eszközök. Az Ukrajnába küldött orosz deszantosok például már használják a legújabb Kalasnyikov-variánst, az AK-12-est, ennek a fegyvernek a gyártása 2018-ban kezdődött meg.

Az orosz AK-12-esek egyfajta státusszimbólumnak számítanak az ukrán fegyveres erők körében, nemcsak azért, mert modern fegyverek, hanem mert alapvetően jobb kiképzéssel rendelkező, kvázi elitegységek használják ezeket orosz oldalon, akiknek a legyőzése presztízst jelent.

Visszakanyarodva a harcjárművekhez, a deszantosok legalább 7 BMD-4M gyalogsági harcjárművet is vesztettek már Ukrajnában, amely szintén egy modernebb eszköznek számít. Akár a T-90A, ez is egy olyan harcjármű, amely a 2000-es évek közepe- vége felé jelent meg először az orosz haderőben.

A kép Twitterről van, de a halott deszantosokat kitakartuk róla.
Az orosz deszantosoknak (VDV) egyébként látszólag személyi állomány és járművek területén is elég súlyos veszteségeik vannak Ukrajnában. Ennek az oka nem feltétlen kompetencia-hiányban keresendő, hanem elsősorban abban, hogy olyan műveleti területeken alkalmazzák őket, ahol heves az ellenállás és / vagy stratégiailag fontos objektumok találhatók, ezért jól védettek. Az ilyen műveleti területekre beküldött deszantosok gyakran mindenféle tüzérségi, légi és hírszerzési támogatás nélkül dolgoznak.

Mindezen tényezőktől függetlenül a VDV-nél is jelentkeznek motivációval kapcsolatos problémák, itt Mikolaivnál hagyták hátra a harcjárműveiket, aztán vélhetően dezertáltak.

Az anyagilag legfájóbb veszteségek viszont alighanem a légvédelem területén és a légierő kötelékében jelentkeztek. Az orosz haderő eddig legalább 4 darab Pancír Sz-1-es légvédelmi rendszert és egy TOR-M2-es rendszert vesztett a fronton. A Pancírok beszerzési árát körülbelül 15 millió dollárra teszik, a TOR-M2-esekét 25 millió dollárra. A TOR-t ráadásul saját kezelőszemélyzete hagyta el makulátlan állapotban, a Pancírokat pedig azért hagyták hátra, mert kitört a kerekük, kilyukadt az üzemanyag-tartályuk vagy beleragadtak a sárba.

A légierőt eddig viszonylag konzervatívan alkalmazta Oroszország, viszont itt is keletkeztek veszteségeik. Ez azért is fájó, mert a repülőgépek és helikopterek nem csupán kifejezetten drágák, de az Oroszországot sújtó nemzetközi szankciók miatt biztosan nehéz lesz beszerezni a gyártásukhoz szükséges alkatrészeket.

Eddig az orosz légierő biztosan vesztett már

  • 5 Szu-25-ös csatarepülőgépet,
  • 2 Szu-30SzM vadászgépet,
  • 4 Szu-34-es vadászbombázót,
  • egy An-26-os szállítórepülőgépet,
  • 2 Mi-8-as közepes többcélú helikoptert,
  • 7 Mi-24 / Mi-35 harci helikoptert,
  • és 2 darab Ka-52 Aligátor / Hokum-B harci helikoptert.

Ebből a Szu-30SzM, Szu-34 és Ka-52-es gépeket mind a 90-es, de inkább 2000-es években rendszeresítették. Csak hogy értsük, ez milyen veszteséget jelent: egy Ka-52-es beszerzési árát 30 millió dollárra (mostani árfolyamon kb. 10 milliárd forint) teszik, egy Szu-34-esét 37 millió dollárra (mostani árfolyamon kb. 13 milliárd forint).

Hol vannak az új generációs eszközök?

Az elmúlt években rengeteg hírt lehetett olvasni olyan, következő generációs eszközökről, melyeket az orosz haderő rendszeresített, rendszeresíteni kezdett, vagy legalább bemutatott, de eddig mégsem nagyon lehetett velük találkozni Ukrajna körüli műveletek során.

A teljesség igénye nélkül ilyen például

  • A T-14 Armata harci platform,
  • a Bumeráng 8×8-as gyalogsági harcjármű,
  • az Uran-9-es UGV,
  • a Szu-57-es ötödik generációs harci repülőgép,
  • Oroszország hiperszonikus rakétái.
T-14 Armata harckocsi a győzelmi napi parádén. Fotó: Sean Gallup/Getty Images

Annak, hogy eddig nem, vagy csak nagyon minimálisan találkoztunk ezekkel az eszközökkel Ukrajnában, a következő okai lehetnek:

  • Elképzelhető, hogy ezek az eszközök még a fejlesztés kevésbé előrehaladott szakaszában vannak, nem alkalmasak arra, hogy harci körülmények közt is helyt álljanak. Az Armata-platform és a Bumeráng esetén szinte biztosan ez a helyzet, annak ellenére, hogy Armatát például Szíriában is használtak már az oroszok. Magyarul tehát az Armaták és Bumerángok is olyan járművek, melyeket az orosz haderő bemutatott, de még nem rendszeresített és nem kezdődött meg a sorozatgyártás sem.
  • A modernebb technológia drága; nagyobb elrettentő- és propaganda-ereje van, mint amekkora hozzáadott értékük lehet az ukrajnai konfliktusban. A nemzetközi szankciók és az orosz gazdaság várható összeomlása miatt ezeket a veszteségeket ráadásul biztosan nem lenne könnyű pótolni.
  • Az Uran-9-esek, Szu-57-esek, Armaták alighanem Oroszország legérzékenyebb és legértékesebb haditechnikai eszközei technológiai szempontból is. Ha ezek közül valamelyik ellenséges kézre kerül, jó eséllyel nem a frontvonalra megy vissza ukrán zászló alatt, hanem az Egyesült Államokba, ahol átfogó tanulmányozásnak vetik majd alá őket.
Szu-57-es demózik Oroszországban. Fotó: Sergei Bobylev\TASS via Getty Images

Így tehát összességében várhatóan továbbra is elsősorban modernizált T-72-eseket, régi BMP-ket, MT-LB-ket láthatunk majd Ukrajnában orosz részről, a modernebb technológia majd csak akkor kerül oda, ha az oroszok meg tudták törni az ukránok vártnál kitartóbb ellenállását és biztosítani tudták az ellenőrzést az ország határai, légtere fölött.

Uran-9 UGV. Fotó: Stanislav Krasilnikov\TASS via Getty Images

Címlapkép: Valery Sharifulin\TASS via Getty Images 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

Legfrissebb a témában

Booking.com

Még több hasonló cikk a témában