Nem sírkeresztekről van szó, hanem vízszintesen elhelyezett, máltai kereszthez hasonló alakban elhelyezett betonelemekről, amelyek kémrepülők vagy műholdak által hordozott optikai eszközök beállítására szolgáltak egykor.
Fotó: Google Maps
Az űrből is látható titokzatos kalibrációs célpontok egy 26×26 kilométeres, négyzet alakú területen helyezkednek el szabályos rácsban. Egyenkén 18 méteresek voltak, és egészen pontosan 272 darab volt belőlük az arizonai Casa Grande város közelében. A célpontokat 1959 és 1972 között használták. Annyi biztos, hogy a rajtuk elhelyezett bronztáblákon az amerikai hadsereg térképészeti szolgálatának neve szerepel, de pontos céljuk máig vitatott.
A célpontokat bérelt területre építették, amely a program megszűnésekor más bérlőkhöz kerültek. Ha a tulajdonosok a szerződésben kikötötték, a hadsereg a betonelemeket elszállította, a legtöbb esetben azonban erre nem került sor – 143 kereszt máig a sivatagban áll.
A hidegháború idején az Egyesült Államok hatalmas erőkkel dolgozott kémműholdprogramján. Ez volt a Corona program, amelyet 1995-ig szigorú titoktartás övezett, és fő küldetése a Szovjetunió katonai létesítményeinek, különösen atomfegyverzetének felderítése volt. Az első eszközök felbontása tizenkét méteres volt – ekkora volt a képein a legkisebb felismerhető tereptárgy mérete. 1963-tól a technikai fejlődés lehetővé tette, hogy a KH-2 és KH-3 kamerák (a név a keyhole, vagyis kulcslyuk rövidítése) már háromméteres felbontású képeket készítsenek.
Mint említettük, a célpontokról feltételezik, hogy a Corona programban játszottak szerepet, különös módon azonban a program feloldott titkosítású dokumentumaiban nem említik ezeket. A XXI. században a környékre tévedő turisták által indított nyomozás miatt az amerikai hadsereg történészei kezdték felkeresni a program még élő érintettjeit, de máig nem sikerült a történet végére járniuk. Tehát vagy már nem él senki a résztvevők közül, vagy a történet egy különlegesen titkos részéről lehet szó, amiről még ma sem beszélhetnek. Utóbbi két okból nem valószínű: az egyik, hogy ismertek a Corona program által használt kalibrációs célok, és ezek különös, három rovásból álló, monoszkópszerűen változó szélességű csíkokból álló objektumok.
A másik ok, hogy a dolog annyira nem volt különösen titkos. 1978-ban maga Jimmy Carter elnök dicsérte a kémműholdprogramot mint a világbéke és erőegyensúly biztosításának fontos eszközét, amelyet mindenképpen folytatni szándékoznak.
A titkosság ellen szól és egyben a rejtély megfejtése is lehet, hogy a helyi lapok 1967-ben a kémkedés megemlítése nélkül ugyancsak megírták a környéküket benépesítő titokzatos betontárgyakat, amelyeket „alacsony és nagy magasságú légifotók dinamikus tesztelésére, extrémen pontos tájékozódási pontként” használnak. Utóbbi alapján feltételezhető, hogy a kereszteket valószínűleg a korszak műholdaknál agilisabb és veszélyesebb üzemre vállalkozó repülőgépes felderítői használhatták ugyancsak kémfotós kalibrációhoz.
Ma is tanultam valamit 1-2-3: Most együtt csak 9990 forintért!
