Vezető meddőségi ok: PCOS

A PCOS és az inzulinrezisztencia egy olyan tünetegyüttes, mely egyre gyakoribb a fiatal felnőtt nők körében, és amely manapság az egyik leggyakoribb vezető női meddőségi ok. Hogyan kezelhető? Milyen terápiás lehetőségek léteznek?

A PCOS (policisztás ovárium szindróma) elnevezés csalóka, hiszen az elnevezés a betegségnek csak egyetlenegy tünetére utal, miközben a diagnózis kimondásához az alábbi három tünetcsoportból bármely kettő megléte elegendő – amennyiben más endokrin betegség kizárható:

1. peteérési vagy menstruációs zavar (rendszertelen a havi vérzés vagy a ciklus során nem figyelhető meg peteérés)
2. a férfihormon-túlsúly tünetei (aknés bőr, erőteljesebb szőrnövekedés, hajhullás, hasra történő hízás) vagy laboratóriumi jelei (pl. emelkedett tesztoszteron szint)
3. policisztás petefészkek észlelése ultrahanggal (ilyenkor mindkét petefészekben 8-10 mm-es kis ciszták találhatók, amelyek gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el).

Mikor alakulhat ki a betegség?

Ez a betegség megjelenhet közvetlenül a serdülőkor során, a hormonrendszer aktivizálásával együtt. Ilyenkor már a kezdetektől nincs rendes ciklusa a fiatal lánynak. De később is jelentkezhet, pl. elhízás következtében vagy szülés után, mert a terhesség megváltoztatja a petefészek hormonális érzékenységét.

A PCOS előfordulása

A nők 10 százalékát érinti, de egyes szakirodalmi adatok szerint akár 26 százalék is lehet az előfordulási gyakoriság. Sokan nem is tudnak róla vagy csak gyanítják, hogy valami nincs rendben. Sajnálatos nőgyógyászati gyakorlat, hogy a tüneteket inkább „elfedni” igyekeznek, és fogamzásgátlót írnak fel. Amint azonban a nő gyermeket szeretne és abbahagyja a tabletta szedését, rögtön visszatérnek vagy súlyosbodnak a tünetek. Manapság a PCOS a vezető meddőségi ok, a legtöbb nő akkor szembesül a PCOS-sel, amikor már hosszú ideje próbál teherbe esni, sikertelenül.

Kialakulásának oka

A PCOS pontos oka máig tisztázatlan. Az orvosi gyakorlatban azonban egyre inkább felismerik, hogy a PCOS és az inzulinrezisztencia (IR) között valamiféle kapcsolat áll fenn. Hol tünetként, hol okként említik, a lényeg, hogy a PCOS-es nők jelentős része inzulinrezisztens. Az inzulinrezisztencia (IR) esetén jóval magasabb (kóros mennyiségű) inzulin mennyiségre van szükség. Kialakul a hyperinzulinémiának nevezett állapot, jellemzője a jelentősen megemelkedett inzulinszint a vérben.

Az inzulinrezisztencia megjelenésében fontos szerepet kapnak a megváltozott életmódból adódó környezeti tényezők:

• a helytelen táplálkozás (rendszertelen, ritka étkezések, túlzott kalória-bevitel, a rostszegény táplálkozás, a zsírdús, telített zsírsavakban gazdag ételek preferálása)
• fentiekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasra lokalizálódó elhízás
• a mozgásszegény életmód (rendszeres sport hiánya ugyanúgy, mint a közlekedés gépesítettségéből fakadó mozgáshiány)
• a fokozott stressz

Hogyan kezelhető a PCOS és az IR?

A PCOS és az IR kezelése gyakorlatilag ugyanaz, hiszen ha nagyjából állandó szinten tartjuk az inzulin értékét a szervezetben, akkor csökken a férfihormon-túlsúly, ezáltal ovuláció is lesz, így helyreáll a petefészek működés. Tehát a gyakorlatban ma a PCOS-ok és inzulinrezisztensek ugyanazt a kezelést kapják. Ez a kezelés teljes életmódváltással jár:

• megfelelő diéta (napi ötszöri étkezés, szénhidráttartalom és kalóriák figyelése hasonlóan a cukorbetegek diétájához; valamint a cukortartalmú és a fehér lisztet tartalmazó ételek kerülése)
• rendszeres sport – a mozgás ugyanis nagyon fontos szerepet tölt be a szénhidrát-anyagcserében.
• szükség esetén gyógyszerrel is segíthető az inzulinszint beállítása.
• a diéta, a mozgás és a gyógyszeres kezelés együtt „hármas alapkezelés” néven vált ismertté, amely mostanában kiegészült egy újabb igencsak fontos összetevővel, a lelki pillérrel.

Miért fontos a negyedik pillér, vagyis a pszichés támogatás?

A diéta, a mozgás és a gyógyszeres kezelés együtt „hármas alapkezelés” néven vált ismertté, amely mostanában kiegészült egy újabb igencsak fontos összetevővel, a lelki pillérrel. Az életmódváltás teljesen átalakítja eddigi életünket, és ebben az újraépített életünkben kell megtalálnunk újra az egyensúlyt. Az egyensúly elérése és megtartása pedig sokkal könnyebb akkor, ha pszichés alapozás is kellően erős mindehhez. A pszichés alapozás elengedhetetlen része a megfelelő önismeret: a PCOS-oknak szervezett önismereti pszichodráma csoportunk pont ebben tud segíteni.

(Szerzők: Papp Ildikó klinikai szakpszichológus, pszichodráma vezető, Cserges Enikő pszichológus, pszichodráma vezető)

Felhasznált irodalom:

Ben-Shlomo, I, Younis, J S, (2014): Basic research in PCOS: are we reaching new frontiers?. Reproductive Bio Medicine Online

Borsi-Lieber K. (2014): Inzulinrezisztencia.

Langmár Z. (2010): A polycystás ovarium szindróma diagnosztikája és terápiája. Orvosi hetilap 151. évfolyam, 14. szám, 584-586.

Molnár I.(2009): A neurohormonális szabályozások szerepe az inzulinrezisztencia kialakulásában tartós stresszben. LAM Lege Artis Medicinae, (19. évf.) 8-9. szám, 481-487.