(A héten cikksorozatban foglalkozunk az idei Társadalmi riporttal. Az alábbi cikkünk a kötet Demográfia: népességmozgás és párkapcsolatok című fejezetének két tanulmányát dolgozza fel, a fejezet már elérhető a Tárki honlapján.)
A 30 évvel ezelőtti rendszerváltás egyik legfontosabb reménye és mozgatórugója a Nyugat-Európához való viszonylag gyors felzárkózás volt. A közhangulatot annak ellenére is sokáig uralta ez a főként anyagi jellegű várakozás, hogy a lehetőségét sokak eleve megkérdőjelezték, azóta pedig a számokból rendre azt láthatjuk, hogy fejlődés ugyan van, de a közeledés semmiképpen sem olyan mértékű, amilyet szerettünk volna elérni.
A Tárki gondozásában most megjelent Társadalmi riport több tanulmánya viszont egyértelműen azt bizonyítja, hogy Kelet-Európa és azon belül Magyarország is az elmúlt 10-15 évben igenis közelebb került Európa fejlettebb részéhez. De itt most ennek nem a gazdasági vetületéről lesz szó.
Messing Vera és Ságvári Bence írásából*Az élet kulcseseményei és az életszakaszok társadalmi percepcióinak változása Magyarországon és Európában például kiderül, hogy 2006 és 2018 között Kelet-Európában jóval nagyobb mértékben emelkedett az az életkor, amelyet az emberek a felnőttkor, a középkorúság és az időskor kezdetének határoznak meg, mint az európai átlag. Ez azt jelenti, hogy például a magyarok ma már a nyugat-európaiakhoz sokkal hasonlóbban ítélik meg azt, hogy mikortól számít valaki felnőttnek, középkorúnak vagy idősnek. Ez pedig azért nagyon fontos, mert így az olyan fontos élethelyzetekre is hasonlóbban tekintenek, mint például a gyerekvállalás időzítése vagy a nyugdíjba vonulás célszerű időpontja.
Az adatok szerint a folyamatot a kelet-európai fiatalok hajtják, az ő hasonulásuk még gyorsabb. Egy kelet-európai fiatal 2018-ban általánosságban úgy gondolt ezekre az élethelyzetekre, mint a nyugat-európaiak 2006-ban, ami azt jelzi, hogy az eltérés mértéke gyors ütemben csökken.
A szülés társadalmilag elfogadott felső korhatára Magyarországon 12 év alatt nagyon jelentősen, három évvel nőtt, és most már a 40-45 éves kor közé esik. Ennek messze nem csak a Fidesz-korszak gyerekvállalást ösztönző intézkedései állnak a hátterében (de részben azok is), a hatása ugyanakkor eléggé kontraproduktív. A hosszabb gyerekvállalási periódus ugyanis a szülővé válás elhalasztásával párosul, vagyis az első gyerek is jóval később születik meg, mint régebben. Ez összességében ahhoz vezet, hogy – részben biológiai, részben társadalmi okok miatt – kevesebb gyerek jön világra.
A kormány által annyira vágyott demográfiai fordulathoz tehát nemcsak a gyerekvállalási időszakot kellene meghosszabbítani, hanem az első gyerek megszületésének idejét előbbre hozni, ezt azonban eddig nem tudták elérni a szakpolitikai intézkedések.
Amit adminisztratív eszközökkel sikerült elérni, abban nem sok köszönet van. Mivel 2012-ben a tankötelezettség határa 18 éves korról 16-ra csökkent, a társadalmi normák azonnal megváltoztak: az iskola befejezésének elfogadott alsó korhatára gyakorlatilag azonnal két évvel csökkent. Míg korábban 18,9 éves kor előtt Magyarországon nem tartották elfogadhatónak a tanulás befejezését, ma már 16,7 éves korban is elfogadják.
A nyugdíjba vonulás elfogadott korhatára viszont nagyon stabilan 65 év, ami azért lényeges, mert ennek széleskörű társadalmi megkérdőjelezhetetlensége borzasztóan nehézzé teheti a jövőbeni korhatáremelési gazdaságpolitikai szándékokat.
Gyorsreagálású házasságok
A 2010 utáni Fidesz-korszak házasságokat erőltető modellje egy meglehetősen értelmetlen, társadalmi változásokkal szembemenő vállalkozás – bár ezt ennyire explicit módon nem írják le, mégis ez derül ki Kapitány Balázs és Murinkó Lívia tanulmányából*Párkapcsolati változások, termékenységi trendek. A magyarok a jogi és pénzügyi előnyök érdekében sok esetben hajlandóak aláírni a házassági papírokat, már csak azért is, mert a későbbi válás egyszerű formális lehetősége miatt ezt a döntést sokkal könnyebb meghozni, mint például a gyerekvállalásba belevágni.
Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a házasság intézménye mögötti tartalom a nemzetközi trendeknek megfelelően erős átalakulásban van. A magyarok ma már sokkal elfogadóbbak a házasságkötés nélküli együttéléssel és gyerekneveléssel szemben.
Érdekes módon épp az teremtette meg a „házasodási boom” lehetőségét Magyarországon, hogy egyre inkább elterjedt és elfogadottá vált az élettársi együttélés mint a házasság alternatívája, és mint a gyermekvállalás és -nevelés családi közege
– írják a kutatók.
Ma már sokan élnek együtt házasság nélkül a partnerükkel, és ők a makrogazdasági helyzet változására vagy egy-egy szakpolitikai intézkedésre gyorsan tudnak reagálni, akár elhalasztják vagy éppen előre hozzák a házasságkötést, és közülük esetleg olyanok is az esküvő mellett döntenek, akik korábban nem tervezték azt – fogalmaznak a szerzők.
A G7-et ingyen lehet olvasni, de nem ingyen készül. Ha tetszett, amit olvastál és hasznosnak gondolod a munkánkat, akkor támogass minket, úgy, mintha előfizetnél.
Ezzel növeled a működésünk biztonságát, és hozzájárulsz ahhoz, hogy olyan minőségben írhassuk az újságot továbbra is, ahogy eddig.
Magánszemélyként és cégként is küldhetsz nekünk pénzt egy egyszerű bankkártyás fizetéssel vagy havi rendszerességgel. Köszönjük, hogy mellénk állsz.