Array

Férfi kézi Eb: értékelés – szomorú, hogy kiestünk, de megérdemeltük – Nemzeti Sport

Ezt olvasta már?

Tizenötödik helyen végzett válogatottunk a részben hazai rendezésű férfi kézilabda Európa-bajnokságon, s ez minden idők legrosszabb magyar Eb-szereplése. Ha elemezzük a három csoportmeccsen történteket, láthatjuk, hogy sajnos már kezdettől magunkban hordoztunk a kudarc lehetőségét.

Gulyás István (jobbra), Nagy László és Chema Rodríguez a tavalyi világbajnoksággal ellentétben ezen az Eb-n kevésbé dolgoztak összehangoltan (Fotó: Szabó Miklós)


Hirdetés

ELHÚZTAK MELLETTÜNK A HOLLANDOK

Rosszabbul nem is kezdhette volna a félig hazai rendezésű Európa-bajnokságot a magyar férfi kézilabda-válogatott, mint tette Hollandia ellen. Első ellenfelünket ismertük a legkevésbé, amelyről Gulyás István szövetségi kapitány és Nagy László csapatvezető is úgy nyilatkozott, hogy sötét ló a mezőnyben.

Volt benne valami: nem sokkal az első negyedóra után már öt góllal vezettek ellenünk, de abból is lehetett sejteni a bajt, hogy a védelmünk egyszerűen nem tudta lekövetni a Luc Steins vezette villámgyors támadásokat, akinek 173 centimétere mellé elképesztő sebesség és mozgékonyság társul. Olyan alacsonyan van a súlypontja, hogy magas védőink egy ütemmel szinte mindig lemaradtak a PSG apró termetű irányítójától, és sajnos Mikler Roland sem kapta el a fonalat a kapuban.

És ha ez nem lett volna elég, bemutatkozott a magyar közönségnek a jobbátlövő Kay Smits, aki tizenegyszer vette be a kapunkat, és csak két lövést rontott. A magyar válogatott borzalmas első félidőt produkált, gyermeteg hibákkal, alig több, mint ötvenszázalékos lövéshatékonysággal és két kihagyott hetessel, az igazi csapást azonban a szünet után, a 35. percben kaptuk, amikor legjobb játékosunk, a beálló Bánhidi Bence egy támadásnál a földön maradt, megsérült a bokája, és bár lesántikált, hamarosan jelezte, nem tud már játszani a mérkőzésen. Sőt, mint később kiderült, a következő sem…

A hollandok közben végig tartották a magas tempót, Robin Schoenaker pedig szinte egymaga levédekezte a beállójátékunkat. A magyar csapatot olykor a hátán cipelő Lékai Máté briliáns megoldásaival ugyan az 57. percben visszakapaszkodtunk döntetlenre, de az utolsó percben kicsúszott a kezünk közül az esély, a végén pedig egy percen belül kaptunk két gyors gólt, így hárommal kikaptunk. Nemcsak a pontszerzés maradt el, de a gólkülönbségünk miatt is rosszabb pozícióból vártuk a folytatást, és mint kiderült, hiába kozmetikáztunk az eredményen a későbbiekben, a vert helyzetből már nem tudtunk felállni: a hollandok elleni kudarc végül a továbbjutásunkba került.

Bánhidi Bence bokasérülése és a kevés játékperce ellenére is igazolta Izland ellen, hogy világklasszis beálló (Fotó: Török Attila)

A PORTUGÁLOK LEGYŰRÉSE UTÁN BIZAKODTUNK

A hollandoktól elszenvedett vereséget követően élet-halál kérdése volt Portugália legyőzése a második fordulóban. A mieink egyrészt egy nappal többet pihenhettek riválisuknál, másrészt sokkal nyugodtabban készülhettek az Európa-bajnokságra, mint Paulo Pereira tömeges koronavírus-fertőzéssel és sérülésekkel sújtott együttese – ez mégsem látszott meg az elején.

A Gulyás-érában először kellett megbirkóznunk kulcsfontosságú mérkőzésen Bánhidi hiányával, a sérült klasszisunk helyett a fürgébb, mozgékonyabb, de nemzetközi szinten sokkal tapasztalatlanabb Topic Petarral kezdtünk beállóban.

Újra beragadtunk a rajtnál, már az első labdánkat lelopták az erőnléti problémával küszködő portugálok, akik szépen kivárták, hogy körbelövöldözzük a kapujukat, s elhúztak három góllal. A húszezer magyar szurkoló által űzött-hajtott csapatunk a tét ellenére alárendelt szerepet játszott az első tíz percben, a rivális két irányítója, Fábio Magalhaes és a Pick Szegedben játszó Miguel Martins szétzilálta a védelmünket. Ezúttal sem tudtunk mit kezdeni a falunkra rárontó alacsonyabb játékosokkal, de szerencsére a túloldalon is hasonló volt a helyzet, mert Lékai Máté ugyan néha bele-belehibázott, ám az első perctől kezdve nagy kedvvel, jól játszott, és az ő teljesítménye „átragadt” a többiekre is. A két lövőnk, Máthé Dominik és Szita Zoltán végre elkapta a fonalat, át is vettük a vezetést, de – ahogy az egész tornán – most sem tudtuk leszakítani ellenfelünket, sőt a szünetre egygólos hátrányba kerültünk.

Az új budapesti arénában fantasztikus hangulatot teremtő hazai szurkolókon semmi sem múlott, az egy győzelemmel és két vereséggel a csoportkörben búcsúzó magyar válogatott azonban már az Európa-bajnokság kezdetétől magában hurcolta a kudarc lehetőségét (Fotó: Török Attila)

Ezen az Eb-n legszívesebben a második félidőre, pontosabban az utolsó tizenkét másodpercre emlékszünk vissza: ahogy időkérés közben Lékai határozottan, érthetően felvázolja, mi a teendő ilyen szituációban (30–30); ahogy ugyanő csaliként elviszi a védőket; ahogy Máthé 59:55-nél felemelkedik és a jobb alsóba zúdít – ott és akkor azt hittük, miénk a világ!

Közben tudtuk, hogy megint nem játszottunk jól, a portugálok több mutatóban is fölénk nőttek, mégis abban bíztunk, hogy ez a drámai siker, az eufória elég lesz ahhoz, hogy a csapat egyszer és mindenkorra átlépje saját árnyékát. Tévedtünk.

GYŐZELMI KÉNYSZERBEN, DE HIÁBA

Együttesünk úgy ment fel az Izland elleni utolsó csoportmeccsünkre, hogy legalább két góllal győznie kell, mert bár döntetlen esetén is maradt volna még esély a továbbjutásra, az azonban csak a későbbi portugál–holland találkozón dőlt volna el.

Jó jel volt, hogy Bánhidi Bence vissza tudott térni, sőt, még összedrótozott bokával is csapatunk legjobbjának bizonyult. A két gárda szinte már hagyományosan remek mérkőzést játszott egymással, az első negyed órában csak úgy potyogtak a gólok, mindkét oldalon kilenc-kilenc.

A rivális szélsőjátéka ezúttal is kiemelkedő volt, arra talán jobban kellett volna készülnünk, bár a védekezésünk sajnos még az utolsó hazai Eb-meccsünkre sem állt össze.

Meglepetésre az övék sem volt olyan hatékony, mint korábban a portugálok vagy a hollandok ellen, a beálló elleni védekezésük pedig kifejezetten gyenge volt, ott rendszeresen megfogtuk őket. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a kapura forduló Bánhidit kevesen tudják szabályosan megállítani.

A találkozó végig nyílt volt, két egyenlő erejű fél csapott össze – a leggyengébb pont a két spanyol játékvezető volt –, viszont az izlandiaknak volt egy ütőkártyájuk velünk szemben: fegyelmezettebbek voltak. Míg mi többször is értékes időt veszítettünk azzal, hogy a közönségnek integetve ünnepeltük a góljainkat, az izlandiak újra és újra igazolták, hogy ők játszani jöttek: gyors középkezdéssel már a nyakunkon is voltak, és általában be is találtak. Apropó, hazai szurkolók: rajtuk most sem múlt semmi, újra fantasztikus hangulatot teremtettek a telt házas, húszezres népligeti csarnokban.

A találkozó végét most sem bírtuk, hiába kerültünk emberelőnybe az utolsó két percre, Máthé Dominik hetest hibázott, Bóka Bendegúz ugyan betalált, de a vonalra lépett az utolsó egyenlítési lehetőségünknél, és törölték a gólját. Szomorú ezt kimondani, de lássunk tisztán: sajnos megérdemelten estünk ki a hazai Európa-bajnokságon már a csoportkörben. Emiatt pedig már márciusban, a második fordulóban be kell kapcsolódnunk a világbajnoki selejtezősorozatba.

B-CSOPORT (BUDAPEST)
1. 13. 20.30 MAGYARORSZÁG–Hollandia 28–31
1. 14. 20.30 Portugália–Izland 24–28
1. 16. 18.00 Portugália–MAGYARORSZÁG 30–31
1. 16. 20.30 Izland–Hollandia 29–28
1. 18. 18.00 Izland–MAGYARORSZÁG 31–30
 1. 18. 20.30 Hollandia–Portugália  32–31

A B-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE
  1. Izland 3 3 88–82 +6 6
  2. Hollandia 3 2 1 91–88 +3 4
  3. MAGYARORSZÁG 3 1 2 89–92 –3 2
  4. Portugália 3 3 85–91 –6 0

A TORNA TELJES ADATBANKJA A FOLYTATÁS MENETRENDJÉVEL ITT!

Legfrissebb a témában

Booking.com

Még több hasonló cikk a témában