Egy dologban teljesen egyetért Trump és Biden, és ez Magyarország számára is nagy lehetőséget jelent

Ezt olvasta már?

Elítéli Magyarország az Izrael elleni rakétatámadásokat

Magyarország a leghatározottabban elítéli egyes palesztin terrorszervezetek Gázából elkövetett legújabb rakétatámadásait izraeli városok ellen – közölte a külgazdasági és külügyminiszter a Facebookon. Szijjártó Péter...

WHO: már 44 országban terjed a koronavírus indiai mutációja

Egymillió forint kihúzná a bajból? Nem mindegy, hol vesz fel személyi kölcsönt, hiszen a bankok ajánlatai között jelentős különbségek lehetnek. A Bank360 hitelkalkulátorával...

42 halottja van eddig a kormányellenes tüntetéseknek Kolumbiában

Legalább negyvenkét ember halt meg és 168-an tűntek el eddig a kolumbiai tüntetések során, amelyek április 28-án kezdődtek egy vitatott adóreform miatt - közölte...

Erőre kaptak a tálibok a nyugati kivonulás hírére

A tálibok elfoglaltak egy kulcsfontosságú körzetet Vardak tartományban, közel az afgán fővároshoz, Kabulhoz - számoltak be biztonsági tisztségviselők kedden. Tarík Arian belügyi szóvivő elmondta:...
A Portfolio legtöbb tartalma ingyenesen hozzáférhető, ahogy ez a cikk is.
A médiapiaci helyzet azonban folyamatosan változik: ha támogatni szeretnéd a minőségi gazdasági újságírást, és szeretnél részese lenni a Portfolio közösségnek, akkor fizess elő a Portfolio Signature cikkeire. Tudj meg többet

Úgy tűnik, Joe Bidennek egyértelműen más a világképe, mint Donald Trumpnak. Ön mit gondol, hogyan alakulhat az amerikai külpolitika, ha Biden nyer? Számíthatunk változásra?

Szemerkényi Réka: A Biden elnökjelölt tanácsadói körében vallott külpolitikai értékelés Közép-Európára vonatkoztatva meghatározóan az Obama-időkben látottakhoz hasonló, itt nem lehet jelentős változást érzékelni. Sőt: a baloldali véleményvezérek és elemzők megnyilvánulásai azt jelzik, hogy a demokratáknak ma nagyjából ugyanaz az értékelése, mint 2016 előtt, amikor Biden alelnök volt. Ugyanakkor amikor a világképet nézzük, s a külpolitikai várakozásokról beszélünk, nyilvánvaló, hogy az elmúlt években a demokrata külpolitika fókuszába is Kína került, és ez az esetleges Biden-adminisztráció idején is rányomja majd a bélyegét az Egyesült Államok szövetségi rendszerére is.

A Kína-probléma teljes mértékben uralja az amerikai külpolitikai gondolkodást, gyakorlatilag átrajzolta az amerikai külpolitikai keretrendszert, és ez a folyamat várhatóan folytatódni fog attól függetlenül, hogy a demokraták vagy a republikánusok nyernek a választásokon.

Kína az amerikai közpolitikai gondolkodást olyan mélységesen áthatja, hogy az nem áll meg a külpolitikánál, kihat a katonai, befektetési, kulturális területre is, és egyáltalán nem csak kampánytéma. Ez lehetőségeket és kihívást is rejt magában Közép-Európa és Magyarország számára is. 

Ma a magyar politikai közbeszédben az a vélekedés uralkodik, hogy a Trump-kabinettel jelentősen javult a magyar-amerikai kapcsolatrendszer. Ez valóban így van? Egyáltalán, Amerikában hogy látják Magyarországot, fontosak vagyunk az elnök szemében?

Valóban van sok pozitív elem a magyar-amerikai kapcsolatokban, amelynek egy része ugyan kommunikációs színtéren jelentkezik, de a legmagasabb szintről, a Fehér Ház részéről megjelenő gesztusokat nem szabad alábecsülni. A külpolitikai kapcsolatok tartalmi elemei mellett a gesztusok is nagyon fontosak, a kommunikációs elemek ugyanis lehetőséget adnak arra, hogy tartalmi elemek is megjelenjenek később. Például gondoljunk csak a most nyáron aláírt védelmi szándéknyilatkozatra, amelynek később konkrét védelmi együttműködés lehet az eredménye. 

Biden Obama alelnöke volt, és Obama idején azért konfliktusokkal terhelt volt a viszony a felek között. Biden már a kampányában is beszélt Magyarországról. Ön szerint számíthatunk arra, hogy amennyiben Biden nyeri a választást, akkor visszatér az obamai megközelítés Magyarországot illetően?

Magyarország stratégiailag jelentős az Egyesült Államok számára, hiszen abban a térségben fekszik, amelyre a kínai és az orosz külpolitika is kulcsfontosságú területként tekint. Emiatt azt gondolom, hogy alapvetően az együttműködésre kellene törekedni majd a két ország kapcsolatában, mert a szövetségi viszony továbberősítése mindkét félnek érdeke. Természetesen egy aktivista amerikai külpolitika hozhat magával súrlódási pontokat, de a cél inkább egy egyensúly elérése kellene legyen a kétoldalú kapcsolatokban. Magyarország stratégiai jelentőségét is egyébként jelentősen növelheti az átalakuló amerikai külpolitikai keretrendszer. Magyarország többet is behozhat ebbe a kapcsolatrendszerbe,  amely pozitívan hathat saját nemzetközi érdekérvényesítő képességére is. Ez nem magyar specifikum, a csehek, lengyelek, románok, balkáni országok számára mind meghatározó, hogy miképp viszonyulnak Amerikához. Az Amerikával ápolt jó viszony a régióban mindenkinek hosszú távú nemzetbiztonsági érdeke is.  

Érdemes kitérni az amerikai-európai kapcsolatokra is. Trump többször támadta az EU-t, és büntetővámokkal fenyegette a blokkot, valamint erőteljesen követelte a GDP arányos 2%-os katonai kiadásokat. Hogyan alakulhat az EU kapcsolata Amerikával Trump újrázása esetén?

A Trump-adminisztriáció döntéseit sokan kritizálják Európában, holott nem szabad ezeket leegyszerűsítően értelmezni, sokkal összetettebb a valódi kép. Európai viszonylatban a konfliktusok mellett például nem szabad elfelejteni, hogy a kontinens védelmének jelentős megerősítésére nem az Obama-kormány, hanem Trump idején került sor, gondoljunk csak a Baltikum helyzetére vagy Ukrajnára. Korábban kritizálták a GDP-arányos 2%-os katonai hozzájárulás követelését noha ezt egyrészt  nem Donald Trump vetette föl, már Obama elnöknek is fontos üzenete volt, sőt, sorra témája volt a NATO-csúcsoknak.

De ahhoz, hogy valódi előrelépés történjen az ügyben, nyomás alá kellett helyezni Európát, ami Trump elnöknek sikerült.

Trump konfliktusokkal dolgozik céljai eléréséért, Bidenre a hagyományosabb tárgyalásos módszer a jellemzőbb, de a célok most nagyon hasonlóak. Ami a módszernél sokkal fontosabb, és ami az amerikai külpolitika számára elsődleges fontosságúvá vált, az Kína. Ritkán látott erős egyetértés van a Kongresszusban a demokraták és a republikánusok között Kínával és Oroszországgal kapcsolatban, ilyenre az elmúlt harminc évben nem volt sok példa. A Kongresszus szerepe a külpolitikában markáns, és ez az erős konszenzus azt jelzi, hogy az Egyesült Államok komolyan gondolja a Kínával szembeni versenyre való rákészülést. Erős a törekvés arra, hogy ebben Európa és az Egyesült Államok egymás különleges partnerei legyenek a következő években, hiszen a fenyegetés közös. 

Biden alelnöksége idején indult el a tárgyalás a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségről (TTIP), amely egy átfogó szabadkereskedelmi egyezmény lett volna az EU és USA között. Mit gondol, Biden győzelme esetén ez a tárgyalás újraindulhat?

A TTIP-ről úgy gondolom, hogy ezzel egy nagy lehetőség maradt ki, mert 2015-re éppen mind politikai, mind gazdasági oldalról létrejött egyfajta egyetértés a megállapodás szükségességéről a felek között, az ellene felhozott érvek nem voltak annyira erőteljesek, mint a mellette szólók, és kisebbségben is voltak az aláírás ellenzői. Nagyon tanulságos volt látni, ahogyan a TTIP mégis lekerült a napirendről. Most minden jel arra mutat, hogy a transzatlanti együttműködés központi eleme lesz a bideni külpolitikának, szemben a trumpi külpolitikával, amit sokan az Európával szembeni feszültségekben határoztak meg.

Azonban mivel az amerikai külpolitikai gondolkodás fókuszában Oroszország mellé felsorakozott Kína, erős nyomás lesz az USA és az EU közötti együttműködésre, gyakorlatilag attól függetlenül, hogy ki lesz az elnök a következő négy évben.

Bidentől az elemzők az együttműködés erősítését várják, de Trump ugyanazt a külső és belső nyomást fogja érzékelni: Ugyanis ha a Kína-fókusz még nagyobb teret nyer az amerikai külpolitikában – márpedig ez így lesz -, az minden más probléma súlyát átértékeli, így az EU-val fennálló kereskedelmi ellentétek is. 

Tehát akkor arra számíthatunk, hogy bárki is lesz az elnök, az amerikai és európai kapcsolatok javulnak?

Azt gondolom, hogy az Egyesült Államoknak Trump újraválasztása esetén is előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy Kína kezelése partnerek nélkül nem megy, és ehhez az egyik legfontosabb partner Európa lehet. Akár az egyik, akár a másik jelölt győz a választásokon, az amerikai külpolitika az ezekre a külső nyomásokra adott reagálás szerint fogja értékelni kapcsolatait.  

Beszéljünk egy kicsit a választásról. Azt látjuk, hogy Joe Biden az esélyes, de 2016-ban is inkább Hillary Clinton volt az esélyes, és akkor jelentősen aluldetektálták Trump támogatottságát. Ez most is megtörténhet?

Most is jelentős a rejtőzködő szavazók aránya – talán nem annyi, mint 2016-ban, de ez most sem lényegtelen tényezője a választási eredménynek. Míg Joe Biden mért támogatottságát nagyjából el lehet fogadni, itt vélhetően kevesebb a rejtőzködő szavazó, addig Donald Trump támogatottsága valószínűleg magasabb a mértnél. Trump összességében nehéz helyzetben van, de persze 2016-ban is abban volt. Biztosra nem lehet állítani Biden győzelmét, de, noha a mért bideni előny csökkent, több elektori szempontból fontos tagállamban kéne megfordulnia a verseny állásának ahhoz, hogy Trump nyerjen.

Ha Trump nem követ el néhány nyilvánvaló nagy hibát és nem hagy ki néhány nagy lehetőséget, ebből egy sima republikánus győzelem lehetett volna.

Ha megnézzük, például a gazdasági kérdésekben még mindig nagyobb a támogatottsága, de az elkövetett hibákkal valójában önmaga esélyeit rontotta jelentősen. 

Tud néhány ilyen hibát említeni?

Nagyon vitatott például Trump egészségügyi-válság kezelése. De az első elnökjelölti vitán nyújtott teljesítménye is sok komoly támogatót fordított el tőle. A második vitán sikerült javítania ezen, de akkor már a negatív helyzetből kellett felküzdenie magát. Trump agresszív stílusa is egy ilyen tényező, amely a belpolitikában és külpolitikában is egyaránt jellemzi. Ha csak az előbb említett európai vámokra gondolunk, amelyekről Trump esetében kérdés, hogy valós szándék áll-e mögötte, vagy csak a tárgyalási pozícióját javítaná vele.

Ez a tárgyalási stílus nyilvánvalóan még az üzleti karrierjéből származik, és vannak eredményei is, de a politikában ez nyilván sok választónak nem tetszik.

Vagy nézzük például a női támogatókat: 2016-ban a fehér női szavazatok jelentették Trump legnagyobb szavazói csoportját, ezzel szemben most minden női szavazói csoportban meghatározó Biden támogatottsága, Trump elnök jelentős női kinevezéseinek üzenete nem tudta ellensúlyozni ezt a folyamatot. Pedig például az agglomerációban élő nők klasszikusan republikánus szavazók voltak korábban. Trump elveszítette ezt a bázist, számos olyan nyilvános és kiszivárgott kiszólásával és megnyilvánulásával, amelyek jogosan irritálták a női szavazókat, s egy teljesen idejétmúlt világképet közvetítettek.  

Ha már említette a republikánus szavazókat, érdemes kitérni arra is, hogy mi várható a szenátusi választásokon? A Képviselőházban nyilvánvalóan demokrata győzelem lesz, de a Szenátusban bármi lehet. Ön mit vár, mi lesz ott a döntő tényező? A demográfiai folyamatok mennyire játszanak közre?

A szenátusi választásokon az adott jelöltek szerepe nagyon fontos tényező, így az valamennyire független az elnökválasztástól. Ugyanakkor az elmúlt négy évben látható volt egy jelentős átrendeződés a vezető republikánus jelöltek között Trump hatására. Közben a demokraták tudatosan és sikeresen növelték támogatottságukat több fontos szavazói csoportban, és erre a republikánusoknak előbb-utóbb mindenképp kell majd választ adniuk.

Talán pont egy vereség után, sok elemző vallja, hogy egy választási győzelem az innováció kerékkötője, és ebben van igazság.

Nem csak a női szavazói csoport esetében, de több kisebbségek esetében is látható folyamat, ahogyan például a fekete szavazók körében vagy a spanyolajkú lakosságon belül nőtt a demokrata szavazók aránya, noha például ez utóbbiak családcentrikus világképe inkább a republikánusokéhoz kellene, hogy közelebb álljon. A demokraták nagyon ügyesen szerezték meg ezeket a szavazókat.  Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem történik változás, akkor a demokraták szükségképpen tovább növelik a táborukat – erre a republikánusoknak előbb-utóbb reagálniuk kell. 

Itt ismét felmerül egy fontos kérdés, mégpedig az, hogy az egyes pártok mennyire egységesek. Biden nagyívű terveinek végrehajtásához a Kongresszusban például szükség lesz egy egységes szenátusi és képviselőházi demokrata blokkra, miközben a Demokrata Párt ma semennyire nem egységes. Mennyire jelent ez gondot?

Valóban, a demokrata párton belüli folyamatok az elmúlt néhány évben nagyon eltolódtak balra, a párt politikai közepe sokkal inkább balra sodródott, mint ahol akár még 4 éve volt. Ez azért meglepő sokaknak, mert arra számítottak, hogy a 2016-os súlyos vereség után inkább korrigál és visszamozdul a centrum felé a demokrata párt, ehhez képest a balratolódás folyamata gyorsult fel. A demokrata párton belül nyilván vannak erős és egymástól eléggé eltérő ideológiai csoportok, de ha a párt megválasztott elnöke személyében elfogadott a különböző csoportok számára, akkor a megfelelő személyek kinevezésével ezt kordában lehetne tartani. Biden karaktere lehetne pontosan ilyen, de az életkora erős kockázatot jelent. Ha most egy tíz évvel ezelőtti Bident látnánk, akkor a demokrata párt balra tolódása, heterogenitása nem jelentene nagy gondot. Ráadásul Biden személye támogatható a Trumpot kritizáló republikánusok számára, így jelentős republikánus személyiségek álltak át a kampány során mellé.  A demokrata alenökkel szemben viszont nagy kérdés, hogy Kamala Harris az a politikus-e, akit a Trumptól elforduló republikánus szavazók adott esetben el tudnának fogadni. Kamala Harris alelnöki jelölésében inkább a demokrata párt belső egyensúlyozása érzékelhető, nem a republikánus szavazók átvonzására való törekvés. 

Mit gondol, ez az elnökválasztás is csak egy a sok közül, vagy igaz az az állítás, amely szerint ez a mostani kiemelkedik a korábbi választások közül?

Úgy gondolom, hogy rendkívül fontos választás elé nézünk, nagyon fontos, hogy hogyan alakul a következő négy év. Azt mondják, négy év lehet még kivétel, nyolc év már trendváltás. Ha Trump győz a választáson, annak hosszabb távú hatása is lehet az amerikai közpolitikai gondolkodásban. De persze nyolc év Obama-elnökség után is mély kiigazító fordulatokat láthattunk az Egyesült Államokban. A mostani választás egyik legfontosabb következménye abban nyilvánul majd meg, ahogyan Washington kezelni fogja a következő négy év nagy nemzetközi fejleményeit. 

Címlapkép: MTI Fotó: Soós Lajos 

- Advertisement -
- Advertisement -

Legfrissebb a témában

Villámcsapásba halt bele egy brit kisfiú egy fociedzésen

Villám csapott egy brit kisfiúba egy fociedzésen a Lanchashire megyei Blackpoolban. A kilencéves fiút kórházba szállították, de nem élte túl a villámcsapást - írja...

Kicsoda Sandwich grófja? – megjelent a Street Kitchen újságírójának legújabb könyve

Langalló, kenyérlángos, vagy hívd, ahogy akarod! Húst hússal Frankó töltelék, perfekt sült csirke,...

Rózsaszínben akarod látni a világot? Irány a Samantha!

Mentes nasik Kicsit fitt, kicsit alternatív recept: tojás-, cukor- és tejmentes Az almás...

Jövő héten nyitnak a teraszok, így készülnek a vendéglátósok

Az almás pitét mindenki szereti Tésztapolc A tésztaételeket mindenki szereti ...

Raktárból francia pékség – teszteltük a Petit Tourage Pâtisserie-t

Ezt BÁRKI meg tudja csinálni! Húst hússal Kiadós kaja, amiért nem kell Csehországig...
- Advertisement -

Még több hasonló cikk a témában

- Advertisement -