A menopauza idején bekövetkező hormonális változások következtében a csontállomány csökkenése fokozódik, ilyenkor beszélünk csontritkulásról. A csontok azonban fiatalabb korban, helytelen életmód vagy bizonyos betegségek következtében is törékennyé válhatnak. Mire ügyeljünk, és hogyan előzhetjük meg a csontok idő előtti leépülését?

A csontritkulás következményei

A csont egy rendkívül aktív szövet, amelynek meghatározó szerepe van az élettartamban, az életminőségben egyaránt. A csontok képződését és lebomlását nagyon sok hormonális és immunológiai, genetikai és más életmódbeli tényező befolyásolja – magyarázza Prof. Balázs Csaba immunológus, endokrinológus.

A csontok építését az úgynevezett „oszteoblasztok” végzik, a sejtek másik csoportja az ún. „oszteoklasztok”  viszont a képződött csontok lebontásáért felelősek. Élettani körülmények között a csontképződés és lebomlás egyensúlyban van.

A csontritkulás vagy más néven oszteoporózis a csont állományának csökkenése. Ilyenkor a csont állománya fellazult, „lukacsos”  szerkezetű, ezért törékeny. A leggyakrabban érintettek a csigolyák és a combnyak csont. Ezek törése és fájdalmas elváltozásai a leggyakoribbak.

Pajzsmirigybetegség és egyéb rizikófaktorok

Az oszteoporózis kockázata egyértelműen nagyobb a változókor idején, de bizonyos gyógyszerek (szteroidok, fájdalomcsillapítók), a dohányzás, a kevés mozgás és a bél-, hasnyálmirigy- és májbetegségek is növelhetik kialakulásának veszélyét.

A felsoroltak mellett szerepel még egy eddig kevéssé ismert rizikófaktor is, a pajzsmirigy betegség. Kezeletlen hypothyreosisban – a pajzsmirigy csökkent működése esetén – ugyanis csökken a csontok újjáépülése, ezáltal több csont bomlik, mint képződik, ráadásul a képződött kevesebb csont minősége is rosszabb, ezáltal a törés kockázata is fokozott.

A pajzsmirigyhormon adása kezdetén a csontátépülési folyamat, az oszteoklasztok tevékenysége átmenetileg megnövekszik, ezért kezdetben a törési kockázat még növekedhet is. Hypothyreosisban gyakoriak az ízületi és vázizomzatot érintő panaszok. Az utóbbiak izomgyöngeségben, fájdalomban és görcskészségben mutatkoznak meg.

Pajzsmirigy-túlműködésben a helyzet más, de nem jobb! Ilyenkor ugyan több csont képződik, de annál is több bomlik le, tehát a végeredmény a csontállományának csökkenése. Az is bebizonyosodott, hogy a jellegzetes elváltozások már az ún. szubklinikus csökkent, illetve fokozott pajzsmirigybetegség esetében is kimutathatóak. A szubklinikus  (enyhe) forma csak részletes kivizsgálás útján diagnosztizálható, ezért különösen fontos, hogy a kezelőorvos és a beteg erre feltétlen gondoljon.

Szűrésekkel és életmódváltással a megelőzésért

• A pajzsmirigy működésének legalább évenkénti kontrollja indokolt.

• A csont sűrűségének mérése (DEXA) mellett a csontanyagcsere számos „markerének”, többek között a D-vitamin-szintnek a meghatározása is fontos.

• Lényeges a dohányzás abbahagyása és a megfelelő – kalciumtartalmú – ételek fogyasztása.

• Gondoskodjuk a D3-vitamin kiegészítő pótlásáról, mely a csontritkulás megelőzése mellett javítja az izomerőt, csökkenti a görcskészséget, javítja az immunrendszer működését, csökkenti az emlő- és a prosztatadaganatok kialakulásának valószínűségét.

• A D3 napi dózisa életkoronként eltérő, ezért ezt célszerű figyelembe venni:

D3-vitamin napi szükséglet  

• Gyermekeknek: 200-400 IU/nap

• Terheseknek, szoptató anyáknak: 400-600 IU/nap

• Pajzsmirigybetegeknek: 400-600 IU/nap

• Felnőtteknek: 50-60 év között: 400 IU/nap, 60 év felett: 800-1000 IU

Olvasson tovább! Pajzsmirigybetegségek tünetei – Hogyan vizsgálhatja magát?

(Budai Endokrinközpont – Prof. dr. Balázs Csaba, immunológus, endokrinológus)