A tulajdonos, Mehmet Bener 93-ban érkezett Budapestre, hogy a Műszaki Egyetemen végezze építész tanulmányait. Mint ahogy sokan mások, ő is beleszeretett a városba, így végül itt is telepedett le. Azóta sikeresen elhelyezkedett a szakmájában, csodálatosan beszéli a nyelvet, az otthoni ízek azonban gyakran hiányoztak neki. A török ételkultúra igen gazdag, összesen 7 régióból áll, mindegyiknek megvan a maga sajátossága, de akár 20-30 kilométer távolságra változhat ugyanannak az ételnek a fűszerezése. Magyarországon nagyon kevés kivétellel csak a döner és a gyros tudta tartósan megvetni a lábát, pedig a török gasztronómia sokkal több ennél.
Bener eltökélt célja, hogy az ételek mellett a török kultúrát is megismertesse a magyarokkal, így a Lokumban felváltva szeretne teret biztosítani hazai és török művészeknek egyaránt. Emellett minden hétvégén élő jazzel kedveskednek a vendégeknek.
Ami a belteret illeti, nekem állatira tetszett, hogy abszolút semmi köze nincs ahhoz a prekoncepcióhoz, amit az ember egy török helytől „elvárna”. Arra számítottam, hogy a sötétebb, pirosas színek fognak dominálni, mindenhol vízipipák és enyhe tömjénillat fogad majd. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! A hatalmas ablakoknak hála csak úgy dől be a fény, a fabútorok melegséget árasztanak, de mégis a rengeteg növénytől válik élővé a hely. Talán a legjobban a színek és a székek tetszettek, amik, mint kiderült, Bener tervezőmunkáját dicsérik – ahogy gyakorlatilag minden más is.
Az étlap hosszúságától, bevallom, kicsit megrettentem, hiszen 7 oldalon keresztül sorakoznak a különböző krémek, szendvicsek, saláták, pékáruk, húsos és vega fogások, valamint a desszertek. A legtöbb étel azonban – ahogy a képen is láthatjátok – kicsi kerámiatálakban érkezik, így semmi nem állhatott útjába annak, hogy minél több dolgot megkóstoljunk.
Paradicsomszószos garnéla kemencében
A magam részéről imádom a tenger gyümölcseit, a garnélát meg pláne, de reggelire valahogy sose jutott volna eszembe enni, még nyaraláskor se. Nekik viszont van egy szuper, kemencében sült cuccuk, ami mind ízében, mind adagjában tökéletes napindító. Ami a rákot illeti, ennek elkészítéséhez azt a kifejezetten apró fajtát (karides) használják. Ezt összesütik egy török paprikából készült, paradicsomos témával, végül pedig sajtot szórnak a tetejére. Ízében kicsit fokhagymás, kicsit pikáns, de abszolút nem csípős, nagyon ízlett (1790 Ft).
Menemen
Nagyon-nagyon tipikus török reggeli a menemen, ami gyakorlatilag az ő verziójuk a rántottára. Olyan sokban egyébként nem is különbözik attól, amit mi készítünk, nagyjából abban más, hogy ők kevernek hozzá némi paprikakrémet meg egy feta jellegű, dán sajtot. Ízre teljesen rendben van, de nem különösebben extra. Ezt azoknak ajánlanám, akik esetleg gyerekkel érkeznek, nekik ez egy alacsony kockázati értékkel bíró választás (Menemen egyébként egy tengerparthoz közeli török város, Izmir tartományában. #maistanultamvalamit)
Twister lahmacun
Tradicionális török pizza, ami valószínűleg szintén előkelő helyen szerepelne egy „legnépszerűbb török ételek” toplistán. Erre hagyományosan egy darált borjúhúsos ragu kerül, amihez hozzáadnak még némi paradicsomot, majd egyszerű fűszerezés következik só, bors, római kömény formájában, és feltekerve fogyasztják. Akik szeretik a borjúhúst, azoknak mindenképp ajánlom, mert a kevés fűszernek hála, jól érvényesül a hús eredeti íze (1090 Ft).
Shakshuka
Nekem mind közül ez volt a kedvencem, pedig shakshukát azért jó pár helyen lehet enni a városban. Abban a tekintetben nem is volt meglepetés, hogy telis-tele volt padlizsánnal, cukkinivel, kaliforniai paprikával és paradicsommal, a textúrája azonban teljesen más volt, mint amivel korábban találkoztam. A zöldségek nagyon apróra vanak felszeletelve, de a hőkezelés ellenére egyáltalán nincsenek túlfőzve, mint ahogy sok helyen beleesnek ebbe a hibába. Itt szó sincs ilyesmiről, minden zöldség kicsit ropogós, míg a tojássárgája tökéletesen folyós marad, imádtam (1190 Ft)!
Serpenyős szudzsuk
Törökország egyik leghíresebb nemzeti eledele a szudzsuk, ami a lahmacunhoz hasonlóan szintén borjúhússal készül, ez esetben viszont elég fűszeres. Nincs azonban általános megegyezés azt illetően, hogy pontosan milyen fűszerből mennyit használnak, ez pont az az étel, ami régiónként változik. Általában először a húst fogyasztják el, majd a végén kitunkolják a serpenyő alján maradt szaftot. Ne dőljetek be a csalóka adagnak, hiába a kevésnek tűnő mennyiség, az intenzív ízek és a tunkoláshoz szükséges kenyér miatt nagyon is laktató (350 Ft).
Feta sajtos börek
Nagy valószínűséggel az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb török streetfood. Gyakorlatilag BÁRMIVEL meg lehet tölteni – úgyhogy meg is töltik, legyen az édes vagy sós. Itt 5-félét lehet kapni, húsosat, fetásat, burgonyásat, sajtos-spenótosat és szilvásat. Utóbbit leszámítva mindegyik 490 Ft-ba kerül, és egy kis lábaskában érkezik. Ez azon kevés dolgok egyike, amit nem itt készítenek, hanem Törökországból hozzák, így garantáltan autentikus élményre számíthatunk. Az én ízlésemnek ez nagyon tömény volt, annak ellenére, hogy a feta azért egy elég sós valami.
Lokum
A lokum jelentése török öröm, ami egyben egy több száz éves hagyománnyal rendelkező desszert is. Ezt jellemzően vendégváró édességként szolgálják fel, vagy a kávé mellé fogyasztják, de nem csak a törökök, a görög, az arab és az izraeli térségben is nagy népszerűségnek örvend. Mivel én amúgy sem vagyok különösebben édesszájú, így nekem önmagában nagyon tömény volt, a kávé mellé viszont már egészen jól működött, mivel ők egyáltalán nem tesznek cukrot a feketéjükbe.
A Lokum Brunch and Bistrót elsősorban azoknak ajánlom, akiknél a jó nap egy királyokhoz méltó, kiadós reggelivel kezdődik. A rengeteg különféle ételelnek és kis adagoknak köszönhetően ide nagyon sokáig visszajárhatunk anélkül, hogy megunnánk az étlapot.
Cím: 1066 Budapest, Zichy Jenő utca 30.
Még néhány hasonló
