Ismerd meg, élj vele együtt ügyesen!

Ezt olvasta már?


Mit jelent az autizmus?

Az autizmus, más néven autizmus spektrumzavar, egy olyan fejlődési rendellenesség, amelyet kommunikációs, szociális és viselkedési kihívások jellemeznek. Az állapot egész életen át tart, és a tünetek egyénenként jelentősen eltérhetnek. Az autizmussal élő emberek másképp tanulnak, viselkednek, gondolkodnak, kommunikálnak és lépnek interakcióba, mint azok, akik nem szenvednek autizmus spektrumzavarban.

Megbirkózás

A szakszerű kezelés mellett számos önsegítő stratégia is létezik, amelyekkel segíthet megbirkózni az autizmus egyes tüneteivel. Néhány dolog, ami segíthet:

Legyél elfogadó!

Gyakorold az elfogadást és a feltétel nélküli szeretetet ahelyett, hogy arra összpontosítanál, hogy megpróbáld “megjavítani” azokat a dolgokat, amelyek miatt valaki különbözik másoktól.

Teremts nyugodt és kényelmes környezetet!

Figyelj azokra a dolgokra, amelyek stresszforrást jelenthetnek, beleértve az olyan érzékszervi ingereket, mint a hangos zajok vagy az erős fények. 

Kövesd a menetrendet!

Az autizmussal élő emberek a legjobban a rutin és a struktúra mellett boldogulnak. Tartsd a dolgokat minden nap következetesnek, beleértve az étkezéseket, az iskolát, a találkozókat, a terápiát és a lefekvést. Ha változásokra vagy zavarokra kerül sor, mindenképpen adj az érintett személynek elegendő figyelmeztetést és időt a felkészülésre.

Csatlakozz egy támogató csoporthoz!

Keress helyi támogató csoportokat a környéken, vagy csatlakozz egy online csoporthoz. Megoszthatod tapasztalataidat, támogatást kaphatsz, megismerheted a kezeléseket, és felfedezheted az autizmus spektrumzavarral kapcsolatos forrásokat és programokat.

Tanuld meg azonosítani a kiváltó okokat!

Ha vannak bizonyos dolgok, amelyek hajlamosak kiváltani a zavaró vagy kihívást jelentő viselkedést, megtalálhatod a módját, hogy megelőzd vagy módosítsd ezeket a nehéz helyzeteket. 

Figyelj a nem verbális kommunikációra!

Mivel az autizmussal élők gyakran küzdenek a kommunikációval és a szociális viselkedéssel, előfordulhat, hogy nem tudják megmondani, mi a baj. Figyelj olyan dolgokra, mint az arckifejezések, a testbeszéd és más nonverbális jelzések.

Használj pozitív megerősítést!

Amikor észreveszed, hogy egy új készséget használnak, vagy valami jót csinálnak, dicsérd meg őket érte. A verbális bátorítás sokat segíthet, de más kívánt jutalmakkal, például matricákkal vagy kedvelt tevékenységekkel is megerősítheted a megfelelő viselkedést.

Értsd meg jobban, hogy miről is van szó…

Az autizmus tünetei

Bár a tünetek gyakran igen változatosak, általában már hároméves kor előtt megjelennek. A szülők a gyermekek szociális interakcióival, az ingerekre való reagálásával és kommunikációs képességével kapcsolatos tüneteket észlelhetnek.

Bár az autizmus spektrumzavarban szenvedő emberek nem feltétlenül mutatják az összes ilyen tünetet, általában az alábbiak közül többet is:

  • Nehézségek a szemkontaktus kialakításában
  • Nehézségek a beszélgetések követésében és az azokba való bekapcsolódásban
  • Szélsőséges szorongás, ha a rutinok akár csak kis mértékben is megszakadnak.
  • A szóbeli kommunikációval nem egyező arckifejezés.
  • Intenzív érdeklődés bizonyos témák iránt
  • A tevékenységek élvezetének hiánya
  • Érzelmek vagy szükségletek szavakkal való kifejezésének nehézségei
  • Nem vesz részt a “színlelt” játékban
  • Lassú vagy hiányzó reakció arra, ha valaki megpróbálja felhívni a figyelmét.
  • Érzékenység az érzékszervi ingerekre, beleértve az ízlelést, a fényt és a szaglást is
  • Stimuláló viselkedés (pl. önstimuláló, ismétlődő cselekvések, mint a hintázás, lábujjhegyen járás vagy kézcsapkodás).
  • Problémák a dolgok más szemszögéből való meglátásával.

Fontos megjegyezni, hogy mivel az autizmus egy spektrumállapot, az emberek tünetei lehetnek enyhék, közepesen súlyosak vagy súlyosak. Az autizmust általában gyermekkorban diagnosztizálják, és minden gazdasági hátterű, fajú és etnikumú embernél előfordulhat. 

Árulkodó jelek

Minden gyermek más és más, de néhány olyan jel, amely arra utalhat, hogy szakszerű értékelésre van szükség:

  • A mosolygás vagy a vidám arckifejezés hiánya hat hónapos korig.
  • Egyéves korig nincs gügyögés.
  • A gyermek nevének megszólítására adott válasz hiánya.
  • Egyéves korig nem nyúl a tárgyak után.
  • Az egyszavas beszéd hiánya 16 hónapos korig.
  • Két szóból álló mondatok hiánya 2 éves korig.
  • A beszéd és a szociális készségek elvesztése.

Diagnózis

Az autizmus jeleit általában a szülők veszik észre először, de más gondozók, tanárok és orvosok is észrevehetik. Fontos a korai szűrés és értékelés. Ha aggódsz gyermeked viselkedése miatt, fontos, hogy beszélj gyermeked orvosával. Minél hamarabb kerül sor a diagnózis felállítására, annál hamarabb megkezdődhetnek a beavatkozások. 

Nincs olyan specifikus teszt, amellyel megállapítható, hogy valaki autista-e. Az orvosok a viselkedés megfigyelésével és a fejlődéssel kapcsolatos kérdések feltevésével diagnosztizálhatják az autizmust.

Értékelések

A gyermekkorban végzett rendszeres fejlődési vizsgálatok során az orvosok számos fejlődési mérföldkövet követnek nyomon, és különböző típusú fejlődési késések szűrését végzik. Ha a gyermekek nem érnek el bizonyos mérföldköveket, további értékelésre kerülhet sor.

A további értékelés során szakemberek egy csoportja, amely magában foglalhat egy fejlődési gyermekorvost, egy gyermekpszichiátert és egy logopédust, számos dolgot értékel, beleértve az életkornak megfelelő viselkedést, a kognitív készségeket és a nyelvi képességeket.

Diagnózis felnőttkorban

Bár az autizmust gyakran kora gyermekkorban diagnosztizálják, serdülőkorban és felnőttkorban is diagnosztizálható. Az élet későbbi szakaszában a diagnózis felállítása néha nehezebb lehet, mivel az autizmus egyes tünetei összetéveszthetők más mentális betegségekkel, például szorongással, kényszerbetegséggel és ADHD-val.

Típusai

Amikor egy személyt autizmussal diagnosztizálnak, a funkcionális szintjét is meghatározzák. Az autizmus spektrumzavarnak három különböző szintje van, melyeket arra használnak, hogy leírják, mennyire súlyosan érintettek a viselkedés és a szociális készségek.

Az 1. szint az autizmus enyhe formájának tekinthető. Az ebben a típusban szenvedőknek problémáik lehetnek a társas kapcsolatokkal és a korlátozó viselkedéssel. Általában csak minimális támogatásra van szükségük ahhoz, hogy normális mindennapi életükben működjenek.

A 2. szintű autizmus spektrumzavarban szenvedőknek nagyobb támogatásra van szükségük. Szociális nehézségeik nyilvánvalóak, kommunikációs problémáik lehetnek, és segítségre lehet szükségük a problémás viselkedésformák kezeléséhez.

A 3. szintű autizmussal élők olyan tünetekkel rendelkeznek, amelyek akadályozzák az önálló életvitelüket és működésüket. Az autizmus ezen szintjével élők gyakran nem kommunikálnak verbálisan, nehezen viselik a változásokat, ismétlődő vagy korlátozó viselkedésük van, és érzékenyek lehetnek az érzékszervi ingerekre.

Kezelés

Bár az autizmus egy egész életen át tartó állapot, vannak olyan kezelések, amelyek segíthetnek számos tüneten, és javíthatják az emberek képességét az élet különböző területein. Az autizmussal élő emberek tünetei széles skálán mozognak, ami azt jelenti, hogy minden egyes személynek más-más szükségletei vannak. Az alkalmazható kezelési lehetőségek közé tartoznak a gyógyszerek és a terápia.

Gyógyszerek

Bár az autizmus kezelésére nincs jóváhagyott gyógyszeres kezelés, az orvos felírhat bizonyos gyógyszereket bizonyos tünetek enyhítésére. Az olyan gyógyszerek, mint a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI-k), antipszichotikumok, stimulánsok, szorongásoldók és görcsoldók segíthetnek az olyan tüneteken, mint az agresszió, szorongás, figyelemzavar, hiperaktivitás, ingerlékenység vagy depresszió.

Viselkedési és fejlődési terápia

Az autizmus kezelése gyakran a viselkedési, pszichológiai vagy készségfejlesztő beavatkozásokra összpontosít. Az egyik általánosan használt megközelítés az alkalmazott viselkedéselemzés (ABA), a terápia egy olyan formája, amely megerősítéseket használ a kívánatos viselkedésmódok és készségek megtanítására és megerősítésére. A kezelés gyakran magában foglalja a gondozói képzés szempontjait is, amelynek során a szülők és más gondozók olyan készségeket tanulnak, amelyek segítenek nekik megerősíteni azt, amin a kezelés során dolgoznak.

Minél jobban megérted, minél jobban megismered, annál többet és könnyebben tudsz segíteni!

Forrás: Verywellmind.com
Nyitókép: Gettyimages.com

Legfrissebb a témában

Booking.com

Még több hasonló cikk a témában