- Soha ennyi szavazatot még nem kapott hivatalban lévő republikánus elnök
- Három legfőbb bírót és több száz rendes bírót nevezett ki
- Jelentős adóreformok, közel négymillió új munkahely másfél év alatt
- A béke elnökeként nem kezdett költséges és felesleges háborúkba
- Jelentős lépéseket tett a közel-keleti konfliktus lezárásának irányába és kivívta számos zsidó közösség elismerését
- Közép-Európa szoros barátja, viszont a nyugat-európai politikai elit kritikusa
- Etnikai és szociális feszültségek, valamint a Covid-19 nehezítették újraválasztási esélyeit
- A hagyományos amerikai értékek szószólója a liberális világrend Góliátjával szembeszálló Dávid
Soha ennyire nem szerepelt jól republikánus elnökjelölt, sőt, ezzel Trump megelőzte a 2008-ban 69,5 millió szavazatot megszerző és győztes Barack Obamát, demokrata hivatali elődjét. A markánsan sajátos habitussal, erős elnöki karakterrel fellépő republikánus elnök hosszú idő után visszaadta a hitet az elfelejtett amerikai rétegeknek; a migráció és a gazdasági válság – és általában a globalizáció – negatív hatásai miatt nehéz helyzetbe került, elbizonytalanodott munkásosztálynak és a középrétegeknek. Ennek is köszönhette négy esztendővel ezelőtt, hogy a nem csak földrajzilag „perifériás” szövetségi államokban, például az ún. rozsdaövezeti Wisconsinban, Michiganben vagy éppen Pennsylvaniában 23, 11 és 44 ezres szavazattöbbséggel a maga javára tudta billenteni ezeket az államokat. És idén részben innen, a most bekékülő state-ekből hiányzott számára az aktuálisan rendelkezésre álló adatok szerint az újrázáshoz a választói támogatás többsége.
Ha marad a mostani helyzet, akkor érdemes említést tenni arról, hogy az esélylatolgatások Trump győzelme kapcsán többnyire szándékosan borúlátóak voltak. Szinte minden közvélemény-kutatás, fogadási és kriptográfiai platform arra utalt, hogy Joe Biden demokrata elnökjelölt megveri Trumpot a 2020-as választásokon. A 2016-os sokk után azonban fontos néhány dologra emlékezni
- 1965 óta csak 3 demokrata nyert elnökválasztást – Carter 1976-ban, Clinton kétszer 1992-ben és 1996-ban, valamint Obama kétszer 2008-ban és 2012-ben. 5 republikánus nyert 1965., 1968., 1972., 1980., 1984., 1988., 2000., 2004. és 2016. években, ez 5–9 előny a republikánusok számára
- A republikánusok továbbra is ellenőrzik az 50 állam közül 26 kormányzását, ami hatékonyabb választási gépezetet feltételez, mint a Demokrata Párté
Az igazságszolgáltatás konzervatív irányba terelése
Elnökként – a Szenátus jóváhagyásával – három általa kinevezett konzervatív bírót, Neil Gorsuch-ot, Brett Kavanaugh-t és Amy Coney Barrett-et juttatta a szövetségi Legfelsőbb Bíróság megüresedett helyeire. Emellett ötvenhárom általa kinevezett bíró került az USA fellebbviteli bíróságaira és 162 bíró a kerületi bíróságokra. Az ő elnöksége idején két új bíró kapott helyet az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bíróságán.
Az amerikai alkotmány második cikkelyének második szakasza alapján a Legfelsőbb Bíróság bíráit az elnök nevezi ki a Szenátus tanácsának és hozzájárulásának kikérése után. A mandátum határozatlan időre szól, így egy kinevezéssel az elnök politikai elképzelései – természetesen a jogrendszerbe becsatornázva – mandátumának lejárta után is akár évtizedekig jelen lehetnek a politikai rendszerben, sőt egy elnök, amennyiben megbízatása alatt több hely üresedik meg, tartósan egy irányba tudja – elvben – befolyásolni az ítélkezési gyakorlatot. Ehhez persze az is szükséges, hogy a felsőházban pártja szenátorai legyenek többségben, ami – tekintettel az amerikai választási rendszer sajátosságaira (a szenátori megbízatás 6 évre szól, a mandátumok egyharmada kétévente megújul) – viszonylag ritkán fordul elő.
A kilenc bíróból álló testület tehát rendkívül nagy befolyással lehet a belpolitika alakulására. Roosevelt elnök idején például a bírák többsége hosszú ideig képes volt a New Deal program végrehajtásának hátráltatására, hiszen a legfontosabb jogszabályokat szabadpiac-ellenességre hivatkozva alkotmányellenessé nyilvánították, és alkalmazásukat megtiltották. A Supreme Court ugyanis a Marbury v. Madison-ügy óta fenntartja magának a törvények bírói felülvizsgálati jogát. Ez az ún. judicial review, amely tulajdonképp a magyar alkotmányos normakontrollnak felel meg. Megjegyzendő, hogy az amerikai alkotmány nem szól arról a funkcióról, amelyet később az alkotmányos irodalom normakontrollnak nevezett el, s amelynek lényege, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak joga van mind a föderatív, mind pedig az egyes államok törvényhozása által hozott törvények alkotmányosságát felülvizsgálni.
Adócsökkentés, büntetőjogi reform
Donald Trump gazdaságpolitikájának középpontjában a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés állt. Tíz év alatt 25 millió új munkahelyet és a termelőkapacitás visszaköltöztetése érdekében nagymértékű adócsökkentést, a társasági adó felső kulcsának 35-ről 25 százalékra történő mérséklését ígérte megválasztásakor az új elnök. Adópolitikája révén amerikai munkahelyek teremtését, valamint az amerikai befektetéseket kívánja ösztönözni, és nagy hangsúlyt helyezne a közép-nyugati egykori iparközpontok – például a mára jelentősen visszaesett és elnéptelenedő Detroit és Chicago – felfejlesztésére, gazdasági megerősítésére. Tíz évvel a pénzügyi válság kirobbanása után észszerűen lazítaná a bankfelügyeleti szabályozást, és inkább megerősítené a bankokkal való viszonyt. Kiemelt szerepet kapnának az infrastrukturális beruházások, a közlekedési és vízhálózat fejlesztése, az ennek révén megvalósuló munkahelyteremtés. Jelenleg mintegy kétezer víztározó szorul felújításra, emellett autóutakkal, hidakkal, repülőterekkel kapcsolatos nagyszabású beruházásokkal erősítené iparpolitikáját.
Trump elnöksége első éveiben jelentős adóreformot hajtott végre, serkentette a gazdasági növekedést, és fontos döntéseket hozott a (nyugati vezetők többségi véleményével ellentétben) szerinte összefüggésben álló illegális migráció és terrorizmus visszaszorítása érdekében. Már terminusa első másfél évében közel négymillió új munkahely jött létre Amerikában, ebből mintegy 400 ezer – azaz minden tizedik – a gyáriparban. 2018 decemberében írta alá Trump a „First Step” törvényt, amely a büntető igazságszolgáltatási rendszer reformja tekintetében hosszú idő óta az első jelentős törvényalkotási diadalt hozta. A szövetségi Kongresszusban végül elsöprő kétpárti támogatással elfogadott törvényjavaslat változtatásokat hozott a szövetségi börtönrendszerben, de a bíróságokon is: például bővítette a börtönviseltek társadalmi beilleszkedését célzó programok körét, és nagyobb mérlegelési jogot biztosított a szövetségi bíráknak egy-egy büntetésnél a mérték megállapítására. A polgárjogi aktivisták köreiben sokan a törvényt a tömeges bebörtönzés megszüntetése felé tett igen fontos előrelépésként értékelték.
A béke elnöke, aki szakított elődei gyakorlatával
Trump a külpolitikában szakított a Barack Obama fémjelezte szemlélettel, éles kontrasztot mutatva a republikánus George W. Bush háborúihoz és hazug iraki casus bellijéhez képest is. Bush elnök még a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után Afganisztán lerohanására utasította az USA hadseregét, a 2003-as iraki háború kapcsán pedig kiderült: bár Amerika arra hivatkozva indította el azt 2003 tavaszán – az ENSZ felhatalmazását sem megszerezve hozzá –, hogy megsemmisítse Szaddám Huszein iraki diktátor Bushék által feltételezett tömegpusztító arzenálját, Irak vezetése már sok évvel korábban abbahagyta az atom- és biológiaifegyver-programját.
Trump úgy próbált más megközelítéssel fellépni a Közel- és Távol-Keleten is, hogy jórészt hordozni kényszerült az amerikai külpolitika negatív örökségét is. Ugyanakkor, a zsidó-keresztény alapokon nyugvó nyugati civilizáció elszánt védelmezőjeként, a zsidóság ügye iránt is mélyen elkötelezett Trump 2017. május végén, első külföldi útja során felkereste Jeruzsálem óvárosát, amivel szimbolikusan is jelezni kívánta, hogy az USA a térségben – meghatározó partnereként – kiemelten támogatja Izraelt.
Trump közel-keleti politikájában párbeszédre törekedett Szaúd-Arábiával és a NATO-tag Törökországgal is, és széles szövetségre kívánt támaszkodni Iránnal és szövetségeseivel szemben. Az iráni nukleáris fejlesztési tevékenység korlátozásáról szóló – elődje, Obama elnök regnálása idején megkötött – nemzetközi megállapodás felmondása határozottságát mutatta, ugyanakkor a Trump-éra egyik erősen vitatott külpolitikai lépése volt.
Trump határozottan lépett fel Kínával kapcsolatban is, ami elsősorban egy kereskedelmi háborúban öltött testet. Bár csalódott volt amiatt, hogy Kína nem csatlakozott az Észak-Korea elleni embargóhoz (egyes értesülések szerint Kína nyersolajat is szállított a sztálini jellegű kisebb kelet-ázsiai diktatúrának), és Trump elnök tényleg hitt a gazdasági fegyverek és szankciók erejében, sokszor mutatta nyitottságát a párbeszédre. Történelmi sikere, hogy 2018. június 12-én személyesen találkozott Kim Dzsongun észak-koreai vezetővel Szingapúrban, majd 2019. február 27-én Vietnámban ismét tárgyaltak. Észak-Korea az USA elnökének akkor tett is egy ígéretet nukleáris programjának leállítására. De Trump 2017 végén a másik véreskezűnek számító, elnyomó vezetővel, Rodrigo Duterte Fülöp-szigeteki elnökkel is le tudott ülni a tárgyalóasztalhoz.
Trump határozott volt elképzeléseiben, de nem akart bármi áron plusz katonai konfliktust vállalni. Összehasonlításul: több mint 2400 ember, közöttük legalább 273 civil halt meg az Obama elnökségének első öt évében végrehajtott mintegy 390 amerikai dróntámadásban Pakisztán, Jemen és Szomália területén (ez több, mint Bush két elnöki terminusának nyolc éve alatt). Az első titkos támadást 2009. január 23-án hajtották végre – alig két nappal Obama beiktatását követően.
Trump ezzel szemben kevesebb, de célzott támadást hajtott végre Szíria és az Iszlám Állam vezetői ellen – az USA ilyen fontos akciója volt 2018 áprilisában, amikor nyugati harci gépek a civileket lehetőleg kímélő, pontos légicsapásokat hajtottak végre szombat hajnalban a szíriai vezetés különböző vegyifegyver-létesítményei ellen.
Az elnök, aki beteljesítette a korábbi elnökök tervét Jeruzsálem tekintetében
Ami Izrael-politikáját illeti, Trump jó kapcsolatot ápol Izrael miniszterelnökével, s általában az izraeli zsidóság felé tett fontos (és meg is valósított) gesztusa volt, hogy már terminusa elején fölvetette az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésének tervét. Trump végig közvetíteni kívánt olyan megállapodásoknál más közel-keleti államokkal, hogy ismerjék el Izraelt. Mike Pompeo külügyminiszter izraeli támogatásain elkötelezte magát amellett, hogy a zsidó állam megőrizhesse katonai erőfölényét a térségben. Trump elnöksége végére a Balkánon elérte, hogy Izrael normalizálja a kapcsolatait Koszovóval, és azt, hogy Szerbia 2021 nyaráig Jeruzsálembe költöztetheti a nagykövetségét.
Jared Kushner, aki egyben Trump közel-keleti főtanácsadója, a nagykövetségi megnyitón kijelentette, hogy az Egyesült Államok megmutatta: a világ bízhat abban, hogy megnyitják a nagykövetséget Jeruzsálemben. Amikor Trump elnök ígéretet tesz, meg is tartja azt– szögezte le az elnök veje.
Mint ismeretes, Bill Clinton óta mindegyik amerikai elnök azzal kampányolt, hogy elismeri Jeruzsálemet Izrael fővárosának. Még egy törvényt is elfogadott erről a Kongresszus. Azonban egyikük sem állta a szavát. Trump volt az egyetlen, aki meg is tette, amit megígért.
A rownHeights.info összeszedte azokat az érveket, amelyek miatt Trump elnök a vallásos zsidóság számára a legjobb választás: Trump életpárti, támogatja a szabad iskolaválasztást, Izrael fővárosának ismerte el Jeruzsálemet, támogatja az ortodox közösséget, a vallásszabadság elkötelezett támogatója, jelentősen csökkentette a Palesztin Hatóság támogatását, elismerte az izraeli fennhatóságot a Golán-fennsíkon, továbbá Júdea és Somron nagy részén, három békeszerződést hozott tető alá, illetve felbontotta az Iránnal kötött Izrael számára hátrányos alkut.
Trump határozottan ellenezte az Izraellel szembeni nemzetközi bojkottot, azt az elidegenítő és szankciós (BDS) mozgalmat, amely erős demokrata, baloldali támogatást is élvezett.
A New Yorkban és Izraelben hetente megjelenő zsidó közösségi újság, az „Ami Magazine” által megrendelt közvélemény-kutatás októberben közölt eredményei szerint Amerikában az ortodox zsidók jelentős többsége, konkrétan 83 százaléka Donald Trump újraválasztását szerette volna az amerikai elnökválasztáson. Nem sokkal később pedig 13 vezető ortodox rabbi közös levélben biztosította Trump elnököt támogatásáról, néhány nappal a választás előtt. Izrael és maga Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő személyesen köszönte meg Trump támogató politikáját, ahogyan több zsidó szervezet is. Az Israeli American Council (IAC) nevű szervezettel, az Egyesült Államok talán legdinamikusabban fejlődő, szervezett zsidó közösségével való együttműködés is említést érdemel Trump elnökségének idejéből.
Az európai elit kritikusa, a V4 szoros szövetségese
Trump nemcsak a Közel-Keleten, hanem Európában is fokozni kívánta a kontinenseken átívelő, értékelvű tartós együttműködés erejét. Amerika republikánus elnökeként a NATO tényleges súlyát és a NATO-tagok potenciálját kívánta növelni, egyúttal az USA túlzóan gyámkodó attitűdjének felhagyását is célozva Európában; ezért küzdötte ki az arról szóló egyetértést a katonai közösségen belül, hogy a tagok célja 2024-re elérni vagy fenntartani a GDP-jük legalább 2 százalékát kitevő védelmi célkitűzéseket. Az elnök világossá akarta tenni, hogy Amerika számára mind katonailag, mind pedig kulturálisan fontos Európa erős védelmének biztosítása, amely azonban nem lehetséges a kötelező NATO-hozzájárulások teljesítése nélkül. Ugyanez igaz a migrációra is, amely az elnök politikájában szorosan összekapcsolódott a védelem és biztonságpolitika kérdésével. Donald Trump olyan elnök volt, és példát kívánt szolgáltatni a nyugati önbecsülésből; a védelem és a migráció kérdése terén vele jórészt nem egyetértő Nyugat-Európát, főleg Németországot, és személyesen Angela Merkel német kancellárt is többször bírálta nyilatkozataiban.
Ezért is lelt a Donald Trump vezette Egyesült Államok az elmúlt évek során igazi stratégiai szövetségesekre Közép-Európában, és ez mind katonai, politikai és kulturális értelemben, mind gazdasági szempontból a békés és sikeres együttműködés éveit hozta el a felek számára.
Az Egyesült Államok politikája az elmúlt években jelentős részsikert ért el a tekintetben, hogy megerősítette, néhol pedig helyreállította a transzatlanti kapcsolatokba vetett bizalmat Kelet-Közép-Európában.
Mindezt az az Amerika érte el, amelynek gazdasága a 2020-as koronavírus-járvány okozta válság előtti időszakban Japánnál és az euróövezetnél lényegesen gyorsabban növekedett. Már jöttek sorra a Trump újraválasztási esélyei szempontjából akkor meggyőzőnek is tűnő gazdasági eredmények, alacsony inflációs és munkanélküliségi adatokkal, stabilan (2019-ben 4 százalékkal) növekvő amerikai bérekkel. Az USA és az ugyancsak kedvező gazdasági helyzetképet festő Közép-Európa országai szorosabbra fűzték gazdasági kapcsolataikat is.
Jelentős beruházások történek a V4-térségben amerikai cégektől az elmúlt négy évben. Ha például csak Lengyelországot nézzük, azt látjuk, hogy a lengyel–amerikai kereskedelem 50 százalékkal növekedett az elmúlt esztendőkben (a járvány előtt), míg 2017 és 2019 között (dollárértéken) a cseh–amerikai külkereskedelem több mint ötödével bővült. Az amerikai befektetések a Lengyelországba irányuló közvetlen befektetések 11 százalékát érték el. Magyarországon a külföldi működőtőke-befektetések terén, Németország mögött az USA a második legnagyobb beruházó, itthon tavalyelőtt a közvetlen működőtőke-beruházások állománya Amerika részéről megközelítette a 12 milliárd eurót, és mintegy 1500 amerikai tulajdonban lévő magyarországi vállalat összesen több mint százezer magyar ember számára nyújtott biztos megélhetést.
Tornyosuló problémák az újraválasztás előtt
Amerikában régóta kényes kérdés az egészségbiztosítás rendszere, a korábban Obamacare-ként elhíresült szabályozás komoly kritikát kapott. Trump a kampányban hatékony, 21. századi egészségbiztosítást ígért, átlátható árazással és az államok közötti verseny megteremtésével. Koncepciója egyszerre haladó és konzervatív volt, amely kritikusok szerint több millió amerikai kiszorulását eredményezhette volna a biztosítási rendszerből. A kérdéskör fő vetületeit jelenleg a szövetségi Legfelsőbb Bíróság vizsgálja. Az oktatásügy területén Betsy DeVos oktatási miniszter meghirdetett programja szélesíteni kívánta az iskolaválasztási lehetőségeket. A szerényebb jövedelmű családoknak úgynevezett bónuszokat helyezett kilátásba abban az esetben, ha azok magániskolába szeretnék beíratni gyermekeiket.
A fentiek ellenére a kabinet nem bizonyult elég eredményesnek az etnikai és szociális feszültségek egyes változatainak enyhítésében, több elemző szerint nem volt elég ügyes és határozott sem a vírusjárvány kezelésekor, sem a kétségtelenül létező rendőri brutalitás, illetve több helyen – hatósági-intézményi szinten – még szisztematikus jellegű rasszizmus elleni fellépések kapcsán. Tény az is, hogy
a Demokrata Párt, a baloldali-liberális közvélemény ezt inkább kihasználni igyekezett, és számos rendbontó radikális baloldali és anarchista szervezet kapott jelentős pénzügyi hátteret a Demokrata Párthoz közel álló amerikai milliárdosoktól. Ez a járvány nyomán romló gazdasági környezetben Joe Biden demokrata elnökjelölt malmára hajtotta a vizet.
Mindezzel együtt, Donald Trump elnöki öröksége nem eltörölhető, hiszen megváltoztatta – de legalábbis erősen hatott rá – a nagypolitika elitjét, és a korábbi öncélú jelleg helyett az amerikai nép nehéz helyzetbe került rétegei számára is életképes politikai alternatívát mutatott.
Egyedül a (liberális) világ ellen – Trump elnöksége után semmi nem mehet úgy, mint korábban
Donald J. Trump, az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnöke 2017. január 20-án tette le hivatali esküjét. A politikai beszédmódban markáns változást hozó Trump már beiktatási beszédében sem palástolta, hogy mit tekint fő feladatának: a hazája által is fémjelzett, keresztény európai gyökerű nyugati civilizáció létének és jogos érdekeinek elsődleges védelmét, és ennek érdekében szakítani kívánt a közéleti vitákra oly bénítóan ható, úgynevezett politikai korrektség dogmájával.
Az új elnök 2016. novemberi 8-ai megválasztása után folyamatos utcai tüntetések voltak. A tömegek mozgatásában jelentékeny szerepet vállaltak a Trump nagy ellenfelének számító baloldali milliárdos, Soros György által támogatott jogvédő csoportok és mozgalmak is, illetve ezen szervezetek aktivistái. A nők és különböző kisebbségek nevében fellépve – a nekik is járó egyenlő jogokat követelve és alkotmányban foglalt jogaik érvényesítését kívánva – kifejezetten Trump-ellenes éllel tartottak demonstrációkat és rendezvényeket. 2017. január 21-én – az azóta többször megismételt – a Nők Menetén több százezren tüntettek az aznap hivatalba lépő új elnök ellen, és a megmozdulást több iszlám szervezet (részben a Nyílt Társadalom Alapítvánnyal a háttérben) is támogatta. A Soros-megmozdulás egy sajátos identitáspolitika kiterjesztését mutatta, amely világosan megmutatta a mai fragmentált Amerika viszonyait, valamint hogy a Trump- és konzervatívellenes erők a legkülönbözőbb társadalmi csoportok összefogásának és hálózataik kiépítésének szándékával a jövőben is nyomás alatt kívánják tartani az új Amerikát.
Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnöke permanens küzdelmet folytat tehát politikai (és gazdasági) ellenfeleivel szemben, néhány eset azonban kétségtelenül kiemelkedik. Trump korábbi személyes ügyvédje, Michael Cohen egyik kongresszusi meghallgatásán azt állította, Trump tévesen adta meg saját vagyona adatait. Mindeközben a Képviselőház igazságügyi bizottságának elnöke, Jerrold Nadler bejelentette: a bizottság a Fehér Ház egyik korábbi tanácsadóját, Don McGahn-t május 21-én fogja meghallgatni az igazságszolgáltatás Trump elnök általi esetleges akadályoztatásának ügyében, és május 7-éig kérik a vizsgálat során a McGahn-tól származó dokumentumokat. A Képviselőházban két bizottság is meghallgatásra rendelte be Robert Muellert, a 2016-os amerikai elnökválasztáson történt orosz beavatkozást feltáró különleges vizsgálóbizottság volt vezetőjét. Végső soron mindhárom eljárás, a Cohen-ügy, a Russiagate és az idei év elején befejeződött alkotmányos elmozdítási eljárás is csúfos kudarccal ért véget a demokraták számára.
Most azonban úgy tűnik, hogy Trump támadásba lendül, és ha valóban bebizonyosodik, hogy Obama elnök még hivatali idejében, sőt azon túl is megpróbálta jogszerűtlen eszközökkel az igazgatási rendszert a jelenlegi elnök ellen fordítani, akár büntetőjogi eszközökkel is számolhat.
Itt tulajdonképpen a mély állam koncepciójáról van szó, amit úgy is szoktak nevezni, hogy „állam az államban”. Az angolul deep state-ként ismert jelenség a titkos kormányzás egy formája, amely az országok, nemzetállamok politikai vezetésétől függetlenül működő, rejtett vagy rejtett hatalmi hálózatokból áll, és egy saját politikai agendát, programot kívánnak megvalósítani a céljaik elérése érdekében. Ide sorolhatók az állami szervek, mint például a fegyveres erők vagy a hírszerző ügynökségek, a rendőrség, a titkosrendőrség, vagy a közigazgatás, bürokrácia különböző szervei. A lényege a mély beágyazottság, karrierköztisztviselőként alapuló, saját érdekeiket védő és képességeiket is erősítő „háttérállam”. Szerepet kaphatnak a kormányzati (vagy kormányzati ellenőrzéstől függetlenül működő) állami tulajdonú vállalatok vagy magánvállalkozások is. Egyes vélemények szerint a deep state lényegét inkább a „titkos állam”, „sötét állam” kifejezésekkel történő magyarítás ragadja meg jobban, amely – összefoglalóan – egy
olyan hálózatot jelöl, amelyben a kormány, a nemzetbiztonsági szervek, a bankrendszer és a különböző gazdasági vállalatok irányító aktorai játsszák a maguk szerepét, hogy a népakarattól független módon, a demokratikus mechanizmusok megkerülésével influálják egyes kormányok, jelen esetben az USA első emberének feltételezései szerint a Trump-adminisztráció döntéshozatalát.
A módszer egyébként elvileg nem áll távol Barack Obamától – Alinskynek, az 1972-ben elhunyt írónak, a politikailag progresszívnek is mondott, valójában radikális, anarchista baloldali társadalmi mozgalom amerikai mintája atyjának szervezési modelljét Chicagóban az 1980-as években a fiatal Barack Obama honosította meg. További érdekesség, hogy Obama továbbtanulásához is Alinsky egyik régi tanítványa, John L. McKnight írt annak idején ajánlólevelet a Harvard Egyetemre.
Trump a hagyományos értékek iránti elkötelezettségének többször kellett, hogy hangot adjon, hiszen republikánus bírálói a kampány során túlzott szabadossággal gyanúsították. De elvárja tőle ezt az attitűdöt az elnöki hivatal tekintélye is, amely 1789. április 30-a, George Washington beiktatása óta szilárdan testesíti meg a kormányzó hatalmat az Egyesült Államokban. De ezt a hozzáállást követeli meg az USA alkotmánya, amely 1787 óta hirdeti, hogy avégrehajtó hatalom az Amerikai Egyesült Államok elnökét illeti.
Donald J. Trump politikusi példaképe, Winston Churchill bekeretezve dolgozószobája falára az alábbi, Lincolntól származó idézetet helyeztette: Ha megpróbálnék elolvasni – mi több: megválaszolni – mindent, amiben támadnak engem, akkor ezt a boltot be is zárhatom más ügyek számára. A meggyőződésem szerinti legjobb dolgot teszem a legjobb tudásom szerint, és ezt fogom tenni mindvégig. Ha a végén a dolgok jól alakulnak számomra, akkor, amit ellenem felhoztak, nem fog számítani. Ha a dolgok rosszul végződnek a számomra, akkor az sem tud változtatni semmit, ha tíz angyal esküszik arra, hogy nekem volt igazam.
ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég szakértőjének elemzése