Kunetz Zsombor: Orbán mesterterve és az átvert orvosok

Azt már megszokhattuk, hogy az ellenzékből hogyan csinál folyamatosan hülyét a kormányfő, most azonban komoly politikai leckét adott Orbán Viktor a Magyar Orvosi Kamarának (MOK) is. A lecke, amely bár elegánsnak semmiképpen sem nevezhető, és hosszú távon sokkal több kárt fog okozni, mint hasznot, Orbán politikai túlélését biztosíthatja.

Igen, jól olvasta, Orbán Viktornak, mint egy falat kenyér, úgy kell majd a következő csoport, amelyet betolhat a célkeresztbe, hogy elterelje a figyelmet az egészségügy és a járványhelyzet összeomlásáról. Amely már minden bizonnyal a küszöbön áll. Talán emlékeznek arra a magyar mozikban is vetített Tom Cruise filmre (Kéjjel-nappal), amelyben a főszereplő elmagyarázza partnerének, Cameron Diaznak, hogy amikor meghallja bárkitől is azt, hogy biztonságban van, akkor meneküljön.

A hazai koronavírus-helyzetben nekem ez az ösztön akkor élesedett, amikor Orbán Viktor kijelentette, hogy van elég lélegeztetőgépünk, elég intenzív ágyunk, elég orvosunk, szakdolgozónk és mindenkit meg fogunk gyógyítani. Sajnos azonban a valóság ennél sokkal megdöbbentőbb, nincs elég orvosunk, sem ápolónk, és nincs elég felszerelésünk sem. Míg az első két állítás ismert, és jól alátámasztott, addig az utolsót maga az Állami Egészségügyi Ellátó Központ tette nyilvánossá azzal az orvostechnikai eszközbeszerzésével, amely bírálati részét így kezdi: “a kialakult hiányhelyzetre tekintettel kérjük az egyes ajánlattevők adják meg a szállítási határidőt és a szállítási határidőhöz tartozó mennyiséget”.

A személyzet- és eszközhiányon felül további aggodalomra ad okot, hogy elfogytak a miniszterelnök körül a valódi szakemberek, sőt néhányan már nyilvánosan is kritikát fogalmaztak meg. Lassan tehát, amennyiben nem lesz szerencsénk, nem áll elő valamely fejlett ország oltóanyaggal, vagy speciális koronavírus-kezeléssel, akkor bizony cudar időknek nézünk elébe. Olyan időknek, amelyeknek komoly politikai következményei is lehetnek, akár a legrosszabb is. Ezt kívánja megelőzni a miniszterelnök a jól bevált módszerével. Végy egy csoportot, amelyre aztán mindent rá lehet sütni, ez a csoport legyen valamiben más, mint az átlag, legyen más a bőrszíne, a nemi identitása, vagy akár rendelkezzen sok pénzzel.

Kapóra jött Orbánnak az az orvostársadalom, amely éppen saját maga kezdeményezéséből próbálja meg ledobni az évszázados feudális igát és éppen az ellátás fenntartásáért küzd. Ráadásul egy sor olyan sztereotípia jellemzi, amellyel könnyen ellenszenvessé tehető, folyamatos vélt, vagy valós sérelmek mentén.

Azonban nem akart a miniszterelnök semmit sem a véletlenre bízni és a tavaszi tapsolás emléke is élénken él még az emlékezetében, pontosan tudja, hogy az egészségügy katonái gyorsan hőssé válhatnak egy krízishelyzetben, ezért szükség van valami pluszra, ami az átlagpolgárt iriggyé, vagy dühössé teheti, amely alkalmas arra, hogy a frusztrációt gyűlöletté alakítsa. Erre a célra mi sem felel meg tökéletesebben, mint a Magyar Orvosi Kamara januári bértáblajavaslata, amely a hálapénz kivezetése mellett komoly fizetést jelenthetne az orvosok számára, ráadásul megfelelően nagy összeg az irigyek szempontjából is.

Az események felgyorsultak, és váltak mostanra történelemmé. Orbán Viktor október 3-án meghívta a Karmelita kolostorban levő dolgozószobájába a Magyar Orvosi Kamara elnökségének küldöttségét. A miniszterelnöki találkozón Orbán gyakorlatilag ellenvetés nélkül elfogadta a MOK bértábláját, amiről a saját Facebook-oldalán ő maga számolt be még aznap délután. Kijelentette, hogy a járvány felszálló ágban van, és amíg nincs vakcina, ott is marad, és az elkövetkező 7–8 hónapban az egészségügy óriási terhelés alá kerül majd. Az orvosokra és az ápolókra is emberfeletti nyomás fog nehezedni, ezért egyetért abban az orvosi kamarával, hogy ezt a fokozott munkaigényt a jelenlegi bérszínvonalon már nem lehet tartani. Ezért a MOK bértáblajavaslatát elfogadta egyben a hálapénz is kivezethető a rendszerből.

Történelmi tett készül, hittük ezt mindannyian a hír hallatán.

Az öröm azonban nem tartott sokáig, október 5-én déltájban minden előzetes értesítés nélkül megjelent az a törvénytervezet, amely a hálapénz kivezetését és az orvosbérek rendezését szabályozná. Azaz csak majdnem, mert egyáltalán nem az a törvénytervezet jelent meg, amelyről szó volt.

Hiszen egy olyan törvényt küldtek el a kamarának, amely nemcsak az orvosok bérét és a hálapénz kérdését, hanem magát az orvosok jogállását is megváltoztatja, méghozzá az orvosokra nézve igencsak hátrányosan. Sőt, még az előzetesen bejelentett orvosi bértáblát sem tartotta tiszteletben, hiszen attól le- és fel egyaránt 20 százalékkal eltérhetett volna (később ez korrigálásra került). A Magyar Orvosi Kamarának megküldött változatra mindössze cirka négy órát adtak elolvasásra és véleményezésre (az anyag 38 oldalas bonyolult jogi szöveg).

A törvénytervezet láttán mindenki meglepődött, hiszen ez egyáltalán nem szerepelt a miniszterelnöki megállapodásban, így rendkívül váratlanul érte a MOK elnökségét is. Melynek tagjai azonban így is úriemberként, tisztességesen próbáltak helytállni, bízva a párbeszéd lehetőségében, ezért elkészítették korántsem teljes javaslatukat, egyben jelezték, hogy sajnos az idő rövidsége miatt ez még további kiigazításra, korrekcióra szorul. Velük szemben azonban egy feketeöves politikai machinátor állt. Így miután a MOK elkészítette a tervezetét, és jelezte további korrekciós igényét, addig Gulyás Gergely éppen be is jelentette, hogy a kormány a MOK minden módosítási javaslatát elfogadta, sőt a MOK mindennel egyetértve, a kormánnyal kart karba öltve kéri a törvény bevezetését. Amit aztán másnap rohamtempóval el is fogadtak.

Így most az orvosok ott tartanak, hogy bár valóban tisztességesen megemelt fizetést kaphatnak, mindenféle egyéb jogkörük úgy csorbult, hogy abba tulajdonképpen semmiféle beleszólásuk nem volt. Ennek értelmében még békeidőben is kirendelhetőek akár a Gulágra is nevelési céllal, míg másodállást csak úgy végezhetnek, ha az alispán úr azt jóváhagyta. Senkinek nem tetszik ez a rendszer és az sem, ahogyan bevezették: statáriálisan, kifelé azt kommunikálva, hogy rengeteg pénzt kapnak, miközben a súlyos jogcsorbításokról hallgatnak.

De lázadni nehéz lesz, és pontosan ebben rejlik a jól előkészített csapda lényege. Ugyanis a kormányzati kommunikáció a bérről oly sikeres volt, hogy a törvényt maga a parlament is 100 százalékban fogadta el, az ellenzéki képviselőkkel karöltve, akik vagy nem olvasták a jogszabály szövegét, vagy megrészegültek az orvosoknak adott összegektől.

A lényeg pedig itt van, mert amennyiben a parlamentben ülő képviselők is így bevették a kormányzati propagandát, mit fog tenni a nép, az Istenadta? Hát persze, hogy az egészségügy közeli borulásakor azokat az orvosokat fogja hibáztatni, akiket a kormány a hite szerint milliókkal kistafírungozott, hiába azok katonai vezényelhetőségével, megfelelő munkavédelmi eszközök nélküli munkára kényszerítése, a nép csak a dollárjeleket fogja látni az orvosok szeme előtt.

És pontosan ez volt a cél, az új ellenségkép elkészítése, felépítése, amely immár készen áll a használatra.

A szerző szakorvos, egészségügyi elemző, -szakértő, -rendszerfejlesztő

(A nyitóképen Orbán Viktor és az orvosi kamara küldöttsége a béremelésről tárgyal a Karmelita kolostor teraszán – MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)