Amit bárcsak tudtam volna a babám elválasztásáról

Ezt olvasta már?


Elenyésző a befolyása

A fiam 1 napos volt, és boldogan itta a tápszert, amikor egy nővér bekopogott a kórházi szobám ajtaján, és megkérdezte, hogy érdekel-e a szoptatás. Mondtam neki, hogy olyan gyógyszert szedek, ami kizárja ezt. Ő válaszul felajánlotta, hogy megosztja velem néhány kutatását a szoptatásról, miközben szedem a gyógyszert, amit felírtak. Beleegyeztem, és ő az ölébe fektetett néhány papírt: a kutatások szerint a gyógyszeremből csak minimális mennyiség kerül az anyatejbe, és nem valószínű, hogy bármilyen hatással lenne a babámra. Más szóval, nyugodtan szoptathatok, ha akarok. Az agyam elkezdett pörögni, el tudjátok képzelni, a gondolataim megfékezhetetlenek voltak.

Visszapillantottam hat évvel ezelőttre, arra a két orvosra, akik azt mondták, hogy az első gyermekemet nem szoptathatom ugyanezen gyógyszer miatt. Hirtelen haragot éreztem, szomorúságot.

Tévhitben ringathatnak

Minden szülőnek megvan a választási joga, hogy pontosan úgy táplálja a gyermekét, ahogyan azt a legjobbnak tartja. A csecsemő táplálása az elsődleges, függetlenül attól, hogy milyen úton táplálják. A szoptatásban azonban faji és rendszerszintű egyenlőtlenségek vannak, amelyek sok fekete nőtől, mint például az egyik barátnőmtől, elveszik ezt a választási lehetőséget. Amikor 2014-ben terhes voltam a kisebbik fiammal, nem ismertem az adatokat, de most már igen: Egy 2015-ös tanulmány szerint például  amerikai anyák – csakhogy „tengeren túlra” is kitekintsünk”- 83 százaléka szoptatta a gyermekét, a fekete anyáknál ez a százalék 69 százalékra csökkent, míg a fehér anyáknál ez az érték megugrotta a 85 százalékot. Amikor először szültem, egyszerűen nem tudtam, hogy az egészségügyi szakemberek hajlamossága arra, hogy eltérítsenek a szoptatástól, ez egy nagyobb problémakör része, és más szülőket is érint ez a jelenség világszerte.

Szava nélkül…

“Teljesen rajtad múlik, szeretnéd kipróbálni?” A nővér szelíd kérdése visszavitt a kórházi szobámba, ahol a második babámmal az ölemben, tápszeres üveggel a kezemben ültem. Ránéztem az idősebbik fiamra és a férjemre, és meghoztam a döntést – szoptatni fogom. Óvatosan a mellbimbómhoz vezettem a száját. Azonnal tudta, mit kell tennie. A kis szája kinyílt, és meglepő erővel kapaszkodott, miközben éreztem, hogy egész testem felemelkedik, és az övéhez görbül. Így kezdődött a közös szoptatási utunk.

Nincs kőbe vésve

Mivel ez volt az első szoptatásom, nem sokat tudtam az elválasztásról. Az báytja 2 és fél éves volt, amikor elkezdtem gondolkodni rajta. Vannak gyerekek, akik maguktól elválasztják magukat, és vannak szülők, akik úgy döntenek, hogy elválasztják őket. Mindkettő teljesen jó módja az átállásnak. 

Senkinek sem egyszerű

Amikor elkezdtem az elválasztást, rengeteg változást éreztem magamon mind fizikailag, mind mentálisan. Nem tudtam rájönni, hogyan állítsam le a melleim tejtermelését, miközben próbáltam gyorsan átállni. Minden alkalommal megkeményedtek, amikor kihagytam néhány napot, ami kellemetlen érzést okozott. Az anyukacsoportjaim és a barátaim segítettek abban, hogy kiválogassam, mely tippek a megfelelőek számomra fizikailag. Segítettek abban is, hogy megbeszéltük, hogyan lehet a legjobban elválasztani a babákat, például, hogy figyelni kell az érzelmi szükségleteikre, hogy biztosak legyenek abban, hogy jóllaknak, és hogy akkor tegyük, amikor készen állnak rá. Úgy láttam azonban, hogy még több mentális támogatásra van szükségünk nekünk, anyáknak, akik el akarunk választani, de nem tudjuk, hogyan gondoskodjunk a legjobban magunkról, nem csak a babáról, a folyamat során.

Én így csináltam

“Miközben fontos a baba érzelmi és fizikai szükségleteiről gondoskodni, fontos a szoptató személyről is gondoskodni, mind érzelmileg, mind fizikailag” – írta egy képzett szoptatási tanácsadó, akivel szerencsém volt együtt dolgozni, amikor először kezdtem el szoptatni. “Ha különös figyelmet fordítunk a szoptató személy folyadékpótlására, táplálkozására és alvására, az megkönnyítheti a folyamatot.” Az elválasztás nem volt könnyű folyamat. 

Íme, mit szerettem volna tudni, amikor készen álltam arra, hogy befejezzem a szoptatási utamat.

Készíts saját ütemtervet

Nem baj, hogy elkezdjük az elválasztást, abbahagyjuk, és újra elkezdjük. Az elválasztásom közepén utaztam el hétvégén, hogy segítsek megszervezni egy kisebb eseményt. Távollétem alatt a vérbőséggel, a mellpárnákkal foglalkoztam – huhh, hát nem volt egyszerű. Amikor visszatértem a városba, az idősebbik fiam két fülgyulladást kapott. Visszautasította az ételt és a legtöbb folyadékot, ezért úgy döntöttem, hogy ideiglenesen visszatérek a szoptatáshoz, hogy biztosítsam a táplálkozását. Tedd azt, ami a legjobb neked és a picinek, és haladjatok a saját tempótokban.

Lassú elválasztás ajánlott

Míg a hirtelen elválasztás során eltömődött csatornákkal vagy tőgygyulladással találhatod szembe magadat, főleg akkor, ha a tejtermelés nem csökken fokozatosan. Ez ronthatja a hormonális változások miatti érzelmi változásokat is – különösen, ha már mentális betegséggel küzdesz. Továbbá a tejtermelő hormonok csökkenése átmeneti depresszióhoz is vezethet, amíg a szervezet újrakalibrálódik, és leáll a tejtermelés. A lassú, fokozatos elválasztás könnyebb lehet, mivel a hormonok lassan csökkennek. Ez magában foglalhatja egy-egy napi etetés kivágását, vagy a két etetés között több időt kell hagyni.

A melleid másképp nézhetnek ki

A melleid kisebbek vagy más alakúak lehetnek az elválasztás után. Ez rendben van. Az anyaságtól megváltozik a tested, de ezt próbáld meg örömmel és érdeklődéssel fogadni, mert ezek is annak jelei, hogy egy emberi lényt tartasz életben. Válogass kedvedre a különböző melltartókból, hogy megtaláld, melyikben van olyan alakja a mellednek, ami neked tetszik és még kényelmes is. 

Vannak más módjai is a gyermekeddel való kötődésnek

Fedezz fel néhány egyéb módot a különleges kötődésre te és gyermeked között, mint például az ölelkezés vagy a mesélés. Azt tapasztaltam, hogy a fiam jobban szerette a meghitt időt, mint a tényleges szoptatást – és én is élveztem ezt a kötődési időt. Elkezdtem lefekvés előtt 15 percet ölelgetni őt a mellkasomon fekve. Imádja ezt a különleges időt, amikor butaságokat suttogunk egymásnak és vihogunk. Ez érzelmileg is megkönnyítette számomra az átállást.

Az elválasztás különböző érzelmeket hozhat felszínre

Teljesen normális, hogy a szoptatás befejezésével kapcsolatban különböző érzelmeket élünk át. Az is előfordulhat, hogy a szomorúság, a szorongás vagy a gyász, valamint a boldogság és a megkönnyebbülés is egyszerre jelentkezik nálunk. Az én esetemben tudtam, hogy ez az utolsó esélyem a szoptatásra, mert nem lesz több gyerekem – ez a bolt bezárt, mondtam korábban is a férjemnek. Szóval nagyon szomorú voltam a befejezés miatt, bár tudtam, hogy itt az ideje. Azt is jelezte, hogy a kisfiam valóban kilépett a babafázisból, ami ünnep volt, de egy kicsit gyászoltam is.

Keress egy erős támogató rendszert

Ha van egy erős támogató rendszer a folyamat során, az mindent megváltoztathat. A támogató rendszer lehet egy szoptatási tanácsadó vagy akár egy perinatális mentálhigiénés terapeuta is, egy támogató barát vagy egy támogató családtag pedig teljesen ideális lehet. Hasznos lehet még az is, ha van egy támogató személy, akivel beszélhetsz, akinek elsírhatod magad, és aki kifejezheti a különböző érzéseket az adott helyzettel kapcsolatban (mentálisan, érzelmileg és fizikailag).

A lényeg

Bármit is teszel – és tudom, hogy ez nehéz – ne feledd, hogy próbálj meg gondoskodni magadról, mentálisan is, fizikailag is, és nem csak a babád miatt! Ez a folyamat egyeseknek könnyű, másoknak pedig nagyon nehéz lehet. Adj magadnak egy kis kegyelmet, és tudd, hogy néhány hónap múlva már a túloldalon leszel. Tedd azt, ami neked és a testednek a legjobb, és tudd, hogy ez egy újabb szakasza a szülői lét gyönyörű, bár nehéz útjának.

 

Legfrissebb a témában

Még több hasonló cikk a témában