Nem feltétlenül az elbutulás jele, ha leblokkol az agyunk

Ezt olvasta már?

Amikor egy-egy idősebb felnőtt memóriagondokkal küszködik, ha görcsös erőfeszítése ellenére se jut eszébe, mit is akar felidézni, akár éppen az agyában tárolt túl sok emlékkép, adat, információ miatti zavar (interferencia) is okolható a pillanatnyi kudarcért – erre a következtetésre jutottak legújabb kutatási eredményeik alapján az agyi működés folyamatait elemző szakértők.

A korosodó emberek több tudással bírnak a világról, mind a gyakorlat (az empirikus evidencia), mind az élettapasztalat tanúsága szerint, mégis, a memóriateszteken, laboratóriumi körülmények között általában rosszabbul teljesítenek, mint a fiatalabb felnőttek. Ez a tény az emlékezést (az agyat, a memóriát) vizsgáló tudomány egyik ismert paradoxona. Mi lehet ezen eltérés (diszparitás) magyarázata? A választ az interferencia, a háttérzavar jelenségében keresik a memóriavizsgálatokat végző tudósok, köztük a Kognitív Tudományok Irányzatai (Trends in Cognitive Science) című folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője, Tarek Amer pszichológus (Columbia és Harvard University).

Egyes tudósok azt feltételezik, hogy a korosodás során eltompult, „elszegényedett memória” alakul ki, így a felnőttek emlékezete a fiatalokéhoz képest már kevesebb információt hordoz. Tarek Amer és kollégái ezzel szemben úgy vélik, inkább arról lehet szó, hogy „az idősebb felnőttek éppen hogy túl sok asszociációt hoznak létre az egyes információk között”. A fiatalemberekkel összehasonlítva az egészséges idősebbek (korukat a tanulmány 60-85 év közé teszi) túl sok infót dolgoznak fel, majd tárolnak, ami nagy eséllyel idéz elő nehézséget. Vagyis ilyenkor nem lehet olyan könnyű félretolni a nem oda tartozó (irreleváns) információt.

Az analízist készítők, „csökkent kognitív kontroll”-nak nevezve ezt az állapotot, úgy találták, ez magyarázhatja meg a felnőtt memória egyes megnyilvánulási zavarait. „Nem arról van szó, hogy az idősebbeknél nincs elegendő „agyi tárhely” az adatok számára. Sőt, éppen az okozhat gondot, hogy túl sok az információ, ami akadályt (szakmai fogalommal interferenciát) okoz mindannak felidézésében, amire az illető emlékezni próbál” – mondja a Columbia pszichológusa. Amer és kutatócsoportja több magatartás-, társadalom-, viselkedéstudományi vizsgálat és képalkotó eljárással készített tanulmány átnézése nyomán jutott erre a következtetésre.

Kevésbé szelektálunk

Ez a dolgozat arra utal, hogy a korosodás folyamatával párhuzamosan kevésbé szelektálunk. Csökken az igényességünk is, mindez pedig gondot jelenthet – Charan Ranganath, az idegtudományok kaliforniai professzora (University of California, Davis Center for Neuroscience) így foglalta össze meglátását, aki e legújabb tanulmány készítésében nem vett részt. Bizonyos értelemben ez a jelenség bármely életkorban előfordulhat. „A mindennapokban megélt felejtés nagy részben nem azért áll elő szükségképpen, mert képtelenek vagyunk új emlék(kép)eket kialakítani, hanem inkább azért, mert amikor éppen szükségünk volna rá, nem találjuk azt, amit keresünk” – véli a kaliforniai idegtudós. „Sokan megtapasztaltuk azt, hogy nem megy egy személy nevének felidézése, vagy sehogy se jövünk rá, hová tettük le a kulcsot, miközben bármely infó később magától beugrik” – dr. Ranganath meg is magyarázza, mindez miért történik. Sok a hasonló emlék például az összes emberről, akivel nemrégiben találkoztunk, vagy az összes helyről, ahová letehettük a kulcsot. Nagy kihívást jelent tehát ezek közül kiválasztani a megfelelő információt.

Egyre több az emlék, több dolgot kell átrostálni

Mindez nem azért adódik az idősebbeknél gyakrabban, mert agyuk elveszíti plaszticitását vagy az amnézia felé haladnak – érvel Amer, hanem azért, mert az emlékek összekavarodnak. Az úgynevezett célinformáció, aminek felidézésére kérik a vizsgálatban szereplő személyt, éppúgy a memória része, mint a nem odavaló (irreleváns) tudnivalók. A csökkent kognitív kontroll miatt előállhat az idősebbeknél, hogy nekik nehezebb egy információelemre fókuszálni, mert a nem odatartozó tudattartalom (információ) esetleg „ugyanabban a memóriaábrázolásban található, mint amelyben a célinfó van” – fejtegeti a pszichológus, hogy szerinte miért eshet meg könnyen, hogy épp a felidézendő elem szorul háttérbe. Ezt a helyzetet így mutatja be: a szóban forgó egyén több Miklós nevű embert ismerhet, eközben csak egyetlen vezetéknevét próbálja felidézni. Ahogy végigpörgeti fejében (ha nem is ennyire tudatosan) az összes ilyen ismerőst, rengeteg dolgot kell átrostálnia, majd mindazt a sokféle adatot, ami nem a szóban forgóra vonatkozik, kisöpörni. Ez a belső útvonalkeresés (navigáció) válik egyre nehezebbé, főleg idősebb korban, mert ekkor jóval nagyobb kihívást jelent félretolni az irreleváns tudnivalókat. „Nagyon is ésszerű így értelmezni a helyzetet” – ismeri el André Fenton (New York Egyetem). Az idegtudomány amerikai professzora azt tanulmányozza, hogy agyunk miként tárolja emlékkép, memóriaegység formájában a tapasztalatokat.

Gyakran hisszük azt, hogy figyelmünket valahonnan kívülről, a külvilágból érkező idegen, nem odavaló, zavaró tényező tereli el – a lefagyást úgy vesszük, mint külső befolyásolást –, holott a leblokkolás belső eredetű. Sőt. „Meggyőződésem, hogy a belső zavar szerepe jóval nagyobb, mint hinnénk, és mindig sokkal kínosabb kihívást jelent, mint a külső zavaró momentumok szerepe” – érvel dr. Fenton.

Mi állhat a háttérben?

Azonban további kutatásokra van még szükség annak megértéséhez, hogy vajon a csökkent, eltompult kognitív kontroll miért von maga után emlékezésblokkolódást. Egy lehetséges magyarázat a hippokampuszt teszi felelőssé. Azt a komplex agyi struktúrát hozza gyanúba, amely meghatározó szerepet játszik a tanulásban és az emlékezésben. Lehetséges, hogy a hippokampusz az, ami a különféle információdarabkák, -elemek között ’válogatás nélkül’ hoz létre extra asszociációkat” – hangzik Tarek Amer pszichológus fejtegetése.

Az emlékezés- és a korosodástudomány szakemberei (többek között a gerontopszichiáterek, gerontopszichológusok és geriáterek és egyes neurológusok) számára jelöl ki új feladatot dr. Charan Ranganath idegtudós. Fontosnak tartja, hogy a jövőben, a kutatási mintákba változatosabb körből, komplex összetételű népességből vonjanak be alanyokat. Meg kell változtatni a mai gyakorlatot, hogy az idősebb felnőttek kutatása leginkább a „fehér, magasan iskolázott, jól képzett, felső-középosztálybeli egyénekre fókuszál”. Hibás lesz az eredmény, ha ennyire egysíkú a minta. A kutató úgy véli, hogy érvényesek lehetnek a mostani megfigyelések egy nagyobb, változatosabb összetételű alanyokból álló tanulmány esetén is, de ez jelenleg csak feltevés. Ezt még igazolni kell, mert hiteles tudományos eredmény csak egzakt adatokból vonható le.

Mindeközben a memóriában tapasztalt zűrzavar, rendezetlenség állapota nem feltétlenül káros. Nem utal problémákra. Bár ez az összevisszaság fogalom (’cluttered’) előszeretettel használt kifejezés a tanulmányban, a szerzői azt mondják, akár ellenkező értelmű fogalomra is kicserélhetnék. A zavarosan összehordottnak tartott helyett azt is lehetne mondani, hogy gazdagabb, dúsabb, tartalmasabb, azaz komplexebb lesz idősebb korban a memória. Tehát, míg az irreleváns információ nehezebbé teheti a különleges részletekre való emlékezést, az eltúlzottan nagy tudás, bizonyos helyzetekben, az egyén javára lehet. Olyankor például, ha az kell, hogy az illető kreatív legyen, tanuljon, döntést hozzon, valami újat sajátítson el. Az ilyen pillanatokban tehát akár előnyt is jelenthet az átfogó, minden részletre kiterjedő tudás.

A két ellentétes fogalom egymás mellett érvényes, ahogy igaz az a széles körben, leginkább a szakmai irodalomban elterjedt paradoxon is, hogy az idősebb felnőttek rosszabbul teljesítenek a legtöbb memóriateszten, bár nagy (pontosan több) tudásanyaggal rendelkeznek. Ezt talán valami egészen mással, nevezetesen magukkal a tesztekkel is meg lehet magyarázni. „Azzal is összefüggésben állhat, hogy előszeretettel használunk a laborban olyan típusú teszteket, amelyek általában azt várják el, hogy az alany – figyelme keskenyre szűkített fókuszával – egy részinformációra koncentráljon, azt figyelje meg, majd később is emlékezve rá ezt legyen képes felidézni. Az ilyen feladatoknál az idősebbek nem teljesítenek valami jól” – magyarázza Amer.

Koncentráljunk a pozitívumokra!

Másféle feladatok esetén, ha inkább a kreativitás, a döntéshozatal kerül előtérbe, az idősebbek teljesítménye jobb, mint a fiataloké. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy az öregedés és a teljesítmény közötti kapcsolat finom árnyalatait megkülönböztetve, minden nüanszot szemügyre kell venni. Nem szükségszerűen igaz, hogy az idő múlásával a kognitív képesség hanyatlik. Minden az összefüggéseken (a kontextuson) múlik.

Jó, ha tudjuk, hogy a korosodás időszakában is megmarad a tanulásra való képesség. Igaz, nem feltétlenül a megfelelő módon használjuk ezt ki. Amikor azt látjuk, hogy valóban rengeteg információt, adatot gyűjtünk be, érdemes könnyíteni a terhen, ne legyen kudarcélményünk. Csökkenthetjük a tanácstalanság érzését, az izgatottságot, feszültséget, amit akkor szoktunk érezni, ha valamit nem tudunk visszaidézni. Meg kell változtatni hozzáállásunkat! Vérmérsékletünktől függően dühödten, vagy elkeseredve ne azt mondjuk, hogy ’pocsék dolog, az öregedés szívás’, hanem koncentráljunk inkább arra, miként tudjuk agyunk egészségét a korosodás időszakában is megtartani” – mondja Charan Ranganath, az idegtudományok kaliforniai professzora.

Tovább

WEBBeteg logóSzerző: WEBBeteg – Fazekas Erzsébet, újságíró
Forrás: Older adults can blame ‘clutter’ for difficulties with memory (Yahoo News)
Lektorálta: Dr. Szabó Zsuzsanna, háziorvos, pszichotrapeuta szakorvos

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában