A PCOS egy mozaikszó, jelentése policisztás ovárium (petefészek) szindróma. Bár az elnevezés csak a petefészekre utal, valójában igen összetett, a hormonháztartást komplexen érintő betegségről van szó. A PCOS igen gyakori betegség, egyben a meddőség egyik leggyakoribb oka.
A PCOS elnevezés azért csalóka, mert az összetett betegségnek csak egyetlen tünetére, a petefészek elváltozására utal, de fontos tudni, hogy e mellett sok egyéb panasz jelentkezhet a PCOS-ben szenvedő nőknél. Alapvetően hormonális betegségről van szó, amelyre jellemző lehet a férfi nemi hormonoknak a túlsúlya (hyperandrogenezmus). Az úgynevezett androgén hormonok normál esetben is jelen vannak a női szervezetben, de túlzott mennyiségük számos kellemetlen tünetet idézhet elő a PCO-szindrómás nőkben.
Egyes irodalmak szerint a fogamzóképes korú nők körében ez a leggyakrabban előforduló endokrin betegség. A nők e csoportjának egytizedét – óvatosabb becslések szerint 7-8 százalékát – érintheti. Szerzői névvel jelölve Stein-Leventhal-szindrómaként is ismert.
A PCOS tünetei
A PCOS tünetei lehetnek |
| 1. Rendszertelen vagy hiányzó menzesz 2. Rendszertelen vagy hiányzó peteérés 3. Sok kis ciszta a petefészekben 4. Aknés, pattanásos bőr 5. Emelkedett inzulinszint a vérben, inzulinrezisztencia vagy látens diabétesz 6. Terméketlenség 7. Megnövekedett szőrzet az arcon és a testen (hirsutizmus, férfias típusú szőrzet) 8. Hajhullás, esetleg kopaszosodás 9. Súlyproblémák, elhízás |
A jellemző panaszok egyike lehet a fokozott szőrnövekedés, mely nemcsak a végtagokon, hanem a mellkason és az arcon is jelentkezik. De szintén a túl sok férfi nemi hormonnak köszönhetően gyakran erősen pattanásos bőr, hajhullás, továbbá túlsúly alakulhat ki az érintett nőknél.
Az „esztétikai” problémák mellett egyéb tünetek is jelentkeznek PCOS esetén. A PCOS-ben szenvedő nők jellemzően vérzészavarral küszködnek, ciklusuk szabálytalan. Menstruációjuk a normálisnál sokkal ritkább, vagy egyáltalán nem jelentkezik. A legtöbb nő emiatt keresi fel nőgyógyászát, és az alapos kivizsgálás során derül fény a betegségre.
A betegség rendkívül változatosan jelenik meg. A PCOS-re jellemző elváltozások közül nem mindenkinél alakul ki mindegyik tünet. A menstruáció rendszertelensége vagy teljes hiánya, az elhízás, a bőrproblémák, a szőrösödés és a petefészkek jellegzetes ultrahangos képe jelentik a PCOS klasszikus tüneteit, de emellett jellemzőek lehetnek a női hormonokban látható eltérések, illetve a cukorháztartás különböző mértékű zavaraival is gyakran találkozunk.
Mivel a test szövetei érzéketlenné válnak az inzulinra, ezért azt a szervezet egyre nagyobb mennyiségben termeli (hyperinzulaemia), ez pedig kezelés nélkül inzulinrezisztencia, idővel 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet. A cukorháztartás zavara gyakran jár együtt jelentősebb súlyfelesleggel, elsősorban hasi zsírlerakódással, és emiatt gyakran látjuk a páciensek laboreredményeiben a felborult zsíranyagcsere jeleit: emelkedett LDL koleszterin, emelkedett triglicerid szintek. A PCO-szindrómás nők hajlamosabbak a magas vérnyomásra és egyéb szív- és érrendszeri megbetegedésekre is, ezekért általában a kialakult túlsúly a felelős.
Mindemellett az egymást követő ovulációmentes ciklusok miatt az ösztrogénszint is folyamatosan magas, ami hosszú távon hajlamosít a méh-, illetve az emlőrák kialakulására.
Részletesen a tünetekről
A tünetek jelentkezése |
| Bár a férfi hormonok okozta külső jelek (túlsúly, szőrösödés, pattanásos bőr) alapján is felmerülhetne a PCOS gyanúja, inkább az a jellemző, hogy vérzészavarral, esetleg fogamzási nehézséggel keresi meg a nő az orvosát. Az első tünetek gyakran már kamaszkorban kialakulnak, de nem elég jellegzetesek ahhoz (pl. bőrgyógyászati panaszok, túlsúly), hogy időben diagnosztizálják. Jellemző az is, hogy a panaszok nem egyszerre jelentkeznek, egyénenként változóak, így egyesek csak egy-két tünetet tapasztalnak a fentiek közül. Sok hölgynél éppen ezért gyermektervezés esetén, meddőségi kivizsgálás sokán derül fény a betegségre. |
PCOS és meddőség
Hosszabb távon problémát okozhat a meddőség is.
A policisztás ovárium szindróma neve magyarra lefordítva azt jelenti, hogy „sok cisztás petefészek betegség”. Fontos tudni azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy a petefészkeken ciszták lennének, és ugyanígy, ha a nőgyógyászati leleten petefészek cisztáktól írnak, az nem a policisztás petefészek szindrómára utal.
A betegség egyik jellegzetessége, hogy a páciensnél nincs rendszeres petesejtérés a felborult hormonháztartás miatt. Az ultrahangos vizsgálat során azt látjuk, hogy a petefészkekben sok kis éretlen tüsző, vagy orvosi nyelven follikulus látható. Ezekben a kis 6-9 milliméteres folyadékkal telt képletekben vannak a petesejtek. Amikor egy normális ciklusban a petesejtek érnek, olyankor a tüszők mérete növekszik, hormont termelnek, majd a megfelelő hormonális válasz hatására a tüszőből a petesejt kilökődik.
PCOS esetén annyit látunk a petefészkeken, hogy sok, az átlagosnál is több éretlen tüsző van a petefészkeken, de ellenőrzés során növekvő, úgynevezett domináns follikulus nem választódik ki közülük, amiből az érett petesejt szabadulhatna ki. Tehát a petesejtérés elmarad, és ez gyakran vezet meddőség kialakulásához.
Bővebben lásd
Hogyan derül ki, hogy PCO-szindrómám van?
A panaszok alapos kikérdezése, a vérvétel, valamint hasi, hüvelyi ultrahang rendszerint elvezet a diagnózisig. A betegséggel nőgyógyász, illetve belgyógyász, endokrinológus szakorvos foglalkozik. Amennyiben az alábbi három diagnosztikai kritériumból kettő fennáll (és nem más hormonális betegség okozza azokat), megállapítható a PCOS:
- peteérés, illetve tüszőrepedés elmaradása, vagy rithulása;
- androgén hormonok túlsályának laboratóriumi igazolása vagy fizikai megjelenése;
- ultrahangon igazolt policisztás petefészek morfológia (jellegzetes ultrahangos kép).
Fontos tudni azt is, hogy kezdetben – az inzulinrezisztencia ellenére – a vércukorszint nem feltétlenül tér el a normálistól, de az inzulinszint már emelkedett lehet. A fokozott inzulintermeléssel a szervezet ugyanis eléri a vércukorszint egyensúlyban tartását. Ezért fontos, hogy a rutinszerű vércukormérésen túl az inzulinszintet is kontrollálja a vizsgáló orvos. A pontos diagnózishoz szükség van az úgynevezett terheléses vércukormérésre, amikor is egy pohár cukros víz megivása után meghatározott időközönként vesznek vért a betegtől.
A vizsgálatokról
Milyen kezelési lehetőségek vannak?
A PCOS ma még sajnos nem gyógyítható betegség, de elsősorban életmódváltással, és azt szükség szerint megfelelő készítményekkel támogatva a tünetek többsége megszüntethető, a teherbe esés is lehetséges.
A PCOS életmód kezelése
A betegség kialakulására az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód is hatással van. A petefészek-szindrómára hajlamosító tényezők között első helyen a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód, illetve ezekkel összefüggésben a túlsúly, elsősorban a hasi elhízás szerepel. Fontos megemlíteni a fokozott stresszt és a pszichés okokat is. A betegség sikeres kezeléséhez szükséges ezen életmódtényezők megváltoztatása.
Az életmód-változtatással a cél az, hogy a beteg megszabaduljon súlyfeleslegétől, de legalább egy egészségesebb testalkatot közelítsen meg, rendszeres testmozgással pedig az egész szervezet állapotát javítsa. Vizsgálatok szerint ugyanis a PCOS-ben szenvedő nők egyharmadában a fogyás önmagában (gyógyszeres kezelés nélkül) is képes a hormonegyensúly visszaállítására, így a peteérés, tüszőrepedés normalizálására, és segíthet az inzulinrezisztencia felszámolásában is.
Ennek két fő eleme
- Étrend: az inzulinrezisztencia esetén is ajánlott diéta – alacsony glikémiás indexű táplálékok, többszöri kisebb étkezések (Bővebben: Az inzulinrezisztrncia-diéta);
- Rendszeres testmozgás: közepesen megterhelő, kardio- és erősítő mozgásformák is, a hangsúly a rendszerességen van.
Gyógyszeres kezelési lehetőségek
A gyógyszeres kezelés célja egyrészt az inzulinrezisztencia kezelése, másrészt a férfihormonok hatásának kompenzálása, illetve a peteérés, tüszőrepedés elősegítése.
Az inzulinrezisztencia kezelésére elsődlegesen a cukorbetegek terápiájában is használt metformin hatóanyagú készítményeket ajánlják. Ez a gyógyszer általában pár hónap vagy fél év után kezdi kifejteni hatását. Jelentkezik az első spontán vérzés, szépül a bőr és megindul a fogyás.
Vannak azonban olyanok, akiknél a metformin szedése nem hozza meg a várt hatást, azaz nincsen ciklusuk fél év után sem, nem jön létre a terhesség. Esetükben a PCOS kezelése más módszereket igényel. Ők kipróbálhatnak újabb generációs inzulinrezisztencia elleni gyógyszereket, pl. a glitazonokat is.
Azok a hölgyek, akik nem kívánnak teherbe esni, csökkenthetik tüneteiket bizonyos szájon át szedhető fogamzásgátlókkal is. A fogamzásgátló egyrészt csökkenti a méhnyálkahártyaráknak (endometrium karcinóma) a magas ösztrogénszint miatti fokozott kockázatát, másrészt segít a férfihormonok szintjének csökkentésében is. A ciklus mesterségesen előidézhető ún. progeszteronszármazékokkal is, melyek szedése mellett rendszeres megvonásos vérzés jelentkezik.
Bővebben Policisztás ovárium szindróma és hormonális fogamzásgátlás
Akik viszont teherbe kívánnak esni, azoknak PCOS kezelésére a klomifen-citrát hatóanyagú gyógyszert javasolja az orvos. Ez nem hormon, hanem az agyalapi mirigy serkentésével aktivizálja a petefészket. Hátránya, hogy szedése alatt fokozott a veszélye egy nagyobb ciszta kialakulásának, szedését ezért ultrahangos megfigyeléssel kell követni. Ha a klomifen nem hatékony, egyéb olyan készítmények is kipróbálhatók, amelyek közvetlenül vagy közvetve a petefészket stimulálják.
A nyomelemek közül kiegészítő jelleggel a D-vitamin ajánlható.
A betegség követéséhez a belgyógyászati és a nőgyógyászati állapot, a panaszok nyomonkövetése mellett a laboreredmények (vércukor, inzulin, hormonszintek, koleszterinszint) rendszeres ellenőrzése is szükséges, továbbá foglalkozni kell a páciens pszichés egyensúlyával is.
Olvasson tovább
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Debreczeni Anikó
Aktualizálta: Dr. Farkas Ágnes, nőgyógyász