A pánikbetegségben szenvedők száma egyre nő

Ezt olvasta már?

Ki ne tapasztalta volna már, hogy egy nehezebb életszakaszban, szorongó, kétségekkel teli, kimerült időszakban pánikot érez. Nem mindenki tudja pontosan megfogalmazni, nevén nevezni, de a tünetei egyértelművé teszik a diagnózist egy szakszerű vizsgálat után.

Az orvos felkeresését nem is szabad elkerülni, mert a roham hasonlíthat életveszélyes, sürgős orvosi segítséget igénylő állapotokhoz. Ha valaki a környezetünkben mellkasi fájdalommal járó rosszullétre panaszkodik, a 112-es segélyvonalon vagy a 104-es számon hívjunk hozzá mentőt. Ki kell zárni a szív és a tüdő érintettségét.

Ha tudjuk, mert maga a szenvedő fél is megerősítette, hogy pánikbeteg, ne keltsünk félelmet, ne „pánikoljunk”. Türelmesen, békésen nyugtassuk meg, csöndesen beszéljünk hozzá, fogjuk meg a kezét. S az ismert légzéstechnikát alkalmazzuk lassan, amit a tapasztalt pánikbeteg jól ismer. Mélyen beszívja a levegőt az orrán át, majd békésen kifújja a szájon keresztül. Nem szabad kapkodni!

A pánikrohamot nem szabad semmisnek tekinteni, mivel nem tudjuk, hogy épp akkor milyen kísérő tünettel jár. A páciens mellkasa szorít, halálfélelmet érez, s gyakorta érzi, hogy nem kap levegőt és megfullad. Ha rendszeressé válik, már pánikbetegségről beszélünk. A diagnosztizált kórság nem életveszélyes, de kínzó. Tartós stressz, rendezetlen élethelyzet, szorongás, kimerültség, traumák is állhatnak a hátterében.

A pánikbetegség tünetei

A pánikroham „páni” félelmet takar, mely az alábbi tünetekkel járhat: mellkasi szorító érzés, heves szívdobogás, fulladásérzés, szédülés, ájulás, erős fejfájás, “hasi pánik” (émelygés, hányinger, hányás, hasmenés).

A tünetek éjjel ritkán jelentkeznek. Többnyire közterületeken, üzletekben, tömegben, járművön. A pánikbeteg ezt követően kódolja a történteket, így a szorongása, a félelem a hasonló szituációkban erősödik.

Ha súlyosbodik a beteg állapota, el kell végezni a tünetek függvényében azokat a diagnosztikai vizsgálatokat, melyek a szervi elváltozást kizárják. Ezek közé tartozik a vérkép, ionok vizsgálata, vércukorszintmérés és az EKG-vizsgálat.

A szakorvosok a pánikbetegséget antidepresszánssal, azonnal ható szorongásgátlókkal enyhítik. Sokat segít az életvitel reformálása, a mérgező, bántó környezettől való eltávolodás, a relaxációs technikák, a sokkal több „énidő” beiktatása, a sport, séta az adott életkornak, egészségi állapotnak megfelelően, a természetben töltött idő, olvasás. A lakásból való kimozdulás, barátokkal való beszélgetés, zenehallgatás, az értelmes időtöltés. A gyógyszert nem szabad elhagyni, ha az orvos előírta, de mellette mindenkinek tenni kell a saját testi-lelki egészségéért.

– A betegség konkrétan meghatározható oka szinte ismeretlen. Vannak viszont szakmai elméletek arra vonatkozóan, hogy mik vezetnek e gyötrő állapothoz – tudtuk meg dr. Kristán Miklós pszichiátertől. A biológiai elmélet megalkotóinak egy része úgy véli, hogy a noradrenalin nevű neurotranszmitter (olyan agyi vegyület, mely információkat visz egyik idegsejttől (neuron) a másikig) jelentős szerepet játszik a pánikbetegségben.

– Ezt tegyük érthetőbbé az olvasók számára.

– A nevezett kísérletek során a kutatók megállapították, hogy a noradrenalinban gazdag agyi terület ingerlése pánikot vált ki. Erre hosszas kísérlet után derült fény. Így tehát az említett vegyület aktivitásának változása erős hatással bír a pánikroham kialakulására. Ennek egyszerűbb magyarázata sajnos nincs. A valódi problémát mindenképpen szakembernek kell diagnosztizálnia. A beteg ezt követően pontos tájékoztatást kérhet erről. Nem feledkezhetünk meg az esetleges genetikai háttérről sem, noha ezt nem találták a kutatók olyan mérvadónak, mint a korábban említett tényezőt. A pszichológusok, pszichiáterek többsége napjainkban úgy gondolja, hogy a pánikbetegség kialakulásában jelentős szerepe van annak, hogy a beteg miként ítéli meg és hogyan viszonyul a testében lejátszódó kellemetlen folyamathoz. A pánikroham átélése, mivel azonos a halálfélelemmel, a megsemmisülés érzését váltja ki. Az eszméletvesztést, a szívinfarktushoz hasonló érzést s egyéb életveszélyes betegségeket is utánozhat. Így a szakorvosok következetesen figyelnek arra, hogy a sorozatos rohamok után a beteg a szorongásos betegséget is cipeli, s szenved tőle. Ezen gyakorta csak szakember tud segíteni a megfelelő terápiával.

– Egy pánikroham tehát még nem pánikbetegség?

– Akkor tekinthetünk valakit pánikbetegnek és gyógykezelhetünk ennek megfelelően, ha egy hónap alatt legalább négy pánikrohamot él át. A vizsgálat során a szakorvosnak meg kell állapítania, hogy a vészes tünetek hátterében nem fedez fel szervi elváltozásokat. Előfordul, hogy a 10-30 percig tartó roham befejeződik, mire a sürgősséggel hívott mentők a beteghez érkeznek.

A pánikrohamokra azért is kell komoly figyelmet fordítani, mert nagyon könnyen pánikbetegséggé alakulhat át.

– Mi válthatja ki a pánikrohamokat, ami ugyancsak halálfélelemmel, végtelen rossz közérzettel társul?

– A klinikusok – pszichológusok, pszichiáterek – szerint többnyire a túlzott és nem kezelt stressz, a kimerültség, az elfojtott félelmek, a tartós aggodalmak, a rossz megküzdési képesség és technika, a szociális kapcsolatoknak, a családnak, a barátoknak a hiánya, vagyis a mellőzöttség érzése, illetve a szülői túlféltés, oktalan aggodalmaskodás is kiválthatja. Így kezdődik, s ha ezekben nem történik változás, mindenképpen segítséggel, akkor érkeznek a rendszeres pánikrohamok, melyek betegséggé fajulnak. Ha a családtagok jobban figyelnének egymásra, nem viselkednének közönyösen, változtatnának a másik megítélésén, értelmes magyarázatokkal egy-egy gyötrő konfliktus után, ha az emberek beszélgetnének egymással, nem pletykálnának, vagy nem némán, érzéketlenül élnének egy fedél alatt, máris jobb esélyük lenne a gyógyulásra a pánikra hajlamosoknak.

A pánikbetegség gyógyulási esélyei

Nemzetközi felmérések azt igazolják, hogy a kognitív terápia – ami a saját problémánk, betegségünk megismerését jelenti – a betegek 85 százaléka esetében két évnél hosszabb tünetmentességet eredményezett. Így könnyebben együtt lehet működni a szakorvossal, aki a gyógyszeres és egyéb kiegészítő terápiát meghatározza, javasolja.

A kezeletlenül maradt pánikbetegség súlyos, veszélyes szervi és pszichiátriai következményekkel járhat. A rohamok során a vérnyomás például kiugróan magas lesz, ami életveszélyessé is válhat. A pszichiátriai kórságok közt megjelenik a depresszió, a szenvedélybetegség kompenzálásként, s magasabb esetükben az öngyilkossági arány. Nem szabad tehát hárítani, hanem mielőbb szakorvosi vizsgálatra kell menni és segítséget kell kérni. Noha sajnos még mindig nehéz a pszichiátriai szakrendelésekre s más kivizsgálásokra is közeli időpontot kapni. Nem ritka, hogy 2-3 hónap várakozási időre kényszerülnek a betegek, majd újabb várakozásra a vizsgálatok folytatása során. De a megfelelő kezeléshez jutás érdekében ezt vállalni kell.

Tovább

WEBBeteg logóSzerző: WEBBeteg – Balogh Mária, újságíró
Orvos szakértő: Dr. Kristán Miklós, pszichiáter

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában