Egykori rabok leplezték le az orosz börtönökben elkövetett kínzásokat

Ezt olvasta már?

A Szaratov börtönkórház azután került az érdeklődés középpontjába, hogy egy emberjogi szervezet az ott végrehajtott kínzásokról tett közzé hozzá eljuttatott felvételeket. Alekszej Makarov már azelőtt ismerte az intézmény hírét, hogy 2018-ban oda szállították volna, hat éves büntetése egy részét letölteni. Más, korábban a Szaratovban fogva tartott rabok azt állították, hogy csak azért nevezik egészségügyinek az intézményt, hogy az ott végrehajtott kínzásokat leplezhessék.

Az orosz börtönöket nem felügyelik független szervezetek, a börtönkórházakat pedig még kevésbé. Makarov TBC miatt került az intézménybe, ahol remélte, nem éri bántódás, de kétszer is megerőszakolták. Szakértők és áldozatok szerint az abúzust mindig szankcionálják a börtönben, de ennek segítségével zsarolják, kényszerítik vallomásra vagy szégyenítik meg a rabokat, írja a BBC.

Rabok kínoznak rabokat, utasításra

Az orosz börtönök 90 százalékában alkalmaztak kínzást 2015-2019 között a Proekt projekt szerint, de változás nem következett be gyorsan. Perekben 41 börtönőrt ítéltek el, de több mint felük csak felfüggesztett ítéletet kapott.

Makarovot először 2020 februárjában abuzálták. Nem volt hajlandó bevallani egy állítólagos összeesküvést a börtönvezetés ellen, és három férfi folyamatos erőszakos szexuális zaklatásnak vetette alá – állítja.

“Tíz percen át vertek, letépték a ruháimat, aztán két órán át erőszakoltak egy felmosónyéllel. Ha elájultam, vízzel öntöttek le és visszadobtak az asztalra”

– mondta. Két hónap múlva újra ez történt – arra kényszerítették, hogy fizessen 50 ezer rubelt a támadóinak, és azt állítja, azért erőszakolták meg, hogy megpróbálják elhallgattatni ezzel kapcsolatosan. Az esetet felvették, hogy a videóval zsarolni tudják őt – azzal fenyegették, az egész börtönnek levetítik, ha nem engedelmeskedik.

Az erőszakot más elítéltek követték el, akik felsőbb utasításra cselekedtek. A zajokat hangos zenével fedték el.

Egy rab csempészte ki a felvételeket

A tavaly kiszivárgott szaratovi felvételek egy másik volt elítélt segítségével kerültek nyilvánosságra. Szergej Szaveljevnek sikerült kicsempésznie azokat a képsorokat, amelyeken több tucatnyi rab megalázása és erőszakos cselekménye látható. Ő is úgy véli, hogy a kínzásokat a legmagasabb szinteken, egy szervezett rendszer részeként szentesítették. Szaveljev azért férhetett hozzá a felvételekhez, mert felkérték, hogy dolgozzon a börtön biztonsági osztályán, ahol kevés a személyzet. A börtönőrök által általában viselt testkamerák felvételeit kellett figyelnie és katalogizálnia.

A BBC-nek azonban elmondta, hogy amikor egy szaratovi fogoly kínzására került sor, a tisztek rávették a rabokat, hogy végezzék el a piszkos munkát – és megkérték őket, hogy viseljenek testkamerát, hogy a bántalmazásról felvételt készítsenek.

Őt arra utasították, hogy a kínzások felvételeit mentse el,

hogy azokat meg tudják mutatni magasabb rangú személyzetnek. Amikor rájött, mit lát a videókon, elkezdett másolatokat készíteni azokról. Úgy fogalmazott, hogy némán figyelni a történteket megegyezik azok normalizálásával.

A felvételeken látszik, hogy a kínzók bilinccsel is fel vannak szerelve: testkamerákhoz hasonlóan ilyesmivel is csak börtönőrök rendelkezhetnek. Szavaljev szerint a kínzásokra azokat az elítélteket szólították fel, akiket erőszakos bűncselekmények miatt ítéltek el. Véleménye szerint nekik érdekükben áll, hogy “jó munkát végezzenek”, mert ez kényelmi és előjogokat ad számukra.

Üres ígéretek vannak csak

Vlagyimir Osecskin aktivista, akinek a Gulagu.net nevű szervezete hozta nyilvánosságra a kiszivárgott videókat, azt mondja: dermesztő, hogy mennyire begyakoroltnak tűnnek a kínzások, a végrehajtók gesztusokból is megértik egymást. A kiszivárogtatást követően hat szaratovi kínzót tartóztattak le, majd később a börtönkórház igazgatóját és helyettesét – mind tagadtak.

Vlagyimir Putyin orosz elnök leváltotta a nemzeti börtönszolgálat vezetőjét, és bejelentette, hogy “szisztematikus intézkedésekre” van szükség a változás érdekében. Erről azonban nem először beszélt, és változás eddig nem következett be.

A kínzások áldozatainak képviseletére szakosodott Julija Csvanova ügyvédnő szerint

a fogvatartottak szervezett bántalmazásának elsődleges motivációja az, hogy a hatóságok a bűnösségtől függetlenül a beismerésre összpontosítanak.

Ennek eredményeként a bűnügyi nyomozásért felelős tisztviselők az orosz börtönökben a kínzások elsődleges felbujtói – mondja.

Kierőszakolják a vallomást

Az ügyvédnő kártérítést próbál elérni a 22 éves Anton Romasov részére, akit 2017-ben megkínoztak, miután nem volt hajlandó beismerni olyan bűncselekményeket, amelyeket nem követett el. Romasovot marihuána birtoklásáért tartóztatták le, de a rendőrség nyomást gyakorolt rá, hogy ismerjen be kábítószer-kereskedelmet – ami sokkal súlyosabb bűncselekmény. Amikor megtagadta a vallomástételt, 2016 végén a nyugat-oroszországi Vlagyimirban egy előzetes letartóztatási központba vitték.

Ott egy cellába került, ahol sikolyokat hallott,

így tudta, mi fog történni. Két ember várta, kezét-lábát hátrakötve kezdték el verni, majd amikor lehúzták a nadrágját, jelezte, hogy bármit elismer. Később öt év börtönre ítélték annak dacára, hogy jelezte, kínzás miatt tett vallomást. A vlagyimiri központban azután kezdődött vizsgálat a kínzások miatt, hogy egy rab belehalt azokba.

Az ország eddigi legnagyobb kínzási botránya a szibériai Irkutszk régióban robbant ki: az Irkutszk városához közeli Angarszkban található 15. számú börtönben 2020 tavaszán történt tüntetés miatt a hatóságok rohamosztagot küldtek be. Több száz foglyot összetereltek és két fogvatartási központba vittek, ahol a börtönőrök megkínozták őket.

Legalább 350 foglyot bántalmazhattak

Denisz Pokusaev, aki csalás miatt hároméves büntetését töltötte itt, azt mondja, hogy a börtön személyzete nyíltan elmondta, miért bünteti őket. A erőszakos események három hónapon át zajlottak, az őrök közben nevetgéltek, jól érezték magukat. Úgy tudni, legalább 350 foglyot bántalmaztak. Pokusaev egyike annak a 30 férfinak, akit hivatalosan is áldozatként ismertek el. Őt máig kísértik a történtek.

“Szinte minden nap kijövök a házunk melletti erdőbe és trágárságokat ordítok, kikiabálom ezt az egészet, hogy ne kelljen magamban tartanom”

– mondja.

Eltökélt szándéka, hogy megpróbál igazságot találni magának. Úgy véli, ez lehetséges, ha az emberek elég bátrak ahhoz, hogy felemeljék a szavukat.

“Jelenleg az emberek Oroszországban félnek bármit is mondani, ezért nem érnek el semmit” – fogalmaz.

Nyitókép: anurakpong/Getty Images

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában