Fehérvár: „Aki nem hisz a Fradi megelőzésében, annak nem kell edzés – Nemzeti Sport

Hirdetés

– Milyen céljaik vannak a tavaszi szezonra?
– Minden idény előtt ugyanaz az elvárás, a bajnokságban és a Magyar Kupában is az élen akarunk végezni, és mivel még mindkét sorozatban versenyben vagyunk az aranyért, céljaink a téli szünetben sem változtak – mondta lapunknak Kovács Zoltán, a Mol Fehérvár sportigazgatója. – Jelentős átalakuláson megy keresztül a klub, ám az ősszel az építkezés kellős közepén is versenyképesnek éreztem a csapatot. Azt viszont sajnálom, hogy több meccsen is túl könnyen veszítettünk pontokat. A mutatott játék alapján az eddig szerzett huszonkilenc pont csalódást keltő, de elsősorban magunkban keressük a hibát. Tudjuk, mit kellett volna másként csinálnunk, ám ezt nem tárnám a nyilvánosság elé, a problémákat házon belül oldjuk meg.

– Mire célzott, amikor az átalakulást említette?
– Az előző idény végén kilenc rutinos futballistától köszöntünk el, közülük nyolc válogatott volt, és érdemes megnézni, hány fiatallal bővült a keret. Ennek tükrében akár azt is mondhatnánk, hogy a mostani második hely szép eredmény, mégsem akarom ezt kijelenteni, mert összességében nem lehetünk elégedettek – és most a labdarúgók, valamint a szakmai stáb nevében is beszélek. A játék valamennyi elemében előreléptünk, a statisztikák alapján egyedül a szögletek és a szabadrúgások kivédekezése terén romlottak a mutatóink. Bízom benne, hogy idővel ebben is javulunk, de azt sem szabad elfelejteni, hogy az ősszel meghatározó futballisták dőltek ki a sorból, és őket is pótolni kellett.

– Maradva a tavaszi idénynél, érzése szerint valóban utolérhető a bajnokságban a Ferencváros?
– Még egyetlen valódi sportembert sem láttam, aki úgy indulna neki az adott versenysorozatnak, hogy előre feladja a küzdelmet. A téli felkészülés elején kijelentettük, aki nem hisz benne, hogy megelőzhetjük a Ferencvárost, annak nem kell edzésre jönnie. Az ellendrukkerek mondhatják, hogy ez kincstári optimizmus, ám olykor az is kell a sporthoz.

– Az utóbbi éveket a Ferencváros és a Mol Fehérvár versenyfutása határozta meg, ám a közelmúlt eredményei alapján a Ferencváros most előrébb tart az építkezésben. Ezzel egyetért?
– Nemes versengés a két klub párbaja, és jár a kalapemelés a vetélytársnak, amiért a legutóbbi két idényben nagy pontkülönbséggel végzett az első helyen. Kétezertizennyolc őszén mi szerepeltünk az Európa-liga csoportkörében, az utóbbi két évben viszont a Ferencvárosé a kupaősz, és akadnak olyan szegmensei a két klub versengésének, amelyekben nem tudjuk felvenni a versenyt a zöld-fehérekkel. Azt szoktam mondani, hogy ha hasonló szinten vagyunk, mint a Ferencváros, akkor a rivális nyer. Nekünk sokkal erősebbnek kell lennünk ahhoz, hogy legyőzzük. Ami az építkezést illeti, nem az én tisztem megítélni a Ferencváros dolgozóinak munkáját, de az eredmények önmagukért beszélnek, és gratulálni lehet azért a munkáért, amelyet az elmúlt években elvégeztek. Ugyanakkor az ősszel egy-egyre végeztünk hazai pályán, azon a meccsen azt láttam, hogy a mostani idényben a pontok tekintetében nagyobb a különbség a két csapat között, mint játéktudásban.

– Tavaly nyáron hosszú idő után ismét magyar szakvezető, Márton Gábor kezébe adták az első csapat irányítását. Hogyan értékeli a szakember eddigi munkáját?
– Mivel Magyarországon mindenki ért a futballhoz, kevés olyan ember akad, akinek valóban adok a véleményére. Ám örömteli, hogy tőlük rendre pozitív visszajelzés érkezik Márton Gábor munkájával kapcsolatban. Sokat léptünk előre, és kifejezetten örülök, hogy a fejlődés magyar edző irányításával megy végbe. Az előző idény elfogadhatatlan volt, a Vaduz elleni Európa-liga-kiesésre nincs mentség, és ennél a klubnál a Magyar Kupa-elődöntő és a bajnoki ezüstérem sem számít sikernek. Ezzel szemben a nyáron egy lépésre voltunk az Európa-liga csoportkörétől, és a játékunkon is látható a javulás, akkor is, ha tudjuk, rengeteget kell még fejlődnünk. Természetesen mi is láttuk a Paks és az MTK elleni meccset, tisztában vagyunk vele, hogy hullámzó volt a csapat játéka, de bízunk benne, hogy Márton Gábor irányításával idővel egyre stabilabbá válunk. Remélem, senkit sem bántok meg azzal, hogy korábban még nem dolgozott ilyen szintű klubnál, ez nyilván neki is új feladat, de az első félév azt mutatja, jól döntöttünk a kinevezésével.

– Mekkora változás várható még a játékoskeretben?
– A koronavírus alaposan átrajzolta az átigazolási időszakot és a játékospiacot, de néhány futballista érkezésére még számítunk. Posztokról nem szeretnék beszélni, annyit mondhatok, hogy két-három külföldi játékost várunk.

– Ifjabb Dárdai Pál szerződtetésére többen felkapták a fejüket. Nehéz volt Magyarországra csábítani a Németországban nevelkedett játékost?
– Nem titok, már a nyáron szerettük volna megszerezni, ám különböző okok miatt akkor nem jött létre az üzlet. Örülök, hogy most sikerült, de nyilván neki sem volt egyszerű meghozni a döntést, elvégre Németországban született, ott nőtt fel, ott járta végig a szamárlétrát. A lehető legjobb iskolát kapta, és érzésem szerint mindenkinek kellemes meglepetést szerez majd a tavasszal. A családja és a vezetékneve miatt már volt ideje hozzászokni a nyomáshoz, úgyhogy ezen a téren sem lehet baj.

– Elek Ákos hol futballozik a tavasszal?
– Jelenleg az NB III-as kerettel készül, az első csapat huszonötös listájára nem fér fel. A nyáron is távozhatott volna, a télen is megteheti. Futács Márkóval is megállapodtunk, ha Elek Ákos egyezségre jut valamelyik kérőjével, rajtunk biztosan nem múlik az üzlet.

– Hogyan látja a saját nevelésű fiatalok helyzetét a Mol Fehérvárnál? Mennyi esélyük van bekerülni az első csapatba?
– A Fehérvár tradicionálisan erős utánpótláscsapatai voltak, ám az akadémiai képzés alapjaiban változtatta meg az itthoni helyzetet. Nekünk nincs a szó szoros értelmében vett akadémiánk, a mi utánpótlásműhelyünk nem került be a tíz kiemelt hazai intézmény közé, ami nagyon megnehezíti a helyzetünket. Viszont ez nem azt jelenti, hogy a tehetségek a ranglétrát végigjárva nem kerülhetnek az első csapat keretébe. Más kérdés, hogy vajon a tizenkét-tizenhárom éves gyerekek, pontosabban inkább a szüleik miért érzik úgy, hogy másik klubhoz kell vinni őket azért, hogy profi játékos váljon belőlük! Nekem is van két fiam, mindketten fociznak, látom, hogy a szülők türelmetlensége és „hozzáértése” mennyi kárt okozhat.

– Nem kötekedni akarok, de talán segítene a helyzeten, ha rá tudnának mutatni az első csapat keretében azokra a fiatalokra, akik az utánpótlásból kerültek fel a felnőttekhez.
– Ilyen futballistából valóban nincs sok, de Géresi Krisztián éppen ezt az utat járta be. A sérülése előtt már válogatott meghívóról beszéltek vele kapcsolatban. Fehérvárról indulva is lehet valakiből profi játékos, többnyire mégis azt látom, a szülők elviszik innen a tehetséges gyerekeket, akik aztán egy évvel később visszatérnek, vagy éppen négy-öt különböző csapatnál is megfordulnak… Tőlük kellene megkérdezni, miért nem bíznak bennünk, azt viszont ki merem jelenteni, hogy ennek nem az utánpótlásunkban végzett szakmai munka az oka.

– Immár hatodik éve ül a Fehérvár sportigazgatói székében. Melyik volt a hat esztendő legjobb döntése?
– Remélem, sok ilyen volt, talán azért is vagyok itt ilyen hosszú ideje. Ám a múlt már történelem, előre kell nézni, csak az számít, mi áll előttünk. Nem szorulok rá, hogy kérkedjek az esetleges jó döntéseimmel. Akad elég ember a magyar labdarúgásban, aki ezt teszi, én szeretek csendben dogozni. Szerepeltem eleget játékosként, de a sportigazgató feladata elsősorban nem ez. Ezért sem vagyok megtalálható semmilyen közösségi oldalon, és soha nem is voltam.

– És mi volt a legnagyobb hibája?
– Akadt olyan személyi döntés, amelyet nagyon elhibáztam. Volt olyan ember, akiben emberileg és szakmailag is nagyot csalódtam, de a nevét inkább megtartom magamnak.